Futottam. Olyan gyorsan, ahogy csak a lábam bírta.
Tudtam, hogy nem lesz jó vége, ha maradok.
Visszanéztem, és láttam, hogy Mark utánam lemaradva követ egy jó húsz méterrel.
Egészen addig nem álltam meg, amig egy apró park közepéhez nem értem.
Egy világosra festett pad felé indultam, de èreztem, hogy ennyire futotta, elveszett az összes erőm. A térdemre zuhantam.
Az arcomon lecsorduló könnyek, hideggé váltak a parkot átfújó szélben, én meg csak kezeimbe temettem az arcomat ès sirtam.
- Audrey! - suttogta Mark a fülembe, amitől csak még erősebben folytak a könnyeim.

A karom alá nyúlt, ès úgy segitett fel a földről, aztán vègül az ölébe vett és úgy ült le a padra.
Egy ideig nem szólt egy szót sem, aztán végül halkan közelebb húzott és újra a nevemet suttogta, és hogy jól vagyok e.

Próbálta kezeimet elhúzni az arcomtól, de olyan erősen szorítottam oda, hogy körmeim az arcomba mélyedtek.
Végül lenyugodtam, Mark pedig türelmesen várt.

Még alig volt 4 óra.
- Éhes vagyok! -suttogtam Mark mellkasába, mire Ő azonnal felállt, karjaiban tartva indult el kifelé a parkból.

Csak egy hamburgert kértem, és azt majszoltam, s közben Markot nèztem. Az ablakon bámult ki az elhalaladó kocsi tömegre.
Mikor visszanézett, csak rám mosolygott, és belekortyolt a kávéjába.

Még mindig nem kèrdezett, csak arra várt, hogy én szólaljak meg.
Tudta, hogy erre van szükségem.
Az órámra néztem.

Matt még biztos, hogy nem vègzett az apjával.

Újra visszanéztem Markra. Az utcai lámpák még nem voltak felkapcsolva, de az üzletben már igen. Ezek a fények tükröződtek vissza kócos hajárol. Állát a tenyérebe fektette és úgy könyökölt fel, aztán szemeivel az asztalra pillantott. Követtem a tekintetét. Másik keze az enyém mellett feküdt.

Elhúztam a kezemet, aztán inkább mégis visszatoltam, és a mutató ujja után nyúltam. Átkulcsoltam az enyémmel.

Ujjai hidegek voltak, ahogy hozzájuk értem.
- Meleg szív, hideg kéz, huh? - kuncogtam, mire elmosolyodott, és kezébe vette az enyémet.

Az én tenyerem melege lassan melegitette fel az övét, és így olvadt össze a kettő. Jól esett. Úgy éreztem vacogok.

Egy ideig hosszú ujjait bámultam, míg nem az állam alá nem nyúlt másik kezével.
Arcán komoly kifejezéssel, szemöldökét felhúzva kérdezett:
- Ki volt az ? Ki Ő?

Nagyot nyeltem.
Az emlékeim lassan kúsztak vissza az agyamba. Megráztam a fejem, de ezúttal nem törtek darabokra a képek.
Minden nap..
Újra és újra..
Aztán vége volt..

Megráztam a fejem. Markot néztem. Lenyugtatott.

Egyszer már sikerült kivernem Őt a fejemből, és most a sebeim mégis felszakadoznak. Mit keres itt New Yorkban?
Mit keres a hotel előtt?

- Jamie a neve. - ahogy kimondtam a nevet, a hasam görcsbe ugrott, és a szivem vagy 120 x olyan gyorsan vert, mint normálisan.

El akartam húzni a kezem, miután kimondtam, de Mark még erősebben szoritotta meg.
Nem akarja elengedni.
- Nem a neve érdekel Audrey.
- Egyszer.- kezdtem, aztán megálltam.
Szoritott egyet a kezemen, aztán újra rám mosolygott. Segíteni akart..

- Egyszer elszöktem tőle. - hadartam el, aztán felnéztem rá.
A sötét szemeire, a szájára. Tudtam, hogy meghallgatna, de most egyenlőre ennyi volt amit mondani tudtam.
Újra a fejem ráztam.

Meglepetésemre áthajolt az asztal felett. Kezeibe vonta az arcomat, ès megcsókolt.

Ez nem az volt, amikor játszani akart. Nem az, amit bárhol bármikor csak viccből adna.
Ez egy komfort csók volt. A puha szájával, a férfias illatával, hideg ujjaival és erős kezeivel.

Behunytam a szemem, mert jól esett. Mert azt hiszem szükségem volt rá.
A védelemre, amit ettől a csóktól éreztem.

Nagyot nyelt miután visszaült a helyére. Egy pillanatig úgy tűnt, mintha jól esett volna neki is.

Felnevettem, mire rám mosolygott.

Ha tudnád haver, hogy azon nevetek, mennyire is lettem egy idiota és hittem azt, hogy megcsókolnál játékon kivül.

Vártam rá, hogy mikor nevet majd, vagy vág hozzám egy hülye hozzászólást, de nem tette, csak a telefonján írt valakinek, aztán felállt, ott hagyta a hamburger és a kávé árát, aztán kézen fogott ès kihúzott az boltból.

A következő utcasaroknál megálltam. Nem mertem tovább menni. Féltem, ha még egy lépést teszek, akkor ott fog állni velem szemben, es ugyanúgy fog viselkedni mint azelőtt.

Mire észbe kaptam, Mark körém fonta karjait, és úgy emelt fel a talajrol.

- Azt hittem, most már erős nő vagy. - nevetett, de láttam az arcán , hogy inkább aggódik. Miattam csinálta.

Együtt jöttünk vissza a hotelbe.
Minden elhaladó emberben Jamiet láttam. A remegés jött rám, minden utca sarkon, egész addig míg a szobában nem voltunk.

Matt írt, hogy egy órán belül itthon van, mert az apja konferencia vacsorát tart majd, de még így is jól ment a dolog.

- Ès aztán azt mondta, hogy a PR részleg csak az enyèm, ha jól csinálom. - hallottam a hangján, hogy ugrál örömében. Még nem mondtam el neki .

...

Belépett az ajtón, kezében a kedvenc kávémmal, a másikban egy zacskóval. Csupa öröm és mosoly.
Még ilyen percekben, is örülni tudtam neki, aztán Mark felállt. Azt mondta időt hagy nekünk, hogy àtbeszèljük az egészet, úgyhogy komoly arccal elhaladt Matt mellett, és óvatosan bezárta az ajtót maga mögött.

- Audrey ! - mosolygott rám. - Csak nem veszekedtetek? Olyan komoly arckifejezèse volt, mint nekem, ha elmegy az áram a randim előtt.

Mielőtt bármit mondhattam volna Mark berontott az ajtón, úgy hogy a kilincs hatalmasat csattant a mögötte lévő szekrényen.
A szivroham rámjött.

Egyenesen Matthez rohant, kikapta a zacskót a kezéből, es elhajította a szoba végébe, Matt pedig elnyúlt arccal ès kitágult szemekkel, pislogás nélkül bámult rà.
Szóra nyitottam volna a számat, mikor Mark rám szegezte az ujját.

Matt követte, és ijedten nézett vissza rám.

- Ki a franc az a Jamie Dillon ?? - ordította.
- Mark ! - suttogtam.
- Ha közelebb jössz, megütöm ! - felelte az èn irányomba.

Matt ha lehetséges meg nagyobb szemekkel nézett rám. Nagyot nyelt és úgy nèzett vissza Markra.

- Nem tudom.- felelte, legnagyobb meglepetésemre. Mark homlokàn az idegek majd szètpattantak, ès úgy kiabált, ökleit Mattre irányitva.

- Akkor mégis mi a jó kurva anyámért, remegett Aurey a vele való találkozás után. Mit tett vele ? Miért szökött el ?

Matt rámpillantott, èn pedig bólintottam.

- Mert Jamie Dillon megölte a legjobb barátját...- válaszolta.