Másnap Evan mellett keltem. Mindketten ágyban voltunk és bár fogalmam sincs hogy kerültünk el idáig, nem volt szörnyű mellette ébredni.

Karját rajtam pihentette. Mintha védeni akart volna még álmában is.  Édes volt.
Lassan felé fordultam.
Semmiképp sem akartam felébreszteni. Olyan békésen aludt.

Szája szétnyilva, légzése egyenletes.

Óvatosan felé nyúltam. Ujjam hegyével hosszú szempilláit simogattam.

Hirtelen kapott a kezem után, én pedig levegőt se mertem venni annyira meglepett.

Lassan ült fel az ágyban, ujjai még mindig csuklómat szorították gyengéden.
Mintha minden mozdulatát megfontolta volna, mielőtt bele kezdett volna bármibe is.

Felém mászott.

Csuklómat a fejem felé emelte.
Nem mertem felnézni rá, mert attól féltem, többé nem tudok józanul gondolkodni, ha meglátom, hogyan is néz rám. Nagyot nyelve hunytam be a szemeimet.

Evan pedig mintha csak erre várt volna.
Csípőjét nekem nyomva élesen szívta be a levegőt.

- Nézz rám! - suttogta halkan, miközben ajkai a nyakamat simogatták.

Még szorosabban szorítottam össze a szemem.
Ujjai eleresztették a csuklómat és végigsimítottak a hajamon.

- Királylány ?!

Arcomat a kezeibe vette, én pedig óvatosan kinyitottam a szemem.

Felvont szemöldökkel mosolygott le rám.

Hogy lehet egy szarkasztikus seggfej ilyen jóképű. - nevettem legbelűl, miközben kívül próbáltam semleges fejet vágni.

Újra becsuktam a szemeimet és legnagyobb mosolyomat mutattam felé.

Hallottam ahogy felnevet, aztán a következő másodpercben ajkai már az enyémre tapadtak.

Lassan csókolt. Mintha tervezte volna, hogy teljesen ki akar majd készíteni ezzel.
Csalódást éreztem mikor szánk elvált egymástól.

Sértődötten néztem fel rá, mire félmosolyra húzta a száját.

- Még ? - kérdezte a nevetésével küzdve.

Aprót bólintottam, mire megint közelebb hajolt hozzám.
Kínzóan lassan.

Ujjai az arcomról lefelé kezdtek el haladni, aztán a melleimnél megálltak.

- Most mégis mit kéne veled csinálnom?- döntötte oldalra a fejét.

Azt sem tudtam, hogy merre kéne néznem, mikor egy párna repült Evan felé olyan erővel, hogy egyensúlyából kilendülve esett le az ágyról.

- Le kéne szállnod róla! - vágta oda élesen a meglepett Evannek Mark az ajtóból.

Magamra rántva a takarót ültem fel az ágyban kitágult szemekkel, Mark pedig szorosan mellém húzódva ült le az ágy szélére.

Tüzes szemekkel pillantott az ajtón belépő Mattre aki visszalépett egyet Mark tekintete láttán.

- Azthittem " minden rendben lesz" !- vetette oda, Matt pedig csak kínosan mosolygott és úgy rázta a fejét.

Evan dühtől forrva szedte össze magát a padlóról kezében azt a párnát szorongatva, amivel Mark a brutális csapást az előbb véghez vitte.

- Leesne a kezed ha kopognod kéne mi ? - sziszegett, aztán pár ruhát kikapva a szekrényből az ajtó felé indult, ahonnan még visszatekintett rám.
Eltátott szájjal figyeltem, ahogy tekintete végig futott a testemen, aztán végignyalta a felső ajkát.

Nagyot nyelve szakítottam el pillantásomat tőle, és arra tértem vissza, hogy Mark egészen közelről vizsgálgatja az arcomat.

- Változás tegnap óta ? - mosolygott rám édesen.

Őszintén azt hittem, hogy a kórházban töltött idő után legalább valamelyest békesség lesz majd Evan és Mark között.

Nem mondtam volna azt, hogy ellenségek lettek volna akár előtte is ... Na jó. Talán egy kicsit...kicsit nagyon.

De ettől függetlenül az én szemszögömből úgy tűnt, mintha csak túl hasonlóak lettek volna.

Nem tudtam mi lett volna a jó megoldás.. Ha kijelentem Marknak, hogy " Helló! Amúgy mindenre emlékszem és ráadásul arra is, hogyan baszott meg Evan, de amúgy nem volt semmi tegnap. " vagy esetleg " Szia Bébi ! Nem tudok semmit még mindíg, az előbb a srác nem akart semmit tőlem, csak azért fogdosta a melleimet, mert orvosi kíserletet végeztünk. Haha. "

Megráztam a fejem és Mark válla alatt Matt tekintete után kutattam.

Igaz, hogy Evan már tudta, de ettől függetlenül, nem akartam beleugrani a közepébe. Mattnek akartam elmondani először, hogy aztán tanácsot kérhessek tőle, hogy hogyan is kéne elmondanom Marknak.

Nem kellett semmit sem mondanom. Mark hátranézett, aztán vissza rám.

- Hagylak egy kicsit benneteket oké ?- arcomat a kezeibe vette és egy apró csókot nyomott a homlokomra.

Mikor kiment a szobából, Matt rakéta sebességgel vágta le magát mellém az ágyba.

- Na mizuuuu ? - vigyorgott felvont szemöldökkel, és újra cuppogni kezdett a plafon felé.

- Ha ennyire tetszik a plafon, akkor adhatok egy pofont, hogy közelebbről megismerjétek egymást. Biztos mély benyomás lesz! - sziszegtem a fogaim között, majd felnevettem.

Evan belépett a szobába. Köntös volt rajta csak és hajából apró cseppek hullottak le a szőnyegre. Becsukta az ajtót maga mögött.

Rámkacsintott, én pedig szemeimet forgatva néztem vissza Mattre.

- Matt! - szólalt meg Evan. - Kérlek ne nézz hátra. Nem azért tettem hozzá a kèrleket, mert kedves vagyok, de nem szeretném, ha bárki más beindulna a testem láttára, ha érted mire gondolok. Elégge megrázó lenne ha te jutnál eszembe, mikor majd Audreynak dobom le a ruháimat.

Hozzávágtam egy párnát.

- Ezekszerint azt szeretnéd ha osztoszkodnánk Aud? - nevetett felém, miközben lassan oldotta ki a köntös övét. - Én nem szeretném. - rámkacsintott. - Mert csak Te vagy elég jó nekem.

Matt fapofával támaszkodott a könyökén. Nem tudtam eldönteni, hogy valójában dühös volt, vagy csak nem érdekelte, mert a randija járt az eszében.

Hirtelen felkapta a fejét és eltátott szájjal bámult rám.

Rámmutatott aztán Evanre.

Szavak nélkül ölelt át, és elárasztott puszikkal addig amíg Evan közénk nem lépett.

Kezét Matt szájára tapasztotta, majd másik kezével az arcomra mutatott.

- Ez.- kezdte, és ujjával körberajzolta az arcomat, aztán magára mutatott. - Az enyém.

Eltolta Matt fejét tőlem, aztán visszatèrt a szekrényéhez.

Matt a szokásos "miafasz" fejével nézett rám én pedig vállat vonva mosolyodtam el.

- Nem tudom, hogy hogyan kéne ezt az egészet elmondanom Marknak.- kezdtem bele, mire Matt teljesen elszomorodott tekintettel figyelt engem.

- Mire gondolsz mi lenne a legjobb? - kérdezte.

Újra vállat vontam.

- Hé Mr. Cipőlopó ! - vetette oda Evannek, mire ő színpadiasan eljátszva a meglepődést a név hallatára fordult felénk. - Mennyire tudsz verekedni, ha Mark megtudja, hogy mi van Audreyval?

Evan elgondolkodott egy pillanatig, aztán újra beletemetkezett a szekrényébe.
- Mennyire vagy buzi ? - vetette vissza felénk a vállai mögül.

- És ez ? - Evanre mutatott. - És ez kell neked ?

Fejét fogva nevetett fel rám miközben nagyot sóhajtva figyelt.

Tudtam nagyon jól, hogy mi járhatott a fejében, de inkább nem akartam észrevenni az aggódást a szemeiben.
Tudtam, hogy neki volt a legrosszabb, és pont ezért nem akartam, hogy sajnáljon.

- Egyenlőre még nem tudom, hogyan akarom majd elmondani neki. Tudom, hogy nem nagy ügy meg minden csak még nem tudom egyenlöre, hogy mit is kéne a helyzettel csinálnom.

Matt bólintott egyet.

Lassan én is kikászálódtam az ágyból , aztán mindannyian a nappaliban lévő asztalnál gyűltünk össze.

Matt segített Marknak befejezni a reggelit, amit elkezdett csinálni, aztán mindenki nekilátott a saját adagjának.

Matt éppen a tegnap esti beszélgetéseit mutatta, miközben Mark és Evan síri csendben ettek.

Mind a hárman felkaptuk a tekintetünket, mikor Evan megkocogtatta a poharát a villájával.

- Mark ! - mosolyodott el.

NEEEE!

- Csak annyit akartam mondani...

KÉÉRLEK NEEE !!!

- Hogy Audrey minden percére emlékszik mikor majdnem megbasztam. Ja . . .Meg amikor tènyleg meg is tettem. Arra is . - ravaszan rám mosolygott az asztal másik oldaláról. -  A "nem nagy ügy"  megoldva.

BAZDMEG !!!!!!!!!!!!