(Nem tudom láttátok- e, de egy napig első voltam 😶😶 és ezt mind azoknak köszönhetem, akik olvasnak, kommentelnek, és csillagoznak. Nagyon boldoggá tettetek 😍🙈🙈❤🐺🦄 annyira jó érzés, hogy vannak, akiknek tetszik amit csinálok. Köszönöm mindenkinek !!! ♡ )

Ott ültünk az ágyon. Matt kezében a telefonja.

" Találkozzunk holnap. Vissza adom Audrey cipőjét, és megtudod ki vagyok. Egyedül gyere. Ha nem, fel hívom Audrey kis barátját, aki amúgy is utána kutat. " írta az üzenet.

-Jézusom! - suttogtam újra meg újra. - Nem tudom eldönteni, hogy ez veszélyesnek hangzik e vagy csak nagyon idiótának.
-Nem tudom, hogy ott akarok e lenni. - dobta el a telefont az ágy végébe, majd komoly arccal rám nézett. -Rajtam és Markon kívül ki tud még Jamie-ről ?
- Pár ember. A rendőrség. Nem tudom Matt. Nem ez a legfontosabb dolog, amiről beszélni akarok.- dőltem hátra az ágyon, majd a telefonomért nyúltam.

- Szerinted Mark az? - szögeztem neki a kérdést, mire elgondolkozó arccal bambult rám.

-Mi oka lenne Marknak úgymond "fenyegetni", mikor nagyon jól tudod, ha valamit akar, úgy is elmondja.
- Hmm. - gondolkodtam el.

Az este folyamán, már nem beszéltünk erről.
Azon kívül, hogy az a bizonyos ismeretlen találkozni akart Mattel semmi egyebet nem tudtunk.

Reggel nagyon álmosan keltem. A fejem zsongott, és a szoba is mintha forgott volna körülöttem, miután felültem az ágyban.

Matt már nem volt mellettem, amit elég furcsának tartottam, mivel este közölte, hogy itt alszik, és tudtam, hogy Ő pont nem az a személy, aki ha teheti nem alszik addig amíg lehet.

Lófarokba kötöttem a hajamat, és egy gyors zuhanyzás után elindultam az órámra.

Chris már bent ült a helyén, és integetett felém, mikor meglátott.

Ez meg minek örül ennyire? - gondoltam magamban, aztán visszamosolyogtam rá.

A randink, és a bemutatlak anyukámnak eset óta kissé kellemetlenül kínos volt, hogy mellette kellett ülnöm, de úgy érzem még kínosabb lett volna, ha bejelentem, hogy széket szeretnék cserélni.

Őt bámultam, míg az óra el nem kezdődött és igazából rájöttem, hogy mindezt a kékszemű Chris a herceg fehér lovon sztorit Evan miatt is hagytam végül veszni.

-Hmm.- dünnyögtem, mire Ő nevetve fordult vissza a füzetéhez.

A következő órám tudtam, hogy Mark mellett lesz.

Vajon azt a pár lépés távolságot úgy értette, hogy mellém sem fog ülni? Vagy be se jön, mert látnia kell majd a viharvert és idegesítő majom-ufó keverèk fejemet?

Mikor kicsengettek, húztam az időt.
Elmentem pisilni, aztán vettem magamnak egy fantát, és mire az órámra néztem, már csak két percem volt beérni.

Ahogy sejtettem. A mellettem lévő szék üresen kiabálta felém, hogy mennyire is voltam szánalmas, de leültem, aztán arrébb tolva a széket jeleztem, hogy nem érdekel egy olcsó ragasztóval összebaszott fadarab véleménye.

Elkezdődött az óra, én pedig a helyett, hogy a közeledő vizsgák miatt a táblára koncentráltam volna, csak az a nap járt az eszembe, amikor Mark megjelent az órán.
Perverz.- suttogtam magam elé, mikor valaki kihúzta a széket mellőlem, és táskáját ledobva maga mellé ült le.

Rápillantottam, de Ő csak rám sem hederített. Ezek szerint komolyan gondolta.

Pff...
Kinek kellesz perverz, kockás hasú, jól csókoló idióta.

Hajam mögé bújva tekintettem újra rá.

Most elővette a füzetét, meg a tollát és hosszú ujjaival kerek betűket kezdett formálni.

Elképzeltem, ahogy azok az ujjak kibontják a lófarkamat, és erősen rámarkolva a hajamra húznak közelebb a szájához, de nem csókol meg, csak ujjaival végig simít a combomon, én pedig alatta remegve várom, hogy merre halad. Aztán megáll. Elereszti a hajamat, de államat ujjai közé fogja ès gyengéden dönti hátra a fejem újra a széken. Ujjai a hasam felé közelednek, de nem mennek tovább. Megállnak a bugyimnál, ami egyre nedvesebb az érintése alatt.

Aztán széttolja a lábaimat, és lassan simogat. Néha erősebben, néha gyengébben, én pedig hang nélkül szívom be a levegőt.

Megérinti valami a kisujjamat.
Huh?
Ezt nem csak képzeltem.
Jézusom !!! Be kell ezt fejeznem.

Odapillantottam, és láttam, hogy tolla végével a kezemnek tol a füzetèből kitépett kis cetlit.

Elvettem az asztalról.

"Ahogy az arcod most ki van pirulva, szerintem ugyan arra gondolunk."

Rá pillantottam, de mintha Ő csak a kivetítőt bámulta volna végig.

Mr.Perverz Pókerarc.

Elővettem a tollam, és a papír fölé hajoltam. Vagy 5 percig ott ültem felette, azon gondolkodva, mit is irjak neki.

Komolyan .. Nem lenne egyszerű, ha csak hozzám szólna?

"Miért, Te mire gondolsz?" - toltam vissza hozzá a papírt, és amíg a válaszra vártam, az arcát néztem.

Egy pillanatra újra találkozott a tekintetünk, a testemet pedig átjárta egy különös bizsergés.
Nem akartam elmosolyodni, és nem tudom, hogy valójában sikerült e visszafogni vagy sem, de a lényeg az volt, hogy Ő, Mr. GAZDAG ÉS PERVERZ TARTANIAKAROMATÁVOLSÁGOT, az világ összes pénzéért nem rántotta volna fel a száját, hogy mosolynak tűnjön.

Még mindíg nem adta vissza.

Mit csinál ez baszki, újra írja a DaVinci kódot vagy mi van?

Újabb 5 évnek tűnő 2 perc után visszacsúsztatta a cetlit, majd a tábla felé fordulva teljes mértékben megfeledkezett rólam.

" Arra, hogy nem tartanánk itt, ha megbaszlak a konyhapulton, mikor először jöttél át hozzám."

Majdnem félre nyeltem, mikor végig olvastam.

Emlékezetembe úszott a nap, ugyan az mint mikor bemutatkozott mindenkinek, és én ott voltam nála utána. Ott ültem a konyhapulton, és játszottam, mennyire is vagyok rossz kislány, miközben belül talán arra vágytam a legjobban, amit nem tett meg velem akkor.

Nagyot sóhajtott, majd könyvét úgy állította fel az asztalon, hogy senki ne lássa, mi is történik mögötte.
A pulcsimnál fogva magához rántott. Nem csókolt meg, csak ott tartott maga előtt. Miliméterekre volt a szánk, és éreztem, ahogy a meleg levegő a szájából bizsergette az ajkaimat.

Csókolj már meg!!- ordítottam legbelül, de beszélni kezdett.

- Ha most ez megtörténik, senki máshoz nem tartozol majd, csak hozzám.- a fülemhez hajolt. - A konyhapultomra foglak ültetni, és addig foglak nyalni, míg a nevemet nem fogod ordítani. Hogy mennyire kívánsz, és hogy hagyjam abba.
Aztán..- nyalt végig a fülem mögötti èrzékeny ponton. - aztán megmutatom, hogy csinálják a rosszfiúk.

Beletúrt a hajába, és eleresztett.

Ó.TE.JÓ.ÉG!!!

Éreztem, hogy izmaim befeszültek, de mégsem húzódtam közelebb. Muszáj volt valamit mondanom.
- Ezt hívod lépés tartásnak? -suttogtam, és ajkaink összeérintkeztek.

- Ha ezt akarod. -simított végig az arcomon. Olyan lágyan és gyengéden, hogy az előbbi tűz után, mintha csak gyenge melegség töltött volna el újra.

Vissza fordult a tábla felé, én pedig ösztönösen nyúltam a keze után, mire megint rám nézett. Kérdő tekintete szinte lyukat perzselt belém.
- Szóval? - kérdezte.
- Nem akarom.- suttogtam, úgy hogy szinte én sem hallottam a saját hangomat, de úgy tűnik Mark igen.

- Akkor csókolj meg. - vont közel magához.