Lassan figyeltem Őt, miközben fájdalmasan fetrengett a földön.

Nem is tudom, miért okozott ez az egész szituáció nekem több fájdalmat, mint amit Ő élhetett át.

Csendben vártam, amíg lecsendesültek a dolgok, majd lassan vékony és apró testét a kanapéhoz vittem. Olyan törékenynek tűnt. Mindenki észrevette, hogy mennyit is fogyott a kórházban, de senki sem akarta neki elmondani.

Mindannyiunknak fájt ez az egész, de senki sem tudta, hogy nekem mennyire is volt gyötrelmes.

Lassan simítottam végig ezüstszőke haján, miközben az emlékek, mintha meg akartak volna találni gzenge pillanatomban.

- Hercegnő...- suttogtam halkan, mire a szempillái aprót mozdultak.

Megráztam a fejem.

Matt és az orvosok, sőt még az a nyomorék Mark is... Mindenki azt akarta, hogy Audrey visszaemlékezzen rám. És minden nap ugyanazt a faszságot kellett végighallgatnom, arról, hogy most kell igazán türelmesnek lennem.

Visszatekintve az időre , amit együtt töltöttünk, csak mégjobban belefájdult a szivem.

- Nem kell mindenre emlékezned. Csak emlékezz rám.- suttogtam magam elé.

Lehet, hogy én rontottam el ?

Lehet, hogy nekem kellett volna ezt végig szenvednem ?

Fájt. Kibaszottul. De nem vagyok biztos benne, hogy képes leszek e túlélni, ha így folytatódnak majd a dolgok.

Az idő, amit azzal töltöttem, hogy elhitessem vele mennyire is volt szükségem rá. Az idő, ami teljesen felőrölt. A féltékenység, ami állandóan körül vett, mert csak magamnak akartam.

Lassan egy párnát a feje alá helyezve álltam fel a kanapéról.

Fáradt voltam. Lehet, hogy az összes eddig történt dolog fárasztott ki, vagy csak nem tudtam eldönteni, hogy melyik lenne jobb nekem. Nem akartam feladni, amiért eddig küzdöttem, de nem tudtam meddig tudom majd elviselni, hogy miután az enyém lett, ilyen könnyen csúszik majd ki a kezeim közül.

Magam mögé tekintve léptem az ablakhoz. Rágyújtottam.

Még mindig emlékeztem arra a napra, mikor először éreztem úgy, hogy valaki igazán elkezdett érdekelni. Lehet, hogy azért volt, mert én nem érdekeltem Audreyt?

Emlékszem. Mindenre mintha ma történt volna.

Reggel volt. Kidobdtam a gumit a kanapé melletti kukába, ami tele volt sörrel, az előző esti buli után.

A kollégium egyik legnagyobb bulija volt. Soha senkit nem hívtunk el, de a végén úgyis mindenki eljött. Majdnem mindenki . . .Az a nyomorult Carter majdnem összetörte az új TV-t. Azthittem meg fogom ölni.

Felhúztam a boxeromat.

Az aznapi csaj lassan vette fel a magassarkúját. Bugyiban volt és úgy pislogott rám . Nem is értem, miért viseltem el őket.

Emlékszem, hogy a buli közben végig mellettem állt. Sohasem kérdeztem meg de valószinű azért maradt itt, mert nagyon meg akart ismerni. Pff...

Egy ilyen ajánlatnak soha nem tudtam nemet mondani.

Ásítottam. Látszott rajta, hogy csak az időt akarja húzni. Az én időmet.

- Igyekezz!- vetettem oda, majd felvettem a polómat.

A szex már le se izzasztott. Akármelyik lányra ránéztem, már nem volt kihívás, unalmas volt, csak egy időtöltés, amivel a szabad óráimat pótoltam ki. Persze nyilván volt benne egy két jó dolog is. A vadászat.

Az órára néztem. Már eltelt 5 perc és még mindig a cipőjével baszakszik.

Idióta kurva.

Ő is arra várt, hogy marasztaljam vagy mi? Már nem is emlékszem a nevére. Rachel? Rita?

Végig néztem a hosszú lábain, a formás mellein, fekete haján. Gondolataim közé kúszott a kép, ahogy rajtam mozgott 5 perccel ezelőtt, a mellei ugráltak, aztán elmentem, és ő is.

Sikítozott össze vissza.

Az összes sikítozott, mintha azt hallották volna, hogy erre gerjedek vagy hasonló. Közel se voltak. Újra a hajára pillantottam. Kócos volt.

Nem is értettem, hogy többségében miért fekete hajú lányokat hoztam ide, mikor mindig is a szőkék voltak az eseteim.

Még mindig öltözott.

Felálltam és a szobámba indultam.

- Tudod az utat kifelé. Ne hívj többet.

- De azt mondtad..

Ez is megsértődött.

- Azt mondtam, megbaszlak, úgy hogy nem felejted el, azt nem, hogy feleségül veszlek.

El kezdett sirni. Már hozzá szoktam.Lehet, hogy én voltam a seggfej ? Mindíg vagy csapkodtak, vagy sirtak. Mintha érdekelt volna.

Felvettem az egyik pulcsimat, meg a cipőmet, megigazitottam a hajam, aztán visszamentem a nappaliba. Már nem volt ott.

- Akkor mégse a cipőd tartott eddig.- felnevettem, majd a pénztárcámmal együtt távoztam.

Kint kezdett hűvös lenni. A falevelek is recsegtek a talpam alatt. Lehet benézek Thomashoz, a tetkómmal kapcsolatban.

Már egy hónapja tervezgettük, de mivel mindig valami szaron veszekedett a csajával, igy mindig lemondott.

Remelem ebben a hónapban lesz egy kis békességem. Csak meg ne tudja, hogy meghúztam a kiscsajt.

Csak el ne járjon a szája, bár ha el is jár, Thomast leütöm, a kis száját, meg betömöm.

Felnevettem.

Ahogy pár csaj kijött a közeli kávézóból, hátra néztek rám, aztán összesúgtak es úgy haladtak tovább. A közèpső nem is volt rossz. Beléptem.

A sorban álltam már, a telefon könyvben keresgélve Thomas száma után, ugy néztem körbe, mikor az egyik asztalnál megláttam a kis buzit.

Matt.

Érdekes alkalmak egyike, mikor nem volt a szöszi nyakán.

- Hmm.

Ahogy kiértem a kávézóból ragyújtottam.

Reggeli kávé és a cigim. Jó reggelek inditása.

Lassan sétáltam vissza az utcán. A tegnapi bulin gondolkodva. Nem voltam másnapos. Mondjuk nem is voltam részeg.

Az utóbbi időben nem ittam annyit, mint ezelőtt. Befordultam a sarkon Thomas utcájába, amikor valaki nekem csattant.

-Neharagudj...- motyogtam, nem is néztem le arra, hogy ki volt, inkább a pulcsimat ellenőriztem, mert kiömlött a kávém. Úgy tűnik nem rám.

Visszatettem a fedelet a kávéra, aztán leneztem a földre.

Nahát, nahát. A kis szőke hercegnő. Lassan néztem végig rajta. Ismertük már egymást.

A száján, a nyakán, a barna pulcsiján, ami kiemelte a kék szemeit, de biztos vagyok benne, hogy nem az ővé, mert az unokatesómnak is ugyanilyen felsője van. Biztos a buzié.

Túlságosan jóban vannak. Lehet, hogy ezért nem kedveltem Mattet?

Ott ült a formás lábaival a földön, és kezdett ideges lenni. Nem ez volt az első alkalom, hogy mindennél jobban kiváncsi voltam a reakciójára. Elmosolyodtam.

Az első lány, aki nem feküdt le velem.

Vajon mennyire tudom meg felhúzni?

A melleit bámulom, aztan kinyújtom a kezem. Vajon elfogadja majd ?

Kétlem.

- Dugd fel a segitségedet magadnak, faszfej! - sziszegett, ès ekkor eszembe jutott az a nap, amikor ugyanilyen reakcióval köszöntött. Az volt az első alkalom, mikor ilyen jó lábakat láttam volna életemben. Az első alkalom, mikor találkoztam vele.

Nem mosolygott, ahogy mindegyik, hanem forrt a dühtől.

Együtt voltunk az irodában, és olyan jó volt a segge, hogy nem hagyhattam ki.

Egy pofon volt a jutalmam, de megérte.

Azóta minden egyes alkalommal, úgy nézett rám, mint aki meg akar ölni. De, hogy őszinte legyek, igy csak még érdekesebb volt a dolog.

-Vegyél vissza Királylány.- mondtam, majd felnevettem a gondolatra.

Tetszett a reakciója, mikor ideges lett. Szép volt.

Rákacsintottam, és hirtelen ötletnél fogva a maradék kávémat is rácsurgattam. Igy legalább nem nézel ki olyan jól Királylány.- gondoltam.

- Nem gondoltam, hogy hülye vagy mint a seggem, de még egy bunkó paraszt is. - állt fel, és közelebb jött. Éreztem a samponjának az illatát. Ujjaival a mellkasomat bökdöste, láttam, ahogy szólni akart, úgyhogy elkaptam az ujjait, eltoltam magamtól.

-Ha csak fele olyan jó lennèk, mint a segged Hercegnő...- emlékeztettem, majd elsétáltam onnan, Thomas boltjának irányába.

Emlékszem, hogy a kiváncsiságtól hajtva, még utoljára egyszer visszanéztem rá, ahogy leporolja magát. Ezüstös hajával pedig tovább kocogott a kávézó felé.

Anyám az a segg.

- Egyszer úgyis az enyém leszel Hercegnő.- suttogtam magam elé.

Visszatérve az emlékeimből tekintettem újra rá.

-Egyszer úgyis újra az enyém leszel.- ezzel visszasétáltam a kanapéhoz, és fejemet lehajtva aludtam el.