Mark felhúzott szemöldökkel nézett fel Evanre.

- Nem tudom eldönteni ...- kezdte nyugodt hangon - Hogy most öljelek meg vagy várjak vele egy kicsit, hátha Aud megint elveszti rólad az emlékeit. - szája szarkasztikus mosolyra húzódott, aztán villáját letéve az asztalra felém fordult.

- Emlékszel arra, amit a konyhapultomon kezdtünk el ? - Evanre pillantott. - Biiiztos vagyok benne, hogy emlékszel, szóval csak annyit akartam, hogy ha meguntad ezt a seggfejt, vagy csak 3 percnél többre vágysz, akkor visszatérhetünk rá.

Csókott dobott Evannek, aztán fogta a cuccait és kilépett az ajtón.

Matt a mindent tudó mosolyával figyelt.

- Aaaah ! Nincs is jobb az ilyen reggeleknél ! - sóhajtotta, majd vigyorogva hátradőlt a székén. - Ha  én lennék Te , - itt Evanre mutatott - lehet, hogy elkezdenék aggódni, mert ha a jóképű és szexi sötét lovag rááll a témádra, akkor ez, - és itt ugyanúgy az arcomat körberajzolta, ahogy Evan nemrég ezelőtt - lehet, hogy másnak fog ilyen édesen mosolyogni.

Magamban felnevettem. Iszonyatosan vicces volt Evant és Mattet veszekedni látni. Nem is volt igazából veszekedés, de Evan reakcióját és Matt visszavágásait nem tudta senki se felül múlni.

Matt mellém sétált a táskámmal a kezében, aztán karon fogott és Evanre kacsintva bevezetett a szobába.

Ott kidobott egy pár ruhát az ágyra , aztán a párnák közé vetette magát.

- Összezavar a helyzet. - pillantott rám, aztán elővette a telefonját és azon babrált, míg át nem öltöztem.

- Most akkor Ti jártok nem ?! - oldalra döntött fejjel nagyot sóhajtott, aztán mutató ujját rám emelte. - De Mark ? Hmm...

- Te most hozzám beszélsz ? - kérdő pillantásokat vetettem felé, de nem tűnt úgy, hogy a kérdés valóban nekem szólt volna.

Együtt indultunk ki. Evan már nem volt sehol sem.

A kávézót a jól ismert illatok járták át. Egy pillanatra behunyt szemekkel akartam élvezni, hogy minden a régi kerékvágásba került.

- Visszahívjam a kedvenc pultosodat, az elmúlt idők kedvéért ?

Szemeimet forgatva ittam bele az előttem lévő kávéba, mikőzben az utcán elhaladó embereket figyeltem.

Átrázott a hideg egy pillanatra. Matt kérdő tekintettel bámult, aztán telefonját az asztalra  helyezve nagyot sóhajtott.

- Túl sokat aggódsz nem gondolod? - féloldalas mosolyt villantottam rá.

- Hát nem is tudom szivem. Szeretek nagyon hősködni meg minden, de azért a jövőben, inkább cserélném el az olyan fajta emlékeket amiket átéltünk, valami hasznosabbra például egy shopping túrára párizsban, vagy esetleg egy nap Californiában, randi Johnny Deppel. Tudod, ilyen átlagos, mindennapi dolgokra gondoltam.

Felnevettem.

- Átlagos mi ?!
- Melletted már ez is átlagosnak számítana.
Újra elmosolyodtam.
- Én komolyan elhittem anno, hogy Evan Beck egy seggfej idióta, aki csak bajt kever állandóan.

- Elhitted ? Ezek tények. Ezeket nem elhinni, tudni kell.

Mutatóujját meglóbálta az orrom előtt.

- A-aaa!! Ha elemezni akarnám a helyzetet összességében, akkor vannak kommentjeim.

Oldalra döntött fejjel vártam a válaszát.

- Igaz, hogy Evan Beck egy idióta seggfej, de esküszöm itt Te vagy a nagyobb bajkeverő Ms.Királylány!
- Héé !
- Komolyan mondom. TE - emelte rám mutató ujját. - Te vagy itt a bajkeverő. Lehet jobban jártam volna egy másik Királylánnyal helyetted. Például Hófehérke is jöhetett volna. Ha meguntam volna a pofáját csak le kellett volna dobálnom neki a földre pár almát, aztán a királyfit elrabolni és boldogan élni míg meg nem halunk.

- Csodaszép történet! - vetettem oda, mire legyintett egyet.

- Ááá ! Tőled meg se tudnék már szabadulni.

Mind a ketten egyszerre nevettük el magunkat.

A kávénkat befejezve fordultunk le a következő utcába, mikor valakinek a tenyere a hátamra tapad. Úgy éreztem, mintha valaki teljes erejéből hátulról meg akart volna lökni.
Sikerült is. A földön landoltam.

A levegő mintha kifutott volna a tüdőmből,  és kétségbe esetten kapkodtam Matt keze után. Hirtelen a legrosszabb emlékeim futottak át gondolataimon.
Nem kellett volna erről beszélnem ma.

Egy pillanatra nem mertem felnézni, mert hiába tudtam, hogy Jamie a közelben sincs már, nehéz volt hozzászoknom a biztonságérzethez.

Matt meleg ujjai az enyém köré fonódtak, és földről felsegítve szorosan magához húzott. Derekamat átfogva tartott fenn, hogy ne tudjak újra a földön landolni.

Térdeimet bámultam, amiket elég rendesen lehorzsoltam.

-Csodás! - szaladt ki a számon.

Felpillantottam a földről.

Velem szemben egy hosszú fekete hajú lány állt. Ránézésre körülbelül velünk egy idős lehetett. Vörösre kifestett száján, szarkasztikus mosoly húzódott és ugyanilyen tekintettel nézett végig rajtam és Matten.

- Annyira sajnálom! - emelte rám zöld szemeit, én pedig csak arcát vizsgálva álltam ott, míg Matt oldalba nem bökött, jelezve, hogy valamit mondanom kéne.

- Miért löktél meg ? - néztem éles szemekkel.

Lehet, hogy csak képzelődtem, legalább is ezzel akartam nyugtatni magam, mikor a szájának egyik sarka mosolyra görbült.

- Één ? - tekintett fel rám, hosszú szempillái mögül. - Miért löknék meg egy teljesen idegen lányt, hogy saját magamnak ezzel bajt okozzak? - ártatlan szemeit Mattre emelte. - Ugye te sem hiszed el rólam, hogy ilyet tennék édesem? Bolond a barátnőd ?

Matt összezavarodva váltogatta pillantását kettőnk között, majd végül a lányon állapodott meg.

- Ha nem Te voltál, vagy csak egy félreértés az egész, akkor csak ennyit kellett volna mondanod. Nem kell egy beszélgetést azzal indítani, hogy ki bolond meg ki nem...

Továbbra is kezemet szorítva húzott maga után, a lányt a hátunk mögött hagyva.

Biztos voltam benne , hogy a csaj meglökött hátulról, mert éreztem valaki tenyerét, de annyira nem érdekelt, hogy foglalkozni akarjak vele a napom hátralevő óráiban. Végülis mindenkinek lehet rossz napja.
Lökdösődés az utcán nem oldott volna meg semmit. Az, hogy vitát generáljak ebből, az meg főleg nem.

Minden különösebb késztetés nélkül néztem még hátra. Hirtelen lefékeztem.

Integetett nekem.

- Matt ?

Neve hallatára, szorított egyet a kezemen.

- Hmm?
- Elég fura volt ez a szitu.
- Mondtam, hogy Te kevered a bajt. Ááhh. Mostmár biztos, hogy meg kell szereznem Hófehérke számát.

Könyökömmel oldalba löktem, aztán újra útnak indultunk vissza a kollégiumhoz.