A nyelve lassan játszott az enyémmel. Mintha a világ megszűnt volna körülöttünk. Lassan engedte el a szorítást a hajamon, és húzott még közelebb magához. A mellkasunk szorosan simult össze. Teljesen elengedtem magam.
Úgy éreztem magam, mintha csak lebegtem volna.
A puha szájával haladt végig a nyakamon, miközben ujjainkat összekulcsolta.

Ajkaink elváltak. Ő pedig mintha maraton futás után jutott volna levegőhöz.
Ujjaival a hajamba simítva mosolygott rám, és végül ujjai az államon állapodtak meg.
Nagyot nyeltem.

- Akkor ez a következő annak a csóknak számít majd, amit kihagytál? - villantotta rám a féloldalas mosolyát.
Belehajtottam a fejem a kezébe, mire Ő homlokomra nyomta a száját.
Teljesen vörös voltam. Nem kellett tükörbe se nézzek, hogy tudjam olyan voltam, mint egy paradicsom.

- Várok még rá! - suttogta a fülembe, majd összekulcsolt ujjainkat felemelve nyomott csókot  a kézfejemre.

Olyan érzésem volt, mintha a csók valójában jobban lerészegített volna, mint az az alkohol mennyiség, amit megittam.

Szédülve dőltem neki a falnak. Ujjaink még mindíg összekulcsolva.

Elfordult tőlem, de nem engedte el a kezem.

- Figyelj A..
- AUDREEEEEEY!!! -szakitotta félbe őt Matt.
Azt kívántam, bár eláshatnám magam. Hogy valaki mindíg a közepébe talàl az ilyen pillanatoknak. Idegesítő szokás emberek !!

Mark elengedte a kezem, de mielőtt otthagyott volna, egy apró puszit nyomott az arcomra.

- Szevasz Matt!- hallottam, ahogy becsapódik az ajtó, Matt meg ott állt a kis sarok mellett a falnak támaszkodva.

- Volt egy olyan érzésem, hogy ahol Mark lesz, ott leszel Te is.- elég részegnek hangzott.
- De tudod mit? -folytatta. - Nem tetszik a csávó, mert túl tökéletes. Na ehhez mit szólsz Aud! Itt csak én lehet ilyen jóképű.

Odanyújtott egy poharat.
- Evan küldi.
- Mióta vagytok ilyen jóban, hogy a személyes futárja lettél.
- Nem vagyunk jóban, csak ő is aggódik a maga útján érted.
- Jhaa.

Elvettem a poharat, aztán meghúztam.
Legnagyobb meglepetésemre malibukóla volt benne.

Felhajtottam a maradékot, aztán mindketten visszamentünk.

Mark a szoba közepén állt, pár sráccal.
"Figyelj Audrey" jutott az eszembe megint, amit az imént kezdett el mondani, bár be se fejezte, azért ennyit én is ki tudtam találni. Már csak azt kellett volna, hogy hogyan is akarta folytatni az egész dolgot.
Kellő alkohollal lehet, hogy ki is szedem belőle.

Volt egy olyan érzésem, miután ránéztem a legjobb barátomra, aki egyre lengébb mozdulatokkal táncolt az egyik lánnyal, aki nyilván nem tudta, hogy Matt meleg volt, mert minnél inkább húzódott közelebb hozzá, hogy ez az este biztos nem az lesz, amikor kiszedem Markból, hogy mit akart.

Evan ült le mellém.
- Eddig jó vagyok nem.
Számhoz emeltem a poharamat. Vártam már, hogy mikor jön el a pillanat, hogy mellém üljön.

Lassan pillantottam fel rá, Ő pedig mintha teljes erejéből mosolygott volna.
- Szánalmas vagy !- nevettem fel.
Arca visszaállt a normális módba. Szarkasztikusan mosolygott rám, majd közelebb hajolt hozzám, és hajammal játszadozva suttogott a fülembe.

- Szánalmasan jó látvány voltál a wc padlóján, meg minden alkalommal, mikor a szobámba jöttél.

- Bazd meg Evan ! -toltam el a fejét, mire Ő csak hátradőlt a kanapén.
- Túl sokan akarnak. Szóval Hercegnő, ezzel még várnod kell.

Szemöldökömet felvonva néztem rá, aztán felnevettem.
- Nyilván csak annak a lánynak nem kellesz, aki neked.

Hirtelen oldalra pillantott, aztán újra a hajam után nyúlt. Ujjai között tartotta, majd visszadobta a tincset a hátamra.
- Ha te mondod. -vonta meg a vállát, majd felállt.

Két kezével támaszkodott mögöttem. Hirtelen csapott meg az illata. Whiskeyvel kevert dohány és a parfümé, amit magára fújt.
Felszegett állal szívtam be.
Becsuktam a szemem egy pillanatra, mire közelebb hajolt. Éreztem a meleg levegőt, amit kifújt a szám mellett.

- Egyszer úgy is az enyém lesz. - mondta, majd gyors csókot nyomott a szám szélére.

Már elfordult. Én sem értettem miért, de a kabátja után kaptam.

A számra tapasztottam a kezeimet, Evan pedig nagyra nyilt szemekkel nézett le rám.

- Ne haragudj !- suttogtam a tenyerembe.
Nem válaszolt, csak nézett rám. Szájra résnyire nyílt, mintha mondani akart valamit, de nem tette.

A kezem után nyúlt. De mintha meggondolta volna magát, és maga mellé ejtette a kezét.

Nem tudom, mièrt nyúltam utána vagy, hogy mégis miért akartam volna elérni. Gondolkodás nélkül tettem.

Ajkamba haraptam, mire még egyszer felemelte a kezét felém, és végig simított az állam vonalán.
Lehajtottam a fejem és a térdeimet bámultam.

Feltolta az államat, hogy ránézzek, aztán azzal a tipikus féloldalas mosolyával, és idióta flegma fejével nézett rám.

- Féltékeny lesz a kis herceged, ha meglátja, hogy a rosszfiú után nyúlkálsz.

Markra pillantottam, aki egy magas sráccal beszélgetett, és mintha megérezte volna, hogy ránéztem, fejét lassan felém fordította.

Rám, aztán Evanre pillantott. Szemöldökét felvonva, keresztbe tett kézzel fordult vissza a fiúhoz, mintha tudomást sem vett volna róla.

- Máris féltékeny. -mondta, majd kacsintva otthagyott.

Hátradőltem újra.
- Miééért kell nekem ilyeneket csinálnom ??? - dünnyögtem magamnak.

Otthagytam a kanapét és az asztalhoz csináltam.
Új piát kevertem magamnak, miközben végignéztem az embereken.

Mindenki atom részeg volt. Én is. De főleg Matt, aki a padlóról az asztalra teleportálta magát valahogy, és lányok sikojaival kisérve táncolt.

Felnevettem.
Legalább egyikünk elfelejtette, hogy nem árultad el, hogy ki a zaklatóm.

- Auuuuudreeeey ! - hallottam a nevemet tőle. Teljes testtel felé fordultam, mire neki mentem egy vöröshajú srácnak, aki a fél sörét rám borította.

- Picsába.- néztem végig magamon.

  Egy csálé sárga mosollyal elintézte, aztán két bocccs között ott is hagyott.

- Pólót leee! - kiáltott le Matt az asztalról .

Nem mintha egy csepp is a pólómra ment volna. Inkább éreztem úgy, mintha 3 liter folyt volna le a lábamon.
Ignorálva Mattet mentem ki a bejárathoz, hogy rágyújtsak, és hátra se kellett néznem, hogy tudjam, hogy valaki kijött utánam.

- Sziaa ! - Natalie volt az. Nem rá számítottam.
Magasba emelte a poharát, ami veszélyesen billegett a kezében, és a nedvességtől a gatyámon, így is majdnem megfagytam, úgyhogy egy lépéssel arrébb jöttem, attól félve, hogy a maradèk rajtam landol majd.

- Jó a buli nem ? - mosolygott szélesen, majd az irányomba dülöngélt. Aztán úgy tűnt, elég stabilan nekidőlt a falnak, ami megnyugtatott.

- Fergeteges.- gyújtottam rá, majd én is a falnak döntöttem a hátamat.

- Mostmár tudom ki az az Evan. - vigyorgott álmos szemekkel. - A barátod?
- Nem az. - vágtam rá, majd elkaptam a fejemet a másik irányba.
- Tu-tudod...- dadogta.- Nekem úgy tűnik, hogy az a fajta, aki nem adja fel, ha kell neki valaki.
- Remélem, hogy nem rólam beszélsz.- nevettem fel.
- Én nem beszéltem rólad. De Ő beszélt valakivel egy lányról.

- Kivel?
Ránéztem. Lent feküdt a földön.

- Komolyan elaludt ??

Eldobtam a csikket és befordultam a szobába, az unokatesója után kutatva.

Miután megtaláltam, elmagyaráztam neki, hogy csak szimplán elaludt, és kikisértem a bejárat előtti folyosóig.

- Mindíg elalszik, ha vodkázik.- nevetett. -Ne kérdezd, hogy hogyan.
Még intett egyet, aztán befordult a kijárat felé.
Éppen vissza indultam volna, mikor egy feszes mellkasnak ütköztem.

Kèrdés nélkül vette ki a piát a kezemből, és szorította a falnak a csuklómat.

- Felidegesít!- suttogta a fülembe.

Nagy szemekkel néztem rá, mire Ő a szájával végigsimított a kulcscsontomon.

- Mi a kurva istenért engeded neki, hogy megérintsen? - és tényleg féltékeny lett volna?

Nem feleltem.
Fejét lehajtotta és homlokával támaszkodott a vállamon.

- Túl részeg vagyok, hogy észérveket mondjak, vajon miért is zavar. Már nem tudok kitalálni olyan okot, amit úgy tudok bemagyarázni magamnak, hogy el is higyjem, hogy az a valóság.

Ujjaim a puha hajába túrtak, a másik kezem pedig a hátán pihent.

- Összezavarsz. - suttogtam neki, mire átölelte a derekamat.

Fejét felemelve húzta még szorosabbra az ölelést, és megcsókolt.