Még egy ideig az ágyon feküdtem. Matt már úton volt, èn pedig nem akartam magam rávenni, hogy kikászálódjak az ágyból.
Telefonnal a kezemben visszafordultam a laptophoz, és csak úgy szórakozásból rákerestem Markra.

A vezeteknevére kiadott egy két újságcikket, de csak egy szólt róla.

"A vezérigazgató fia franciaországbol:  6 évesen 4 nyelven beszél, 2. helyezett lett. " - mondta a cikk egy közèpiskolai versenyről. Nem volt se kép se semmi, csak rövid leírása a versenynek.

- Szóval zseni gyerek vagy?- kuncogtam.

Tovább tekertem.

"Johnas Fournier vezérigazgató, cégtulajdonos és 3 gyerek apja, New Yorkban transzportálta a cégét, a baleset után, a cég értéke háromszorosára ugrott, ami nagy csökkenést jelent a versenytársakra nézve. A milliárdos az incidens óta nem ad interjút, az információt a tőzsdei találkozón hozta nyilvánossàgra. Fia(9) sorsáról nem nyilatkozik."

-Baleset? - hümmögtem magam elé, mikor Matt nyomta nekem a fejét, jelezve, hogy húzodjak alrèbb, látni akarja miről beszélek.
- Hmm. Már azt hittem valami problémád van a hajammal. - nevetett, aztán kitágult szemekkel bambult vissza a kèpernyőre.
- Viccelsz, hogy ez az a csávo, akivel apám mindig is üzletet akart kötni. Folyton róla beszél a telefonon.
- Kiváncsi vagyok jó e a viszonyuk ?

Mèg nézelődtünk egy fèl órán át, aztán feladtuk, mert mindegyik cikk csak üzletről szólt, amiben nem igazán volt számomra semmi izgató, szóval hagytuk az egészet.

Lefelé sètáltunk a lépcsőn, Matt éppen kifejtette az új felfedezéseit, meg, hogy miket rendelt a héten, mikor két lány sétalt el mellettünk. Nem szándékosan, de meg hallottam, amit a magasabbik vetett oda a másiknak.

- És akkor Evan rádobott a kanapéra, és olyan jót szexeltünk. Mindenem fáj !- nevetett.
Fekete haja természetellenesen hosszú, és fényes volt, mintha nem is hozzá tartozott volna.
Hihetetlenül hosszú lábaival, és karcsú derekával, ide oda libegett lefelé. Mint egy jó kiskutya, aki ide- oda csóválja a farkát, mikor meglátja a gazdáját. Jelen esetben Evant. Akaratlanul is végig néztem magamon.

Feltört bennem a gondolat, amikor Evan nekem nemet mondott, és azon agyaltam, vajon hogy lehetett, hogy bennem semmiféle  dolgot nem talált vonzónak, Őt meg "rádobta a kanapéra" .
Tört volna össze alattad. - mondtam magamban.

Újra rá néztem, aztán vissza magamra. Végül megráztam a fejem. Semmi értelme nem volt összehasonlítani magam vele.
- Mikor végzett, csak úgy kirakott. Megalázó volt, de nem izgat, mert megérte. Biztos, hogy hívni fog .- vinnyogta.

- Aztaaa ! - ámuldozott a csaj mellette, mire Matt kezeivel mutogatva, tátogva leutánozta.
Felnevettem, mire mind a ketten visszanéztek.
A fekete hajú lány erre odahajolt a másikhoz, és ezúttal nem is kellett hallanom mit mondd, láttam, ahogy azt súgja a másik lány fülébe:
- Ő az !

Mattre néztem, mire megvonta a vállát és levonszolt a lépcsőn. Utoljára még visszanéztem.

A kávézóba menet, összefutottunk az egyik szaktanárommal. Ő az a fajta volt, akitől addig nem szabadultál, mig el nem mesélte az élettörténetét.

- Audrey. Matthew. - nézett ránk, majd felém fordult. - A projekted a legutóbbi alkalommal, és a beadandód nagyon jól ment, úgyhogy ha  a zárovizsgád is ilyen lesz, akkor leadhatod a tárgyat, és igy a hétfőid és péntekeid is szabadok lesznek! - majdnem felugrottam örömömben, aztán lefagyott a mosoly az arcomról, mikor komoly fejjel Matt felé fordult.
-MATTHEW!  Örülnék, ha téged meg nem csak a kávézóba látnálak .

Ezzel otthagyott minket.

Már a kávézóban ültünk.
- Kivánom, bárcsak vonalzóval született volna a szeme alatt. Legalább a sminkje nem lenne olyan ferde, ha már a lábai azok. Vén picsa! Még a számlát is szivesebben olvasom itt, mint a te jegyzeteidet a dolgozatomon. Pff..
- Csak jót akart. - kuncogtam.
- Akarjon jót a halálnak . Túl boldog vagy Aud, hogy megszabadultál tőle.- csapta le a poharat az asztalra, majd úgy nézett rám.
- Nem értem Evant.
Lefagytam. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar fel fogja hozni.

- Mire gondolsz?
- Ír neked, rólad kérdez. Aztán fogja magát és meghúzza az első szembejövő picsát.
Esküszöm a mai pasiknak, nincs jóérzékük.
Felvont szemöldökkel mosolyogtam rá, aztán rám legyintett.
- Én más vagyok .- nevetett.-  Visszatérve NY-ra. Nem tudom apám mit fog szólni, ha csak feltűnök neki a semmiből.
- Szerintem örülni fog neked.
- Remélem, mert az utóbbi időben gondolkodtam. Nem tudtam, hogy mikor lett volna helyes elmondani neked. De ha jövőre átmennék PR szakra, akkor 1 év múlva bevehetne a cégbe.
- Mi ez a hirtelen célváltás?
- Nem tudom mit akarok kezdeni magammal, és addig meg nagyon jó lenne pénz szempontjából, na meg apám se tagadna ki, meg ilyesmi. Aztán, ha végre megtaláltam mi akarok lenni, akkor majd ott hagyom a céget.

Ekkor realizáltam mit is jelent ez.
- Azt mondtad össze költözünk.- álltam fel az asztaltól.
Tudtam, hogy Matt tényleg örült volna , ha az apja és Ő végre jó viszonyt ápolnak, de csalódott lettem és ideges, hogy az egyetem után, nem lesz aki mellettem legyen.
Szomorúan nézett rám, én meg dühömben lecsaptam a kávé árát az asztalra, és felkaptam a táskámat.
- Aud!
- New York meg Anglia elég messze van, szerinted nem ? - kiáltottam.

Kicsit sem hatott meg a tény, hogy hirtelen, a körülöttünk lévő összes ember engem bámult.
Szóra nyitotta a száját, de ahelyett, hogy bármit mondott volna, csak az ablak felé nézett.

Kirohantam az utcára és mély levegőt vettem. A hideg csipte a szemeimet. Legalább is én erre fogtam a könnyeket.

- Vita van a mesebeli kastélyban, Hercegnő?

Evan nézett rám az ajtó mellől a falnak támaszkodva. Még egy utolsót szívott a cigijéből, aztán a cipőm felé pöccintette.
- Kereshetnél egy zsepit nekem, mert majdnem kicsordult a könnyem.

Fehér ing volt a kabátja alatt, egy szürke farmerrel. Haja mèg mindig ugyanúgy, szemeiből pedig áradt a szarkazmus. Úgy húzta fel a szemöldöket, arra várva, hogy vajon mit fogok válaszolni.

- Kivánom, hogy az összes gumid legyen lyukas te faszfej. - ezzel ott hagytam. Forrtam a dühtol. Faszfej Evan és Matt miatt is.

Nem tartott soká, mire a könnyeim megeredtek. Mióta az egyetemre jöttem, Matt volt az egyetlen barátom. A múltamból nem is nagyon tartottam senkivel a kapcsolatot, igy csak ő maradt nekem.
Utólag belegondolva, talán nem kellett volna kiakadnom, de Evan miatt már nem mehetek vissza.
Idióta.

Nem is figyeltem oda, mikor befordultam a sarkon. Igy sikerült belebotlanom valakibe.
- Istenem, de szerencsètlen vagy! - kiàltott fel.

Hosszú szőke haja lófarokba volt felkötve, a feje tetején.
Fülében gyémánt fülbevaló.
Világos barna kabátját porolta le mikor felállt, aztán felsegített. Letöröltem a könnyeimet.

Abban a pillanatban, mikor megláttam az arcát, hirtelen olyan "de javu" fogott el, hogy megállt bennem a levegő is.
Hihetetlen ismerős volt. És olyan gyönyörű szép, hogy el is felejtettem mennyire ideges voltam.
Nem szóltam egy szót se, csak Őt néztem, aztán végül csettintett egyet az arcom előtt.

- Most akkor jól vagy, vagy mi van ? - vetette oda.
Észbe kaptam és felvettem a táskámat a földről.
- Jól vagyok.
- Akkor jó! - sóhajtott nagy mosollyal az arcán, áztan vállon veregetett.- Nagyon kis esetlen vagyok néha, pedig modellkedem is. Na mindegy . Fecsegek megint.

Csókot dobott felém, aztán meg visszanézett rám.
- A kis öcsimmel talàlkozom. Tíz évente egyszer történik ilyen, és ha elkések, akkor tuti ott hagy.- nevetett.

Ezzel elsétált arra, amerről jöttem.

Magamat átölelve sétáltam hazafelé, az elmúlt 1 óra történésein agyalva, mikor hátulról valaki megdobott valamivel.
Mikor visszanéztem, egy doboz cigi hevert a füvön. Felvettem.

Felnèztem és ott állt Matt lihegve 10 méterrel arrèbb. Bemutatott nekem, aztán letörölte a könnyeit.
- Tudom, hogy alig fél óra telt el, de Lucas írt nekem. Muszáj elmesélnem !! -kiabálta. Ott állt tétován, és engem bámult.
- Menjünk együtt New Yorkba !! - kiáltotta megint, aztán odarohant hozzám és felkapott a földről, úgy emelt fel.
- Matt! - nevettem, és újra eleredtek a könnyeim.- Nem kapok levegőt.
- Az jóö!- bőgött.

Így voltunk még vagy 5 percig, aztán letett.
Annyira örültem, hogy nem voltunk azok, akik hetekig nem beszéltek volna.
Önző voltam, mert arra gondoltam, hogy egyedül leszek, ha ő itt hagy.
De örülök annak, hogy utánam jött, mert hogy őszinte legyek, senki más nem jött volna utánam 10 perccel egy veszekedés után.

- Ha te nem lennél, akkor nem is lenne esélyem túlélni itt. Tudod mondják, hogy mindenkinek kell egy csúnyábbik fél, hogy szebbnek tűnjön.  Nèlküled nem lennék ilyen gyönyörű . - kuncogott, majd átkarolt, és úgy mentünk vissza a kollègiumba.