Oldalra fordultam. A falhoz szorítottam magam. Bár eddig megkönnyebbültem éreztem magam, ennek is eljött a vége.

Remegve öklendeztem, miközben Jamie a férfi testén átlépve állt meg előttem.

- Most nézd meg !- vetett egy semleges pillantást a testre.- Micsoda koszt csinál a saját házában. Bakancsával a férfi lábába rúgott.

Még mindig lélegzett, de Jamie fejben halottnak nyilváníthatta, mert mit sem törődve vele lépett felém.

Letette a szatyrokat a földre én pedig minnél közelebb lépett annál jobban nyüszítettem.

Arra vártam, hogy megüssön, hogy rúgjon, mint azelőtt, de kezeit körém fonta, és csak tartott egy pillanatig.

- Senki sem szeretné, hogy elvegyék tőle azokat, akiket szeret..- itt szünetet tartott és a férfit figyelte.- Mit gondolsz ? - az arcomat kutatta én pedig kitágult szemekkel bambultam rá.

- Már úgy is halott. Már nem fájna neki, ha megölném azokat, akik fontosak neki.
Megspórolt nekem egy csomó munkát. De mit kezdjek a testével? - gondolkodott hangosan, majd megrázta a fejét és rám mosolygott.

- Senki sem vehet el tőlem. Az enyém vagy és csak az enyém. Senki más nem érdemli meg a szerelmedet. Senki sem tudja, mennyi mindenen kellett keresztülmennem, hogy itt és most az enyém legyen a szived.

Maga mellé rántott, majd egy újabbat rúgva a férfibe, vissza rángatott a szobába.

Ott eleresztette a kezemet, és egy ollóval jött vissza, miután kinyitotta a konyha ajtaját.

Óvatosan közelített felém, aztán legnagyobb meglepetésemre, elvágta a köteleket a csuklómon, és visszament a konyhába.

A kezemben lévő kulcsokat hangtalanul rejtettem a kanapé alá.

Mikor Jamie megjelent, tudtam, hogy nem fogunk menekülni. És bár arra számitottam, hogy engem fog először lelőni, mégsem így történt.

A férfi miután golyót kapott, a kulcsait kiejtette kezeiből, amik a falhoz csapódtak, én pedig Jamie tudta nélkül húzódtam közelebb, hogy fel tudjam őket venni, aztán elrejteni őket a gatyámban.

Egyszer már végig jártam azt a folyosót a külvilág felé, és nem voltam hajlandó feladni a gondolataimat a szabadságról.

Jamie visszatért egy pár géz szallaggal és betadinnal.

Miután felsegített a földről, kezeimet lassan ölembe helyezve nézett fel rám.

- Ma nagyon büszke voltam rád. - lehajtottam a fejemet miközben beszélt. - Nem futottál el, azzal a seggfejjel, ami azt jelenti, hogy szeretsz. Mostmár végre hazamehetünk.- mosolygott szélesen.

Haza...

Mikor voltam otthon utoljára? Azóta nem, mióta Casst eltemették. Ezt ő is nagyon jól tudta, de nem tudtam már azt sem, mi számít számára "otthon"-nak.

Pánikolva húztam el a kezemet tőle, mire fogai összekoccantak.

- Nem ? - nézett fel rám, idegesen kattogó szemeivel.
- Ne haza. - csúszott ki a számon, de erre csak nyugodtan húzta vissza a kezeimet.
- Nem kell rögtön haza mennünk, de nem maradhatunk itt sajnos.- bólintott, majd kibontotta a betadint és egy vattakorongra csorgatta a barnás folyadékot.

Kezeimre pillantottam.

Eddig észre sem vettem, hogy csuklóm több helyen is vérzett. A kötél annyira kikezdte a kezeimet, én pedig csak bámultam a sebeket.

Nem fájtak. A bordáimat sem éreztem többé.

Ép ésszel próbáltam végig gondolni a helyzetemen. Sokkban voltam. Ennyit én is meg tudtam állapítani magamról.

A gyomrom görcsbe rándult, ahogy kezeimet az övébe fogta és gyengéden tisztította le a vért róla, aztán bekötözte csuklóimat.

- Nézd meg mit tett a tökéletes bőröddel.

Ez a te hibád te rohadék.- káromkodtam magamban, miközben Jamie befejezte a kötéseimet.

A laptopja elé húzódott, én pedig mellette figyeltem, ahogy ujjai a billentyűzeten mozogtak.

- Naplót írok.- tekintett rám boldogan. Zöld szemei tele voltak boldogsággal. - Hogy meg tudjuk mutatni a gyerekeinknek, hogy mennyire boldogok voltunk, mikor újra találkoztunk. Az egész történetünk benne van. Minden nap gondosan vezetem, hogy még véletlenül se hagyjak ki semmit.

Gyerekek ??

Ha nem tudtam volna mire képes, vagy hogy miket tett, biztos voltam benne, hogy egy kívülálló számára, ez egy idilli esti programnak tűnhetett volna.

Persze leszámítva a vérző testet a folyosón, a vérrel átivódott kötéseket a kezemen, a lila- fekete foltokat az oldalamon, és a tudatot, hogy Jamie keze mellett ott hevert egy pisztoly.

Egy szobában voltam egy gyilkossal. És a segítség sehol sem volt. Se rendőrség, se Matt se Evan a hős herceg akinek állította magát. Az sem érdekelt volna, ha egy tacskó vagy teve hátán jöttek volna... De hol voltak?

Jamiere pillantottam kitágult szemekkel.

Nem mondtam semmit, de a levegő megállt bennem.
Egy percig álltam így. Remegő ajkakkal próbáltam a kérdést megfogalmazni magamban.

Miért nem jött Matt...

Miért nem rohantak ide, mikor tudták hol vagyok...

Mit csinált Jamie, mikor nem volt itthon...

A  félelem okozta remegés teljesen urrá lett rajtam.

Az oldalamra zuhantam. Lábaimat a mellkasomhoz húzva dülöngéltem előre hátra.
Hallottam Jamie hangját, de nem értettem belőle semmit sem.
Megőrültem volna? Őrült lennék ?

Ezek és ehhez hasonló gondolatok cikáztak végig az agyamon, miközben Cass nevetése volt a háttérzene.

Mattre gondoltam. Hogy milyen édes mosollyal várt volna, ha akkor abban a pillanatban lefutok a lépcsőn. Mark és Evan pedig a háttérben bólogatott volna, miközben Evan arról káromkodott volna, hogy Matt túl szorosan ölel magához ... Volna ...

Mi van ha Jamie csinált valamit Mattel? Evannel? Szegény Markkal?

Ráztam a fejemet. Ki akartam űzni a gondolatokat a fejemből.

Egyre szaporábban vettem a levegőt. Csak bámultam magam elé aztán összeszorítottam a szemeimet, de akkor meg Matt halott, mozdulatlan testének a képe úszott a gondolataim közé.

Szemeim kipattantak és nyüszítettem. Éreztem a fájdalmat, de nem tudom honnan jött.

Éreztem, ahogy Jamie magához szorít, aztán egy idő után magamhoz tértem.

Polóján vérfoltok voltak én pedig az előző gondolataim által sikítottam torkom szakadtából.

Kezeit a számra szorította, aztán mikor már csukott szájjal ziháltam a térdeimre mutatott.

Kaparás nyomok?

Saját kezeimre pillantottam. Körmeim alatt alvadt vér mutatkozott.

Kivonult a konyhába. Én pedig saját magam által okozott sebekre pillantottam.

Kezeimet a füleimre szorítottam.

- Valaki mentsen meg! - suttogtam magam elé a könnyeim között.

Másnap hamar eljött.

Jamie reggelivel keltett.

Nem volt étvágyam. Hogy öszinte legyek, egy szemhunyásnyit sem aludtam.