Mindenki lefagyott egy pillanatra a kérdésem hallatán, a szőke hajú srác pedig kitágult szemekkel nézett rám.
- Aud ?- fordult felém Matt- Nem emlékszel Evanre? - kérdezte szinte suttogva, én pedig a fejemet ráztam.

A srác összeroskadva ült le a székbe Mark mellé és arcát kezeibe temetve hallgatott.

Mark karon fogta és maga mellé húzva őt, távozott a kórteremből.

Matt aggódva tekintett végig rajtam.

- Evan Beck ? Nem rémlik, ahogy állandóan piszkált? Ahogy folyton veled volt? Audrey ?

A fejemet ráztam, de hiába próbáltam visszaemlékezni rá, csak feketeség jutott eszembe a neve hallatára, semmi más.

- Lefeküdtetek.- suttogta felém, mire nagyot ugrottam az ágyon.

- Biztos vagyok benne, hogy emlékeznék rá, ha ilyesmi történt volna. - jelentettem ki, majd elvettem az egyik kávét az asztalról.

A srác helyes volt, jóképű és az aura körülötte sugárzott a magabiztosságtól.

Pont az én tipusom volt, de nem akartam elhinni Matt egy szavát sem.
Miért mondana valaki olyat, hogy lefeküdtem vele, ha nem is volt igaz.

Lehet, hogy el akarta hitetni mindenkivel, hogy volt köztünk valami, aztán a gyengeségemben majd bevallom, hogy igen ?

Az is lehetett, hogy Jamie egyik barátja volt, de ezt az ötletet már akkor elvetettem, mikor Mark után sétált be a terembe.

Matt visszahívta a nővért, és rám pillantva tette fel a kérdést.

- Mennyi az esély, hogy Audrey elvesztette az emlékeit?
- Elég csekély, tudván hogy mindenre tökéletesen vissza tudott emlékezni, az esettel kapcsolatban.

- És mi van, ha nem emlékszik csak 1 emberre?

A nővér összehúzott szemöldökkel nézett rám.

- Ez a helyzet? - kérdezte Mattől, aki bólintva ült vissza mellém.- Kiről van szó?

- Hát ezt elég nehéz lenne elmagyarázni.- itt apró szünetet tartott, majd folytatta.- Szóval... Tudja, hát...

- Szexeltek? - kérdezett a nővér nevetve- Nyugodtan ki mondhatod.

- Szóval igen. Eléggé sok időt töltöttek együtt. Meg minden... A srác szerelmet is vallott. Stb...

A nővér nagy levegőt véve sétált mellém, aztán hajamon végigsimítva, guggolt le.
Alulról nézett fel rám.

- Az emberi agy, máshogy dolgozza fel a traumákat, mint a szivünk. Ha jól sejtem, Audreyt mélyen megrázta, hogy miután beadta a derekát és testét felajánlotta valaki másnak, a másik fél nem sietett a megmentésére? - kérdő hangsúllyal fejezte be, ami mégjobban felkavarta a gondolataimat. - Az ilyen fajta védekező mechanizmus elég gyakori, ha az embert egy nagyobb sokk éri, vagy egyszerre több, ami Audrey esetében a bántalmazás, érzelmi zsarolás, vér látványa, és az, hogy azt hitte, Te nem vagy már köztünk. Valószínüleg az agya hamarabb akart túllépni a dolgokon. Ez ellen sajnos nem tudunk semmit sem tenni. - rázta a fejét, majd kezemet jólesően meleg ujjai közé vette.

-  Próbáljatok meg újra megismerkedni, vagy csak visszatérni abba a kapcsolatba, amiről most semmit sem sejtesz. Lehet, hogy egyszerre jönnek majd vissza az emlékeid, de az is lehet, hogy fokozatosan. Nem kell semmit sem siettetni.
Először hagyd, hogy a tested gyógyuljon meg, aztán vedd kezelésbe a dolgokat, a többi területen is.

Lassan bólintottam, aztán vissza kellett feküdnöm az ágyba, hogy megkapjam az infúziómat.

- Ezt elveszem!- húzta ki Matt kezéből a kávét, és az enyémet is, aztán miután kukába hajította mind a kettőt, visszatért hozzánk.

- Az egyetemet felhívtuk, úgyhogy tudnak mindenről. - egy levelet nyújtott át a zsebéből.
- Felhívtam a figyelmüket, hogy mennyire is voltál hősies, rendőri támogatással.- itt Elsara és Robra célzott- Eltekintettek az év zárási problémáktól, úgyhogy élvezzétek, amíg lehet.

Összenéztünk Mattel, majd nevetésben törtünk ki.

- Mihez kezdesz most? - kérdezte aggódó arccal.

- A srácra gondolsz ? - oldalra döntött fejjel hallgattam egy pillanatig.

Párszor kimondtam a nevét gondolatban, de nem éreztem semmi egyebet ürességen kívül.

Olyan érzés volt ez, mint mikor nagyon mondani akarsz valamit, de nem jutnak eszedbe a szavak, vagy mikor besétálsz egy szobába, aztán visszafordulsz, mert elfelejtetted, miért is jöttél, vagy mit akartál csinálni abban a szobában.

- Beszélni akarok vele.

Matt távozása után a srác az ágyam szélénél állt.
Nem akartam kínosan viselkedni, úgyhogy mosolyogva a székre mutattam, miközben végignéztem rajta.

Hosszú ujjai szőke hajába fésültek, miközben átható fekete szemeit a padlóra szegezte.

Fekete kabát volt rajta, és egy fehér póló, ami feszesen simult a hasára.
Rosszfiú hatást keltett.

Biztos voltam benne, hogy az a tipus volt.

A csend köztünk eltartott még pár percig, míg próbáltam minden egyes négyzetcentijét gondolataimba vésni.

Ha tényleg együtt voltam vele, akkor gondolatban adnom kellett magamnak egy képzeletbeli pacsit.

- Szóval..- kezdtem, teljesen megfeledkezve, hogy mi is volt a neve.

- Evan. - egészítette ki a mondatomat. Hangja recés volt és jólesően mély.

Ekkor kezdett el zúgni a fülem. Pont úgy, ahogyan akkor is, mikor visszakúsztam Matt teste mellé.

Kezeimet a fülemre szorítva próbáltam túlélni azt a fájdalmat, ami a fejembe hasított..

A srác hirtelen ugrott mellém kétségbeesett kifejezéssel az arcán. A kezemet, magához húzta, másik kezével pedig a hátamat simogatta.

Összeszorított fogakkal vártam, hogy a fájdalom megszünjön.

" Az enyém vagy! "  viszhangzott a fejemben a mondat.

" Az enyém vagy! " - mint egy nyögés úgy hangzott.

" Az enyém vagy! " hallottam újra és újra. Felpillantottam rá, a hang még mindig a fejemben úszott, és bár hozzá tartozott a hang, a szája nem mozdult, egy milimétert sem.

Kitágult szemekkel néztem fel rá.

- Szeretnéd, hogy hívjak nővért? - kérdezte.

Összehúztam magam az ágyon olyan kicsire, amennyire tölem tellett, aztán megráztam a fejem.

Biztos, hogy az ő hangja volt.
Kétségem sem volt felőle, hogy ugyan az a személy mondta ki a szavakat.

Akkor mégsem hazudtak.

Fejemet térdemre hajtva próbáltam elrejteni az arcomat elöntő vörösséget.
- Nem tudom, hogy ki vagy.- kezdtem- De tudnom kell... Mondtál e valaha nekem olyat, hogy az "enyém vagy"? - kérdeztem halkan, de tudtam, hogy nagyon is jól hallotta, mert elhúzta a kezét a hátamról, és állam alá nyúlva tolta fel az arcomat, hogy ránézzek.

Megijesztett, hogy törődést, szerelmet láttam a szemében, miközben én itt ültem, mint egy üres füzet, amiből kitéptek minden lapot.

Szája féloldalas mosolyra húzódott, nekem pedig hatalmasat dobbant a szivem.

Elhúzta ujját az állam alól, és hajamat a fülem mögé tűrve mosolygott tovább.

Bizsergett az egész testem.

Hogy lehetett valaki semmilyen megerőltetés nélkül is ilyen szexi.

Válaszra nyitotta a száját.

- Párszor.