A rendőrséget választottam.

Akármilyen hülye ötlet is volt, nem volt esélyem a lépcsőn felfutni. Jamie is nagyon jól tudta, hogy arra mennék, ha menekülnék bármerre.

Egy pillanatig mozdulatlanul álltam, aztán  hozzávágtam a táskámat teljes erőből, és futni kezdtem.

Nem volt mese. Az életemért futottam. Ha megállok ki tudja, mit fog csinálni, ha elkap. Arra sem volt időm, hogy hátranézzek, hogy milyen közel kerülhetett hozzám.

Az emberek tátott szájjal engedtek el maguk közt, de volt aki csak nézett, és nem mozdult.

Folytak a könnyeim. Éreztem, ahogy egyre jobban fáradok, de nem akartam lelassítani.

Hogy miért nem volt ez az első dolgom, miután Jamie a városba jött? Miért nem mentem el a kibaszott rendőrségre,  mint minden normális ember tette volna.

Befordultam a következő saroknál. Gyorsan visszatekintettem az utcára amit elhagytam, de Jamie sehol nem volt.

Tudtam, hogy ez volt a lehető legrosszabb, ami történhetett. Ő tudta hol vagyok, de én nem láttam Őt, úgyhogy előrántottam a telefonom és Evant csöngettem.

Semmi válasz sem jött.

Újra az utcát figyeltem, aztán lassan kezdtem el hátrálni.

- Válaszolj a telefonodra Matt!- suttogtam magam elé, ezúttal Matt számát hívva.

Egyikük sem válaszolt, én pedig könnyeimet törölgetve kétségbeesetten húztam össze magam az egyik üres hátsó utca bejáratánál.

Ekkor hallottam csak meg Jamie nevetését az utca végéből. A szivem megállt, egy pillanatra és végig söpört rajtam a félelem.

Remegő kezemmel próbáltam egy sms-t írni Mattnek. Hogy mennyit tud majd kivenni belőle azt nem láthattam, mert abban a pillanatban, mikor a küldés gombot megnyomtam, Jamie kirántotta a kezemből a telefont és a falhoz vágta. Egy csattanással tört ketté a betonon, én pedig lélegzet visszafolytva vártam a következő lépésére.

Felkaromnál fogva felrántott magához.

Próbáltam ellökni magam tőle.

- Segítséég!- ordítoztam torkom szakadtából, de mintha senkit sem érdekelt volna mi törtènik ebben a kis mellék utcában.

Jamie másik keze a számra tapadt én pedig próbáltam megharapni..

- A legjobb barátnők tényleg ennyire egymásra ütnek ? - kitágult szemekkel fagytam le Cass említésére. Ömlöttek a könnyeim.

Térdeim összecsuklottak de Jamie egy kézzel fenntartott.

Elengedte a szám, ehelyett megragadta az államat és az egyik kocsma feletti lakásra mutatott.

- Ha tudtam volna, hogy házhoz jössz, nem is kellett volna rád várnom ebben a melegben.

Melegben ? Minden volt csak meleg nem...

De nem is értettem meg a hozzászólását addig, míg el nem tépte a mellkasomon a pólómat.

Sírtam. Összegömbölyödve a földön, miközben Jamie csak nevetett. Újra felrántott maga mellé, és a kocsma hátsó ajtaját kitárva elkezdett felráncigálni a lépcsőn.

Elhaladtunk egy kissebb ablak mellett, ami a lépcső egyik fordulójánál nézett le az utcára.  Csak egy másodpercre láttam, hogy mi történik. Az ablak után kaptam. Csak az ujjaim végével értem már el.

Matt és Evan utánam kutatott.

16 : 54

Miután Jamie felvonszolt az emeletre, egy nagy repedezett fa ajtón keresztül egy poros nappaliba, összekötötte a kezeimet és a lábamat is, majd ott hagyott egy-két órára.

A szobában állt a cigaretta füst. Nem volt sok minden benne. Egy hatalmas szekrény, ami szinte a plafonig ért, két különböző kanapé egymás mellé állítva. Egy fehér repedezett üvegű óra a falon. És egy kissebb asztal a szoba közepén. Ablak sehol.

A jobb oldalamon egy fehér ajtó vezetett be egy másik szobába, ami valószínüleg a konyha lehetett.

Az alattunk lévő kocsmából felhallatszott a dübörgö zene és a poharak koccanása. Mindez olyan hangosan, minthogyha mellőlem szólt volna.

Térdeimet közelhúzva magamhoz ültem a fal mellett és már nem tudtam semmi másra sem gondolni, csak arra, hogy mekkora idióta vagyok.

Fejemet lehajtva sírtam, de minnél jobban telt az idő, annál jobban éreztem reménytelennek a helyzetet. Senkinek sem jutna eszébe ide feljönni.

Reménykedtem, de ahogy telt az idő annál jobban hagytam fel ezekkel a gondolatokkal.

Éreztem, hogy szivem visszatér a normális állapotába .

Ekkor tárult ki az ajtó.

Jamie kezében egy két zacskóval állt meg előttem, majd letette őket a földre és letérdelt elém.

- Gondoltam jó pasid leszek és hozok neked egy két finomságot!- nem voltam képes a szemébe nézni.

- Tudod hiányoztál.

Nem válaszoltam semmit csak halkan szipogtam.

Az arcom égett miután megütött. Az erek kipattantak a homlokán.

- Mit mondd ilyenkor a barátnőm ?- sziszegte összeszorított fogain keresztül.

- T-te-te is n-n-nekem!- válaszoltam és próbáltam lecsillapítani a testem, ami megállíthatatlanul remegett.

Felnéztem rá, arra számitva, ha nem teszem újra meg fog ütni.

Legnagyobb meglepetésemre, mikor felnéztem, arcvonásai teljesen mások voltak. Mintha zöld szemei, amik eddig égettek, ellágyultak volna.
Ha nem tudtam volna, hogy kiről van szó, azt hittem volna, hogy csak egy szerelmes fiú volt.

Ez inkább a megszállott kategória volt.

Újra eleredtek a könnyeim. Akárhányszor a helyzetemre gondoltam, nem tudtam visszafogni. Ha valaki nem ment meg, akkor életem végéig ezt fogom játszani? Vagy esetleg beleun és ugyanúgy végzem majd, mint Mark ??

Élesen szívtam be a levegőt, amikor ujjai az arcom felé közeledtek.

Kitágult szemekkel nézett rám, majd idegesen a  hajába túrt. 

Ordítva állt fel. Megragadta az asztalt és a falhoz vágta, ami aztán szilánkokra tört.

Felsikítottam, ami aztán újra sírásba fulladt. Még idegesebb lett.

Remegve próbáltam erőt venni magamon, hogy újra felnézzek rá.

- T-Te is nekem. - ismételtem, ami úgy látszott, hogy hatásos volt, mert mintha varázsütésre elmúlt volna az idegessége és csendesen mellém húzódott.

Ujjait a bokám köré fonta, és fejét a térdeimen pihentette.

Lassan fújtam ki a levegőt, remélve, hogy nem veszi észre a megkönnyebbülésemet. Még mindig remegtem, de nem erre figyelt. Lassan felemelte a fejét és a mellkasomon állapodott meg a szeme.

Megállt bennem a vér is.

- Kérlek, kérlek, kérlek ne! - ismételtem a szavakat magamban.

Felállt és eltűnt a konyhában, aztán egy ollóval a kezében tért vissza.

Letette a közeli szekrényre, amiből egy nagyobb fehér pulcsit húzott elő.

- Most le fogom vágni rólad a felsőt. - mosolygott ártatlanul, aztán folytatta.- Aztán eleresztem a kezeidet, hogy át tudj öltözni.

Miközben beszélt kivette az ajtóból a kulcsokat és a boxerébe tette őket, megbizonyosodva arról, hogy tisztában vagyok e vele, hogy nem tudok elfutni ha akarnék se.

Nagy léptekkel közeledett felém. Lassan vágta le az elszakadt pólót rólam. Megállt egy pillanatra és a melleimet bámulta.

Elégedetten oldozott el, aztán a lábaim elé dobta a pulcsit és várt.

Óvatosan nyúltam érte, miközben Jamie elégedett mordulással figyelte , ahogy felveszem.

A gatyáján keresztül is észrevehető volt, hogy mennyire élvezte, én pedig belül imádkoztam, hogy semmilyen ehhez fűződő gondolat ne is jusson az eszébe.

Miután visszaültetett a helyemre és újra összekötözött, kicsomagolta az ételes dobozokat, és elém tette az összeset.

- Nem tudom, hogy melyiket szereted mostanság, de hoztam kínait és pár burgert is.- elégedettnek tűnt magával.

Lassan bólintottam.

- Melyiket szeretnéd szivem ? - kérdezett lágy hangon.

Nem a tudat ijesztett meg, hogy egy szobában kellett lennem vele. Annál inkább volt rémisztő, hogy kedvesen szólt hozzám.

A kínaira pillantottam, mire ő vette a lapot és megragadta a műanyagvillát a zacskóból.

Egy nagyobb adagot tartott a számhoz, én pedig, ha nem is voltam éhes az idegességtől fájdalmas mosollyal nyeltem le.