Mielőtt beléptünk volna az ajtón, Matt elővett két szál cigit és az egyiket felém nyújtotta.
Rágyújtott, aztán a füstöt a fejem felett elfújva nézett rám.

- Biztos, hogy jól vagy ugye?

Aggódó szemei arcomat kutatták. Tudom, hogy arra gondolt, hogy valami mentális sérülés biztos hátramaradt, a Jamievel történtek után, de csalódást okozott, hogy megkérdöjelezett.

Vállon vágtam.
- Érezted nem ? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
Összezavarodott fejjel nézett, mire kezemet magasra emeltem. Ezúttal a másik oldalon ütöttem meg.

- Okéoké! - felemelt kezekkel szájában a cigivel lépett egyet hátra. - Nem vagy őrült! Se dilis, se semmi! Csak annyi dolog történt, és az orvosok is azt mondták, hogy lesznek dolgok, amik egy ideig el fognak tartani, míg minden a helyére nem kerül.

- Ahhhhhaaaa ! - válaszoltam egyhangúan. - De érezted a külömbséget a két oldal között nem ?
- Persze, hogy éreztem. Ki az a hülye, aki ne érezné melyik oldalon ütik meg.

- Akkor ezekszerint nem vagyok hülye ? Vagy mégis ? - mutatóujjammal megböktem az orrát. - Akármennyi emléket is vesztettem el, vagy akármennyi olyat szereztem, ami az őrületbe kergethetne, azt még meg tudom különböztetni, hogy ha valaki meglök, vagy ha akkora pancser vagyok, hogy megbotlok egy kőben.

- Hagyjál békén ! - nevetett, majd a cigi csikket eldobva belépett az ajtón.

- Nem tudom megszokni egyenlőre, hogy semmit se kell csinálnunk.
Felnevettem.

- Ennyire szeretnél jogon üldögélni? Mert ha nagyon akarod, akkor meg tudok kérdezni egy két embert, hátha cserélne veled.
- Viccelsz velem ? - szemeit forgatta. - Életemben nem volt még ilyen sima a bőröm a kipihentségtől.
Annyi szabadidőm van, hogy kéne találnom valakit, aki kitölti az üres perceimet.

- Mi történt Mr.Szexi és csábító rendőrúrral ?
Matt a fejét vakarva pillantott rám.
- Szeretnél részleteket ?
Füleimet befogva futottam előre, de még így is hallottam Matt nevetését.

Az Ő szobájához indultunk el eredetileg, de aztán végül az egyik autómatánál hirtelen lefékezett.

Átható szemekkel vizsgálgatta szegény kajaautómatát, mintha valami hihetetlen tudományos felfedezés várná őt a másik oldalon.

Míg Matt vacilált, addig énis vettem valamit magamnak.
Mielőtt kinyithattam volna, Matt összes aprója a földön landolt.
- Picsába! - erősen fújta ki a levegőt.

Összehúzott szemekkel nézett fel rám.
- Nem vagyok pancser, meg ne merj szólalni.

Túlságosan is vicces volt, ahogy idegesen próbálta felszedegetni a pénzt, ami minden második alkalommal kicsúszott ujjai közül, nem birtam visszatartani a nevetést. Hirtelen nem is tudtam, hova tegyem a kezemben lévő csokit, úgy próbáltam neki helyet keresni. Végül  feltettem az autómata tetejére, aztán Matt mellé guggoltam.

- Phhhancsheer ! - suttogtam, mire ő is felnevetett.
- Azt sem tudtam, hogy létezik ennyi apró egy helyen.- rázta meg a pénztárcáját.
- Gazdagoknál így megy nem? - böktem meg.
Felhúzott szemöldökkel nyújtotta ki rám a nyelvét.
- Ha gazdag lennék, akkor azt se tudnám mi az az apró. Apám gazdag én nem vagyok az.- ezzel felállt és szembe fordult az autómatával.

A szobába belépve Matt az ágyra dobta a zacskó chipsét, aztán lábait az asztalon pihentetve, kényelmesen dölt hátra a székében.

- Nagyon ismerős volt a lány amúgy. - elgondolkodva piszkálta a száját. -Mármint nem hiszem, hogy ismerem, de biztos, hogy láttam már valahol. - leültem az ágyra.

- Modell ? - vetettem fel.
- Hmm! - száját csücsörítve mutatott a mellettem heverő chipsre. Odadobtam neki, mire teletömte a száját, aztán újra elgondolkodva bámulta a plafont.

Vállat vonva nézett újra rám.

- Mindíg vonzod a bajt. - fejét csóválva újabb darabért nyúlt.
- Lehet, hogy Te vagy az, aki bevonzza, én meg véletlenül mindíg ott vagyok.
- Véletlenül mi ?  Kétlem. - újabb chipset nyomott a szájába.

Zsebemhez nyúltam, aztán eszembe jutott a csoki amit kinn hagytam.

Remélem senki sem vette el.
Feltoltam magam, aztán kiléptem az ajtón.

Legnagyobb meglepetésemre, valaki pont akkor sétált el az ajtó előtt, igy ahogy kifordultam a szobából, neki is is ütköztem.

Homlokomat dörzsölve néztem fel a vöröshajú lányra, aki előttem állt.

Kezeit az arca előtt tartva mormolt el egy bocsánatot, aztán mielőtt megkérdezhettem volna, hogy jól van e, végig futott a folyosón és egy másodperc alatt eltünt a sarkon.

Utána néztem még egy pár pillanatig, aztán a csokimat felkapva visszasétáltam a szobába.

Az ablakon bámultam kifelé, miközben bekaptam az utolsó falatot is.

Matt a laptopját bambulta mire énis visszatértem a valóságba.

Nagy vigyorral az arcán fordult felém.

- Lééégysziii !
Kérdő fejjel figyeltem.
- Légyszi, légyszii, légysziiiii!

Evan szobája felé indultunk el, miután Matt végre kinyögte, hogy mit is akart. Úgyhogy, hogy pontosak legyünk Matt örömében ugrálva én pedig vonszolva magamat tartottunk Evanhöz.

- Nem ! - csapta le a poharát az asztalra, miután Matt felvázolta neki a terveit arról, hogyan is fogja becserkészni az új szerelmét, aki nemrég igazolta vissza az egyik eseményen való jelenlétét. Az eseményen, amit Chris rendezett...

- Légyszí! - Matt kiskutya szemekkel könyörgött, de Evan csak rázta a fejét.

Matt szája, hirtelen ravasz mosolyra húzódott. Megragadta Evant a gallérjánál, és füléhez hajolt.
Evan arca hirtelen holtsápadt lett.

Matt furcsállva nézett rá.

- Ne izgulj már fel ennyire!- vetette oda cinikusan. - Nem akartalak lesmárolni, csak el akartam veled üzletelni, a kis hercegnőd soha napvilágra nem került képeit.

- Héé! - kiálltottam oda nekik.

- Tudod szivem !- rámpillantott- Ha szerelemről van szó, mindent elüzletelnék. A táskáimat nem. Meg a laptopomat se. A márkás polóim. Meg a felsők. Azok kellenek. Meg az arckrémeim. Arra szükségem van. Jaaa. Meg a cipők...  Meg az óráim.. Hmm. Asszem ennyi. De azonkívül minden mehet. - hatalmasat vigyorgott.

Evan felé nyújtotta a kezét, mire Ő megrázta.

- Bocs Baby ! - Evan csókot dobott felém, aztán mind a ketten odaültek mellém.

- Mi lesz Markkal ? - néztem fel Evanre, mire arcomat a kezébe fogta, és úgy hajolt fölém.

- Vegyetek ki egy szobááát. - nézett a másik irányba Matt.

Behunyt szemekkel vártam, hogy eleressze az arcomat.

- Akarod, hogy Mark is jöjjön? - hangja tele volt szarkazmussal.

Tudtam, hogy nem kellett volna, de bólintottam egyet.

Lehelete a számat csiklandozta, de nem ért hozzám.
Egyik szememet résnyire nyitva tekintettem fel rá.

Félig komoly fejjel nézte a számat.

- Biztos ?

Matt felállt a helyéről, majd Evan mögé lépett. Kezével aprót nyomott Evan fején, csak annyira, hogy szánk összeérjen. Evan tágra nyílt szemekkel kapta a fejét Matt irányába, mire Ő nyelvét kínyújtva mutatott be neki.

- Biztos !