Ahogy közelebb húzott magához, a másik kezem összekulcsolódott az övével.
Arcomat kutatva mosolyra húzódott a szája.

Ezt akartam?

Persze, hogy mindenki a hercegére vágyott. Az enyém pedig itt ült mellettem.
Lehet, hogy nem is volt szőke, meg a fehèr lova is valahol máshol parkolt, de itt volt mindíg, még akkor is ha az ismerettségünk nem tartott évek óta.
Fekete haját nèztem, sötét szemeit, amik mintha el sem akartak volna ereszteni.

A világ mintha megszűnt volna körülöttünk. Talán ezért sem vettem észre, hogy az előadóban olyan csend volt, ami ritkán fordult elő. Felpillantottam, és ott állt Mark háta mögött a tanár.

NA NE MÁÁR!

Kezében a telefonja, a másikban pedig egy cetli darab. AZ a cetli darab. Nem mozdultam.

Közel hajolt hozzánk és úgy suttogott.
- Kettő percük van összeszedni a cuccaikat, és elhagyni a termemet, vagy az a kis lesifotó, amit most csináltam, landol majd az igazgatónál, és persze a kis erotikus levelezésüket is kivetítem a következő diasorozatomban...- mosolygott, majd eltette a kis cetlit a telefonját meg zsebre vágta. - Ha nem.

Behúzott fejjel hagytuk el a termet mindketten, és már felé fordultam nevetve, hogy ez mégis mi a fasz volt, de Mark már rég a folyosó végén sétált.

-Héé! -kiáltottam utána, majd mikor megállt lassan lépdelve közelítettem felé.
Hátrafordult.

Kérdő tekintettel nézett végig rajtam, majd szemöldökét felvonva fordult teljesen felém.

- Ömm.- kezdtem, és igazából azt akartam kérdezni, hogy mi lesz a csókkal, de valamilyen szinten úgy éreztem pont jó pillanatban szakítottak meg.

Valamit mégis csak kell mondanom.

- Akkor vége a távolságtartásnak? - markoltam bele a pulcsimba.

Félmosolyra húzódott a szája, aztán a válla felett visszakiabált nekem.

- Majd ha legközelebb gyorsabban döntesz Aud. - nevetett, aztán eltűnt a folyosó végén.

Még ott álltam pár percet abba az irányba bámulva, amerre eltűnt, aztán csak nevetve indultam kifelé.

Arcomat a kezeimbe temetve vigyorogtam, hogy ez mégis hogy is történhetett.

- Mi a jó fene.- forgattam a szemeimet.

Elővettem a telefonomat kimenet, hogy írjak Mattnek.
Nyáladzani fog az információk után.

Lassan haladtam le a lépcsőkön, főleg azóta, mióta New Yorkban lezúdultam róluk, mint egy zsák krumpli, de úgylátszik ez sem mentett meg.

Éreztem, hogy nagyobbat léptem a kelleténél. Nem volt semmi, amibe kapaszkodhattam volna. Elöntött az a furcsa adrenalinnal párosult "namostfogomeltörniazorrom" érzés, de mielőtt landoltam volna a pocsolyák között, inkább csontos vállakba ütöttem a fejem.

-Auuu! - kaptam a homlokomhoz.

Kezeimmel a talaj után kutatva emeltem fel a tekintetemet.

- Ez most ugye egy vicc? - dünnyögtem, mire Evan végig tekintett rajtam, meg ahogy elhelyezkedtem a lábai között.

- Nem rossz landolás, Hercegnő.- nevetett fel.
Milyen rég mosolygott már. El is felejtettem mennyire vonzó volt.

Feltolta magát, majd felém nyújtotta a kezét. Semmi szarkazmus, semmi utálat.

Semmi kávè a pulcsimra. - kuncogtam magamban, majd felnyúltam és átfontam ujjaimat az övén, Evan pedig lágyan felhúzott.

- Követsz mi?- szúrtam oda neki.

Kínosan éreztem magam. A találkozásaink 99%-a vitával végződött, úgyhogy remélem valami olyat mondtam ezúttal, ami nem úszott be a harci zónába.

Furcsa volt, hogy ez volt az első gondolatom, nem pedig az, hogy a sok puha bőrű lány keze közül, amit nyilván úgy imádott, hogy nekem is említenie kellett, életem legnagyobb bal egyenesével verjek bele a jóképű pofájába.

- Persze. - emelte fel a sport táskáját jelzésként, aztán kezünkre pillantott felvont szemöldökkel és azzal az irritáló félmosolyával.

Azt hittem hirtelen gondolatolvasó lett, úgyhogy elismételtem párszor, hogy rohadjon el, de úgy tűnik, csak összekulcsolt ujjainkat nézte.

- Nyilván én nem engedem el a kis kezecskédet, Királylány. - saját iróniájának ellentmondva fogta szorosabban ujjaimat.

Inkább félig csalódott nevetéssel húztam ki ujjaimat az övéből.
- Nyilván. - ismételtem, aztán elléptem mellőle, és vissza indultam a kollégiumba.

- Hercegnő! -kiáltott utánam, én pedig megálltam.
- Ne baszd el a kedvem kèrlek. Se más nőkről, se szexről nem akarok hallani.
- Pénteken csinálnak egy bulit Chris haverodnál. - kezdte.

Karba tett kézzel néztem vissza rá.
- Nem akarlak látni ! -feleltem a legflegmább hangsúlyomon.

- Igérem semmi verekedés !- emelte fel kezeit a feje mellé. - Jó leszek Hercegnő!
- Miért kéne nekem ezt elhinnem?- nevettem, majd elindultam újra.

- Aud ! - kiáltott. Ujjaival a hajába túrt, és ráharapott az alsó ajkára.

Megráztam a fejem a gondolatok miatt, amik a hirtelen megbombáztak.

- Nem vagyok olyan, mint többi lány, aki bedől a szexi kis trükkjeidnek! - nyújtottam ki a nyelvem.
Egy pillanatra úgy éreztem magam, mintha megint az egyetem kezdetén lettünk volna, amikor még csak piszkálódtunk.

Elindult felém, aztán megállt egyenesen előttem. Fejét oldalra döntve fogta egy hajtincsemet a kezébe, aztán ujjára csavarta.

- Szóval azt mondod szexi vagyok?

Elgyengültnek éreztem magam. Tényleg úgy tettem, ahogy Mark mondta. Eldobtak, aztán normális volt, én meg újra elhittem. Lassan ellöktem a kezét, majd a füléhez hajoltam.

- Soha!

Kihasználta a helyzetemet. Mivel a szám a füle mellett volt, csak oldalra kellett hajtania a fejét, hogy odaférjen hozzám.
Nyelvét végig futtatta a nyakamon, aztán apró csókot nyomott a fülem mögé. Megremegtem.

Aztán nem is kellett sok, hogy észbe kapjak megint. Tudtam, hogy csak szórakozik, és nem akartam hagyni.
Feltüzeltem saját magamat, ideges lettem, pedig legbelül e mellett még mindig éreztem a hatását annak a kis csókjának a fülem mögött.

A bosszú, mindíg a legédesebb.- gondoltam.
Eltoltam, aztán legszélesebb vigyorommal válaszoltam.

- Ott leszek a partyn! Matt is jön.

Felhúzott szemöldökkel mosolyodott el, majd elővett egy cigit, aztán rágyújtott.

- Ahogy akarod. - csókott dobott felém, aztán elindult felfelé a lépcsőn. - Szivesen Hercegnő !

- Mi szivesen ?- háborodtam fel.
- Most mentettem meg a szaros életed Királylány. - kiáltott vissza a lépcső tetejéről, majd becsapta maga után az ajtót.

- Rohadj meg seggfej! -kiáltottam utána, pedig nyilván tudtam, hogy már nem hallotta.

Mi ez a hirtelen jófejség, meg minden.
"Megmentettelek!" - utánoztam a hangját a szememet forgatva.

Már csak azt kell kitalálnom mégis mi a jó istent fogok csinálni.

Matt jött rögtön az után, miután elküldtem neki az üzenetet. Elég gyorsan ide ért, de nem kérdeztem.

A kávézóban ültünk. Én a szokásos kávémat ittam, Matt pedig egy fánkot majszolgatott, és éppen a "bosszú 0.1 " tervünket tárgyaltuk ki.

Nem volt beszédes. Amit elmeséltem Markról, arra is csak bólogatott. Semmi tipikus reakció, például : én biztos, hogy hátulról támadtam volna le a csókjáért.
Semmi.

Akárhogy kérdeztem, hogy mégis mi a baj, azt mondta, hogy nem èrzi a mai nap hullámait.

Nem akartam túl gondolkodni a dolgokat, de igenis zavart, hogy nem tudtam mi vette el így a kedvét.

- Maaaatt! -nyávogtam felé.
Semmi.
- Maaaaaaaaatt! -kezdtem újra, mire lecsapta a fánkot az asztalra, amitől a telefonja leesett a földre, a képernyő pedig felvillant.

Egyszerre hajoltunk utána, de én előbb értem el.

" Kösz a mait. "

Írta az üzenet, -cipőlopó- néven.
Összezavarodottan nyújtottam vissza a telefonját. Lehajtottam a maradék kávémat, és egy szó nélkül hagytam ott.