Felvont szemöldökkel néztem rá. Nagy levegőt vettem, majd a legszélesebb gyilkos mosolyommal álltam fel. Csendesen letettem a telefont az asztalra, majd lassan simítottam végig Matt vállán.
-Szóóval.. Ki is ez a cipőlopó fiú, aki a semmiből érzi úgy, hogy mindenképp szerelmet kell vallania egy hosszúúúra nyúló buli után, amikor az idegeim az ágyamhoz húznak a legjobban? Hm? MATTIEEEE!!- emeltem meg a hangomat, mire tenyerét feltartva védte az arcát attól félve, hogy esetleg megütöm.

- Audreeey!- nyafogott magas hangon. -Nem tehetek semmit, és ezt te is tudod nagyon jól. Csak várj még egy kicsit, és úgy is elmondja majd.

- Milyen jóban lettetek.- hümmögtem, majd a pénztárcámat felkapva sétaltam az ajtóhoz. - Nincs is már rám szükséged, nemigaz?

Matt hátravetette magát az ágyon. Még hallottam, ahogy a párnába kiált egy "kurvaanyád"-at.

Rágyujtottam, aztán lassan sétáltam le a lépcsőn, arra várva, vajon mikor fut utánam Matt az információval, ami jelenleg úgy éreztem, hogy a kiváncsiságtól átszúrja éppen az oldalamat. Lassan, de biztosan.

Leültem a lépcsőre.

Amikor "eltűnt" a cipőm..
- Valaki ágyba rakott.- gondolkodtam hangosan. - De velem volt Matt is akkor. Ő hogy került haza?

Láttam, hogy a mellettem elhaladóak furcsán néztek rám, amiért magamban beszéltem, úgyhogy a fülemhez szorítottam a telefonom.

- Nyitva volt az ablak. Oké... Amúgy is mindíg nyitva hagyom. Bárki lehetett.
Bőrkabát. Tehát fiú. Ezt tudtam.

Telefon... Telefon ?

Eszembe jutott, amikor sms-eket kaptam tőle az első alkalommal. Beszéltem vele Mattről. Evanről, Markról.
Talán őket ki kéne zárnom a körből. Végülis egyikük sem túl romantikus. Sem a herceg tipus.

Várjunk csak.- csaptam rá a térdemre és újabb cigire gyújtottam.

- Herceg..

- Királylány ? - szólt mögülem Evan hangja.
Nem néztem hátra, csak a fejemet csóváltam.

- Az nem lehet.
- Hercegnőő! -lépett közelebb, majd a pulcsim ujjába kapaszkodva nézett fel rám.

- Haha! - arcomat eltakarva nevettem.
Herceg - Hercegnő?

- Olyan nincs, hogy ez a ..-  végignéztem rajta. Fehér polójában  mosolygott rám.
- Akurvaéletbe.- suttogtam, szinte némán.
A szivem ugrott egyet. Az ilyen seggfejek miért néznek ki ilyen jól??
- Nem tervezek nyaralni.- felelte a káromkodásomra, mire eszembejutott a beszélgetésünk a bulin.

Megmozdult bennem valami, ahogy eszembe jutott, mikor mondta, hogy az egyszer úgyis az övé lesz az, akit akar.

Olyan képek úsztak be a szemeim elé, amire nem számítottam, és a számat egy apró nyögés hagyta el.

Evan oldalra döntötte a fejét és úgy nézett rám, én pedig a fejemet rázva próbáltam megszabadulni, egy régi közös estént emlékeitől.

A számra szorítottam a kezem, majd lesütöttem a szemeimet.

Végigsimított a hajamon, aztán végig a nyakam vonalán, aztán csak elvette az ujját és várt, hogy felnézzek.

- Mindíg azt mondták, hogy perverz vagyok, de úgy látom nem volt elég kielégítő Mark barátod, hogy már annyitól felnyögsz, hogy meglátsz.- kuncogott, mire a szemeimet forgattam.

- Bazdmeg !- nyújtottam ki rá a nyelvem, mire rámkacsintott.
- Hát nem vagyok imádnivaló?
Szélesen mosolygott, ahogy mindíg: flegmán. Seggfej.
- Imádnivaló?

Kinyúltam az arca felé, majd ujjaim végével lassan végigsimítottam a száján. Belehajtotta a fejét a tenyerembe.

Egészen romantikus is lehetett volna ez az egész pillanat, de eszembe jutott miért is jöttem ki a szobából.
Amúgyis furcsa volt, hogy Matt és Evan ennyire jóba lettek hirtelen. Úgyhogy tudni akartam, hogy Evant lehúzhatom-e a perverz leselkedők listájáról.

Felhívom !

A telefonomért nyúltam, de mintha tudta, legalább is sejtette volna, hogy mit akarok. Elkerekedett szemekkel néztem, ahogy kezemet, az övéi közé zárja, aztán féloldalas mosolyával rámkacsintott.

- Van egy érzésem, hogy eleget ittál tegnap, de nem akarsz beülni velem sörözni holnap valahová? Hátha ki tudom gyógyítani a furcsa hangkiadásaidat. - tenyerével eltakarta a száját, mint mikor készül rá, hogy suttogjon valamit.
- A nyögéseidre gondolok.- nevetett.

Felvontam a szemöldököm, mire Evan széles mosollyal karolta át a derekamat. Próbáltam eltolni magamtól, de ő csak még jobban mosolygott.

- Keretek közötti ivás? Igérem jóófiú leszek!- mondta, és kutyaszemekkel próbálta bizonyítani, hogy tényleg így lenne.

Ki hiszi el ??

- Jó!- bólintottam, mire Evan azonnal eleresztett.

- Ennyit akartam hallani. -kacsintott, majd felkocogott a lépcsőn.

- Nem azért mondtam igent, mert a szolgáltatásaidra van szükségem. - suttogtam az orrom alatt.

Én is visszaindultam.

Matt az ágyon feküdt és onnan nézett rám.

- Evan.

Matt ártatlan szemekkel nézett rám.
- Evan ?
- Ő az.

- Kicsoda?

Láttam, hogy zavarban volt. A fülével játszott, és nem nézett rám. Még egy jel, hogy még biztosabb legyek benne, hogy Ő volt a cipőlopóm.

Kinyitottam a szekrényemet.

Kikaptam a kabátot, amit itthagyott és a telefont, ami a zsebében volt odaadtam Mattnek.

Elindultam Evanhoz. Tudtam, hogy nem lesz otthon, de semmi sem gátolt meg, hogy odamenjek.

Ott álltam az ajtaja előtt. Azon gondolkodtam, vajon mi lenne jobb, ha benyitnék és a szemébe mondanám, hogy legalább sejtem, hogy Ő az, vagy ha csak itthagynám a kabátját.

Az utolsó mellett döntöttem, és a kilincsére akasztottam a kabátot.

A folyosó végén volt egy autómata. Mellette pedig egy szék.
Látnom kellett a reakcióját.

Nem is kellett sokat várnom. Kb 10 perc múlva a kulcsát dobálgatva lépett a folyosóra.
Amint az ajtajához nézett, lassan a kabát után nyúlt.  Szorosan fogta, ujjai szinte elfehéredtek.

- Egyszer úgyis el kellett volna mondanod nem ?- suttogtam magam elé. - A legjobb cipőmet loptad el, és mindent elmondtam neked, ami bántott, te meg az információkat használtad, hogy neked jobb legyen.

Mély levegőt vettem. Aztán lassan kifújva figyeltem mit csinál majd. Lehet, hogy én tévedtem. Ha pedig igazam volt és Evan volt az, akkor csak szimplán én voltam a leghülyébb ember a földön.

Körbenézett a folyosón. Pont ott állapodott meg a szeme ahol én voltam, de reméltem, hogy elég gyors voltam, hogy ne lássa, ahogy épp visszahúzodtam a gép mögé.

Felcsörrent a telefonja.

Bólogatott. A beszélgetés alatt egy szót sem szólt. Mégegyszer körbenézett, majd kinyitotta az ajtaját, és mielőtt belépett volna kinyomta a telefont, majd a kabátot ledobta a földre.

Becsapódott az ajtó...