A buli után Matt nélkül jöttem el.

Lehet, hogy azèrt, mert nem mutatott túl sok érdeklődést felém, meg egy kis bosszúvágy is bennem volt, mert eltitkolt előlem valamit.
Mivel nem láttam se Markot, se Evant, igazából még egy helót se eresztettem el.
Mikor hazaértem, levetettem magam az ágyba, aztán a takaró alatt levetkőzve nyúltam el a paplan alatt.

Hajnali 4-ig aludni se tudtam, szóval össze vissza forgolódva próbáltam megtalálni a tökéletes poziciót.

A bal oldalamon nem volt kényelmes, a jobb oldalon a falat bámultam. Aztán végül csak a hátamon feküdve szorítottam rá a párnát a szemeimre, hogy a felkelő nap fényétől valami megmentsen. Bár nem sikerült kényelmesen feküdni, de végül a fáradtságtól elnyomott az álom.

Kilenckor kinyílt az ajtóm, nekem meg kipattantak a szemeim.

Álmosan toltam fel magam az ágyban, és majd kiesett a szemem a fáradtságtól.

- Tudom, hogy álmos vagy, és 5 óra alvás sem segít a szépség megőrzésében, de azt hiszem el kéne mennünk egyet kávézni.

Arcán zavart ábrázattal nézett vissza rám, ahogy próbáltam kicsúszni az ágyból.

20 perc után, egy zuhanyzással és friss sminkkel nem is éreztem magam annyira fáradtnak.

Sütött a nap, ahogy kiléptünk az ajtón, és mintha az ismerősen kínos köd szállt volna le a beszélgetésünkre.

Ahogy beértünk a kávézóba, és kikértük a kávéinkat, Matt a szokásos asztalunk helyett az egyik sarokba ült le.

- Először is.- kezdte, majd kanalával játszadozva nézett ismét rám. - Mi történt tegnap ?

Hm ?
Ennyi?
Ezért vágott olyan fejet, mint aki meggyilkolt valakit egy kanállal, és most azt várja, hogy temessük el együtt késsel villával??

- Háát. Nem igazán történt semmi. - feleltem, aztán elpirulva rejtettem el a fejem az asztalon lévő étlap mögött, ahogy eszembe jutott a csókunk Markkal.

Kinéztem az étlap fölül, Matt pedig kérdő tekintettel kocogtatta meg a száját.

- Najóó ! - nevettem fel. - Honnan tudod?
- Varázsló és jósnői képességeimet egy melegbárban vettem 1 fontért (kb. 360 ft) egy kínai árustól, aki utána egy pohár limonádéval pofán öntött, mert túl jól néztem ki. Gondolom az volt a varázs megszentelés.

Felnevettem, mire Ő csak nagyokat bólogatott.
- Így van !- emelte fel a mutató ujját, majd karon bökött. - A lányok mesélték akikel táncoltam. Hogy mennyire cuki volt. És, hogy szerelmet vallott, és hogy a féltékenység ette meg, miután látott Evannel.

-Dehogy vallott szerelmet.- tiltakoztam , mire szélesen vigyorogva emelgette a szemöldökét. A másikat sajnos nem tudtam letagadni, mert tényleg féltékenynek tűnt, ahogy Evan is megmondta, még ha Mark nem is mondta ki.

- Hát persze, hogy nem.- forgatta a szemeit, majd közelhajolva, eltakart szájjal suttogott nekem.- A hős szerelmes lovag, és a szőke hercegnő.
- Pff. - igazából a reakciómon kívül, tetszett az ötlet, a hercegnőzést leszámítva. Nem voltam sosem az a tipus.

- Najó.- vágtam le az étlapot az asztalra.-  Akkor most te jössz.

Kezeibe temette az arcát, aztán egy nagy sóhajtás után lehajtotta a fejét az asztalra.

- Lefeküdtem valakivel.

Felnevettem.
- Ez volt a nagy probléma, ami miatt 5 órát aludtam csak?
Hogy nézett ki?
- Hosszú szőke haj, kék szemek.
- Egyből egy herceg, aztán engem nevezel királylánynak ? És mi volt a neve?-  emeltem a számhoz a poharat, és jó nagyot kortyoltam bele.

- ber.- suttogta, úgy hogy nem is hallottam a név elejét.
Kávéval a számban hümmögtem egyet, jelezvén, hogy nem értettem.
- Amber. - monta egy fokkal hangosabban, mire én majdnem kiköptem a kávèt a számból.

- Amber? - kérdeztem vissza.
- Amber.

- Ühüm. - bólintottam.

Felemelte a fejèt, majd egy pontot bambult az asztalon.

Nem tudtam, mit kéne mondanom.

-Köszi a csendet.- dörzsölgette a szemét sértődötten.
- Nem tudom mit vársz, mit mondjak? Lefeküdtél egy lánnyal. Aztán?

- Nem tudom észre vetted e, hogy meleg vagyok. Nem csak olyan langyi. Tudod, inkább mint a sivatag, csak a bőröm nyilván nem száraz, de azért homokos vagyok.

Nem tudtam visszafogni a nevetést, de Ő csak bámult rám.

- Nem vicc volt. Reggel ott feküdt mellettem meztelenül.
Csöcsök kint, gatya sehol.

- Az nem biztos, hogy lefeküdtetek. Mármint meleg vagy. Nem ?

Felvont szemöldökkel méregetett, hogy ez most nem az irónia ideje.

- Megkérdezem neked. Ő csak jobban tudja.
- Remélem nem mondja azt, hogy jó volt.

A kávénk után vissza mentünk Matt szobájához. Az ajtó nyitva volt. Az Amber nevű lány pedig még mindíg benn volt és az ágyon ült, telefonjával a kezében. Meztelenül.

- Bocsiiii! - kiáltottam, mielőtt bementem volna teljesen a szobába.
Eltakartam a szememet, és bár nyilván láttam már melleket, nem akartam ezzel zavarba hozni.

- Ugyanmár. Nem vagyok egy szégyenlős tipuuus! - vinnyogta magas hangon.

Na Ő biztosan megvolt Evannek.- gondoltam, ahogy végignéztem a formáin.

- Sziaa Mattie! - köszönt oda neki a lány, mire Matt rendesen megrezzent a köszönés hallatán.

- Fél órája küldtem el Sam barátnőmet néhány ruháért, szóval nem kell aggódnod, mindjárt megyek. Nem akartam elvenni a tieid közül, mert ha a srác akit kiszemeltem meglátja, akkor azt hiszi majd van valakim.

- Ki látna meg? - kuncogtam, tudván, hogy ilyen "korán" senki sem lesz fent a tegnapi után. Főleg, ha a srác is ott volt a tegnapi bulin, amit valósnak tartottam, miután ránéztem Amberre.

- Az új fiú, hát ki más. - nevetett halkan, nekem pedig egyből Mark kèpe ugrott be.
- Az új fiú. - suttogtam az orrom alatt, de egyikőjük se hallotta meg.

- Szóval mi is történt... a.. tegnapi ruháddal? - szúrta oda a kérdést Matt. Láttam az arcán, hogy egyenesen rettegett a választól.

- Hát nem emlékszel? - állt fel hírtelen, úgy, hogy a mellei, mintha ugráltak volna.
Gyorsan elkaptam a tekintetem, mielőtt félre értette volna.

Matt egy halk nem után leült az iróasztalához, és onnan várta a választ.

- Hát lehánytál, miután hazahoztalak.

Matt levetette magát a földre örömében, aztán nagy vigorral nézett rám.

- Azt hitte, hogy lefeküdtünk? - pillantott rám a lány, mire bólintottam.

Ezután kb 5 perc múlva már ott is volt a barátnője, a váltás ruhával, mi pedig megkönnyebülten lazultunk el.
Én az ágyon, Matt az íróasztalnál.

Felzizzent Matt telefonja az asztalon. Egy másodpercre pillantottam fel.
Matt kezében a telefonja. Arcán aggodalom.
- Aud..
- Na?

Nem válaszolt és nem is folytatta, csak ledobta a telefonját az ágyamba, és aggodalmas fejjel figyelte, hogy mikor fogok utána kapni.

Felvont szemöldökkel nyúltam utána. Nem kellett már feloldanom a képernyőt, ezért lefelé görgettem az utolsó sorokhoz.

- Audrey. Én úgy sajnálom, hogy nem mondhatom el, de legalább ennyit megmutathatok. Ne légy ideges rám.- könyörgött.

A cipőlopó nevéről szólt az üzenet.
"Szeretem."  - állt az üzenetben.