- Mi a franc haver ???? - kapott a szeméhez Chris.

- Evan !!!- sikítottam. - Menj a picsába. -löktem rajta egyet.- Mi a fasz ütött beléd, seggfej? - lehajoltam Chrishez és kezembe fogtam arcát, mire ő felszisszent, majd rámmosolygott. Megfogta a kezem.
- Jól vagyok Audrey.
Feltolta magát és engem is felsegített, majd Evanhez fordult, de mielőtt megszólalhatott volna Evan újra neki ugrott. Félrelöktem.
- Evan még is mi a jó fenét csinálsz ?? - üvöltöttem.
- Ehhez neked semmi közöd Királylány. - félretolt, de előtte végig nézett rajtam, és elmosolyodott.
Whoa. Alkohol mámoros hangulatommal, és felzaklatottságom ellenére is láttam.
EVAN BECK MOSOLYOG.
A kurva anyját.

Whisky szag áradt belőle és részeg volt, mint a szemét.
Matt húzott alrébb, mire viharos tekintettel készültem valamit a fejéhez vágni, Chris arconcsókolt és Matt felé taszított.
Nem tudom, hogy mi zajlott le ezután a partyn, mert Matt nem engedte, hogy visszamenjek.
Aggódtam Chris miatt, és a kiváncsiság furdalt mégis mit tehetett Evannel szemben, hogy így neki ugrott, de a "holnap megtudjuk" és az, hogy mit láttam, elég okot adott, hogy egyszer Mattre hallgassak.

- Inni akarok haver.- jelentettem ki, és rágyújtottam. Matt egy tequilás üveget és vagy 4-5 citromot vett elő.
-Só nem volt az asztalon, így azt nem tudtam elcsenni.

Megőleltem. Az én barátom mindenre gondol. Lassan visszaölelt, és azt kivántam, bárcsak nemet mondtam volna Chrisnek, és nem kellett volna látnom, hogy baja esik.

-Mi ajóóó istenthiszezmagárol? -a szavak összefolytak, ahogy kiejtettem a számon őket. Az üres üveget rázogattam a szám felett, hátha ki tudok préselni belőle még egy cseppet, de semmi sem volt már benne .

A citromot nyalogattam, de már az izét sem éreztem, olyan részeg voltam.
- Istenem az a száááj! - énekelte Matt, majd vállamra dőlt.
- Várj, te most mirőlbeszélsz ?- nagyot nyeltem és beleszívtam a cigimbe. Már nem is égett. Túl sokáig tartottam a kezemben.

- Nemtudom. Te miről? - nagyot nevetett. - Várj kitalálom. Megrázó a helyzet, hogy a suli 2 legjobb csávója harcol a szivedért. Vagyis az ágyadért, hogy pontosak legyünk. - kezdett lecsúszni az oldalamon.- Neked könnyű Audrey.

Kikapta a kezemből a cigarettás dobozt, majd egy mordulással dobta el két méterre tőlünk.
- Heee! - négykézláb másztam a doboz után. A harisnyám teljesen zöld lett, de cseppet sem érdekelt.
- Hagyjad üres. Azthiszem le kéne ugranunk az éjjelnappaliba .

Meghalok egy szálért. És ha ott vagyunk, akár vehetnénk még egy üveg tequilát.
- Hohóóó. Azthittem Te vagy a nagy dohány ellenes. És nincs is nálam pénz Matt.- mutattam a ruhámra, felfedve a tényt, hogy nincsenek zsebeim.
- Ki mondta, hogy bármi bajom lenne a bagósokkal. Nem kell a pénzed amugysem. Induljunk.

Énekelve csoszogtunk, és lépkedtünk össze vissza az úton. Mire odaértünk, már a szám is ki volt száradva, úgyhogy, amint a kezembe kaptam az üveget jól meghúztam, és az égető folyadék, jótékonyan folyt le a száraz torkomon.
- Hmm.

Magamhoz öleltem az üveget és rágyújtottunk.
Visszafelé vettuk az irányt.

- Mit mondtál ?
- Azt, hogy milyen könnyű neked.
- Nem értelek.
- Csak okosnak és csinosnak kell lenned. Megőrülnek érted .

Tovább ittam .

- Hagyd már ezt. - forgattam a szemeim.
- Meleg vagyok Audrey. Tudod mennyi az esélye, hogy a kampuszon találom meg a nagy Őt? Egyenlő a nullával. Piszkosul utállak is azért, amiért ilyen jól nézel ki. Eljátszadozhatok én itt Lukeal is, meg mit tudom én, de naaaa.
- Fejezd ezt be, és inkább igyunk..
Leültünk az ablakom alá és újabb cigi mellett, belefeledkeztem az este történtekbe.

7:13

Telefon zizegése keltett fel, és iszonyatosan fájt a fejem.
Amint felültem az ágyban, az asztalhoz nyúltam, de a telefonom ki volt kapcsolva, ahogy hagytam.
Lenéztem az ágy mellé, ahol egy férfikabát hevert, abból szólt a telefon.
Kivettem.

A képernyőn egy szám villogott, név nélkül. Mielőtt felvettem, körülnéztem a szobában, de nem volt ott senki és biztos voltam benne, hogy a kabát nem Matté volt .
- Hallo?! - szóltam bele.
- Te meg ki a franc vagy ? - a lány szinte sikoltott magas, vinnyogó hangján.
- És te ki vagy? - kérdeztem vissza, de mielőtt újabb kérdésemet fel tehettem volna arról, hogy kit akart elérni, letette.

Csodálatos.
Ott ültem értetlenül az ágyban, egy lekódolt telefonnal és egy férfikabáttal, ami fogalmam sincs, honnan származott.
Ráadásul az ágyamban voltam.

Emlékszem, hogy Matt épp egy cowboyos viccet mesélt és szemeim csukódtak lefelé.
Fel kell hívnom. Hátha mégis övé a kabát.

Telefonomért nyúltam megint.

"23 nem fogadott hívás"

Nem volt elmentve a szám. Gondolom Chris. Felhívtam.
- Hammmm. - gondoltam ez egy helló akart lenni.
- Kivel beszélek ?
- És én ? - úgy szuszogott, hogy teljesen torzitott a telefon.
- Audrey vagyok.
- AUDREY! - kiáltott a telefonba - Itt Chris. 10 perc és nálad vagyok várj meg!

Letette.
Csodálatos. De jobban örültem, ha kiderithettem volna, hogy vajon kié a kabát és a telefon egyben.
Talán Chris tudja.

Még mindig a csipkés ruhám volt rajtam.
Az egyetem pulcsiját, és egy shortot vettem fel, a hajamat pedig egy gyors kontyba fogtam fel, ami inkább nézett ki madárfészeknek a fejem tetején, mint annak, aminek terveztem.
Éppen befejeztem a fogmosást, mikor kopogtak.

Chris állt az ajtóban. Rajta is az egyetem szürke és sötétkék pulcsija volt, szeme alatt feketés lilás karikák.

Megpróbált elmosolyodni, de láthatóan fájdalommal járt.
- Audrey.- az ajtónak támaszkodott és kutatón nézett rám. Arca nem volt vidám.
- Figyelj csak, neharagudj, hogy úgy ott..
- Nembaj. Tudtam, hogy ez lesz. Már csütörtökön tudtam, hogy Evan ki van rám bukva .