Ott álltam az ajtaja előtt. Hogy őszintén bevalljam, fogalmam sem volt mit keresek itt.

Kopogásra emeltem a kezem, aztán magam mellé ejtettem. Már huszonötödik alkalommal játszottam ezt el, és tisztában voltam vele, hogy nevetséges, hogy valami olyan után futok, amihez legjobb lenne, ha közöm se lenne. Tudtam, hogy van időm, és senki sem fog meglepni, mert Mark Mattékkel ment inni.

Azt mondtam nem érzem jól magam, azért voltam a wc-ben.

Mark pont akkor fordult be a folyosón, mikor Evan eltűnt a másik irányba. Hogy őszinte legyek a szívritmuszavar kerülgetett, mert azt hittem szórakozik velem és visszajön, de végül nem tette meg.

Mark karon fogott, aztán kimentünk a fiúk után. Matt olyan boldognak tűnt és nem akartam elbaszni neki.

Együtt indultunk el a városba, de egy kávé után már nem bírtam tartani magam.

Nem tudtam kiverni a fejemből a hangját, a száját, az ujjait.  Sírás és a világgákürtölés között vaciláltam.
Na jó.
Inkább a világgákürtölésen.
Félrehívtam Mattet, és megmondtam neki, hogy érezze jól magát, meg mondja meg Marknak is, hogy sajnálom.

Odaadta a táskám és aztán eljöttem.

Most pedig itt voltam. Bentről egy lány nevetése hallatszott.
Mekkora idióta vagyok.

Megfordultam.

- Audrey, Audrey. -csóváltam a fejem.-  Mindig rohansz a lehetetlen után.- suttogtam magam elé, aztán elindultam visszafelé, mikor kinyílt mögöttem az ajtó.

Elbújtam a fal mögött. Nem mintha sokat segített volna. Ha mindketten a kijárathoz mennek, akkor ígyis úgyis erre kell elsétálniuk.

- Akkor a héten még visszanézek.-hallottam a lány hangját.

Hirtelen mintha egy hatalmas liszteszsákot dobtak volna rám, mindenem elnehezült. Mellkasomra tettem a kezem.

Szóval végre fény derül a kis titkodra Evan Beck. Ő lenne a nagy szerelem, akiről Evan szobatársa beszélt?

Magamban felnevettem a gondolaton, hogy ezzel az információval mire is lehetek képes.
A léptek az én irányomba tartottak, elég halkan ahoz képest, hogy nem voltam messze az ajtótól.

Ekkor haladt el mellettem. Hosszú szőke haja lófarokban, túlméretes vörös pulcsija a combja közepéig èrt.

Úgy tűnt, mintha nem is lett volna rajta nadrág, csak a térde fölé érő fekete zokni.
Mint egy modell.
És ezzel kell versenyeznie minden rajongójának.

Mit is vártam Evantől. Nem is értettem, mièrt törtènt ami történt, ha ilyenekkel szexel.

Furcsa érzés gyülemlett fel a gyomrom legalján, észre se vettem, hogy megállt velem szemben.

- Szia!- nézett rám nagy szemeivel. Tökéletes volt az arca. Ekkor realizáltam, hogy nem először látjuk egymást.
- A lány az utcáról! - nevettem, bár belül teljesen más volt a reakcióm.

- Mit keresel itt ? - kérdezte szemöldökét fel vonva.
- Én is kérdezhetném ezt. - válaszoltam.

- Engem jött meglátogatni.- hallottam Evan hangját oldalról. Odakaptam a fejem.
Csak egy sima fehér póló volt rajta a farmerjával. A haja nem kócos.
Hmm.
Kezeit a mellkasa fölött összefonva dőlt a falnak, és úgy nézett ránk.

HAHÓÓ!! VALAKI ? SZÜKSÈGEM LENNE EGY ÁSÓRA!!! S.O.S.

Felpillantottam a lányra, aki a táskájában kutatva válaszolt.
- Szóval ti is ismeritek egymást.

Ott álltam kettejük között, és nem akartam megszólalni.
Épp belecsöppenni egy szex utáni búcsúzásba. Tipikus én!!

- Nos, viszlát Ev. Veled remèlem még összefutok. -mosolygott rám, majd a telefonján pötyögve elsétált.

Megfordultam, hogy én is eltűnjek innen, de Evan a karom után kapott, és nekidöntött a falnak.

Hogy merészeliiii?

- Faszfej! -löktem el magamtól, de csak egyszerűen visszalépett, még közelebb, mint az előbb.
Hirtelen átfutott a gondolataimon a délelőtti dolog. Éreztem, hogy az arcom teljesen vörös lesz, és visszatartom a levegőt.

- Tudod mi a következmènye, ha visszabeszélsz, Királylány.- a lány irányába pillantottam. Legalább is amerre távozott.
- Hívd vissza inkább őt. Biztosan szivesebben beszélne vissza az idióta következményeiddel.

- A nővéremre gondolsz? - nevetett fel, majd maga után húzott a szobába.
- A nővére!- vigyorogtam. Hogy ez mièrt nem jutott eszembe eddig?

Hogy őszinte legyek, kissebb megkönnyebbülést éreztem.

Újra itt voltam. Nem sok minden változott, maximum Evan szobatársának hiánya. Sörösdobozok, tequilás és boros üvegek az asztalon egy csoportba rendezve.
Női parfüm illata lengte be az egész helységet.

Csak a nővére! A nővère. Úgy van.

Bevágta a szobájának az ajtaját, aztán előre engedett, hogy belépjek.

- Wáo ! -szaladt ki a számon. Hihetetlen rend volt a szobában.
Nem úgy, mint utolsó alkalommal.
Leült az ágyra. Lábát átvetette a másikon.
- Na mi lesz? - ütögette meg a helyet maga mellett. - Nem ülsz le?
- Nem köszi! Nagyon jól vagyok én itt is.
Felhúzta a szemöldökét, majd hátradőlt az ágyon.
- Nekem így is jó. Reggelre fájni fog.
- Hogy érted, hogy reggelre??- csattantam fel.
- Úgy ahogy mondtam. Maradsz nem ?

Elforditottam a fejem. Nem akartam maradni, de menni sem, hogy őszinte legyek.

Felállt, bennem meg megállt a vér is. Összerezzentem.
- Hm !- vigyorgott rám, aztán közelebb lépett. Hajamba markolt, úgy húzta hátra a fejemet, nyakamat felfedve számára.

- Nyögj nekem !- suttogta miközben orrával lassan simított végig a nyakamon. Libabőrös lettem.
Nem akartam egy apró hangot sem kiadni, de mikor fogait a fülem mögötti érzékeny részbe mélyesztette, nem bírtam visszafogni.
- Ügyes kislány! - simított végig az oldalamon.

Utáltam magam, hogy itt vagyok, mikor tudtam, hogy végre közelebb kerültem Markhoz. Nem mintha nem tudtam volna magamtól, hogy mindkettejüknek ugyan olyan, legalább is hasonlóan idegörlő viselkedése volt.

Jamie után azt hittem sosem fogok ezzel a tipussal kezdeni. Bajkeverőkkel.
De lehet, hogy pont ez vonzott?

Megremegtem a keze alatt.

- Nem játszadoztál a fiúddal? Vagy csak szeretnéd, ha folytatnám, ahol abba hagytuk reggel?

Ujjai egyre lejjebb haladtak, s közben éreztem meleg lehelletét, a kulcscsontomnál.

Remegtem.
Ő pedig eleresztett.

A falnak dőltem, becsuktam a szemem és kieresztettem a bennmaradt levegőt.

Ekkor felkapott a földről. Kezével a fenekem alatt tartva.
Az ágyhoz sétált és letett rá, aztán fölém hajolt. Combját a lábaim közé helyezte, kezeivel fejem mellett támaszkodott.

- Na mi legyen? - suttogott.- Hercegnő.