- Nos? - Matt a laptopja felett nézett rám.
- Hm? - egy zacskó chipset bontottam fel és probáltam annyira teletömni a számat, hogy még véletlenül se tudjak megszólalni.
- Ma vagy 140x hallottam az újfiú nevét. Mark így, Mark úgy, Mark segge jobb, mint bármi. A kedvencem: leborotválnám a fejem, hogy rámnézzen. Éééés Audrey olyan szerencsés.
- Uhum . - bólogattam.
Felvont szemöldökkel nézett rám.
- Beszéltem Evannel. Meglepően jófej probált lenni.
Majdnem kiköptem a chipset.

Teljesen megfeledkeztem Evanről. Ebből a szempontból is élveztem a Markkal való ismerkedésünket.
- Azt kérdezte ismered e a srácot. Én meg hát ugye nem tudtam róla, mert VALAKI nem mesélt el semmit, szóval azt mondtam, csak most találkoztatok.
Aztán mondta, hogy szerinte a srác veszélyes.
És otthagyott.

Elnevettem magam. Felidéztem, ahogy Mark tegnap elküldte Evant.
- Aki veszélyes az nem Mark. Nem mintha szükségem lenne a tanácsaira amugy.

- Lehet féltèkeny.- jegyezte meg Matt, majd visszafordult a laptopjához.- A hétvégén, apám jönni akar.
- Igen ? - óvatosan toltam el a laptopot.

Tudtam, hogy miként érinti Mattet az apja igérgetett látogatása. Minden alkalommal hallottam, ahogy reménykedve beszél vele.
Sirt.
Halkan.

Aztán gyorsan letörölte a könnyeit.
Megöleltem.
- Talán, jó ötlet lenne, ha mi mennénk el hozzá.

Reménykedve nézett fel rám. Aztán a kezeibe temette a fejét.

- Amikor nálunk dolgoztál, apám azt mondta, talán jobb lett volna, ha te születtèl volna a gyerekének. Nem hibáztatlak. De van egy olyan képességed, ami csak megfog mindenkit körülötted. Még apámat is. Ha egyedül mennél...

- Sajnálom.- motyogtam.- Nélküled nem megyek sehova sem, az meg hogy ki kedvel, meg ki nem.. A te styleist tudásod nélkül kukászsákban járkálnék.
Felnevetett.
- Még abban is jól néznél ki..Talán nézek egy járatot NewYorkba, aztán utazzunk.

- Naugye !! - vállon csaptam.- Ez a csapat szellem. Ennek örömére elmehetnénk bulizni.

A bárpultnál álltam, és vártam a malibumra. Matt egy szőke sráccal táncolt. Tényleg felszabadultnak tűnt.

Kimentem a poharammal, hogy rágyújtsak, amikor egy srác állt meg előttem. Mögötte a haverjai.
Bűzlött a whiskytől.
- Tudod, milyen jhhóó lábaid vannak? - hadarta .

Szemei ködösek, arcán bárgyú mosoly.
Elfordultam, mire visszarántotta a vállam.
- Hozzád beszélek.- bökött meg.
- Észrevettem.- vágtam vissza, majd megfordultam, hogy visszamenjek, de ő visszarántott a kezemnél fogva.
Majdnem elestem. Fáztam, remegtem, és kezdtem érezni a félelmet, mikor megláttam a haverjait körülöttem.

Közelebb hajolt.

Még jobban megcsapott az alkohol szaga, és éreztem ahogy az arcomba liheg.
- Akkor jó, mert azt is észre veszed majd, mikor megbaszunk, egymás után, Te meg majd sírhatsz és senki sem hallja meg .
Probáltam elfordulni, kirántani a karom a kezei közül, de még erősebben szoritott. A pohár és a cigi is kiesett a kezemből.
- Ez fááj.- nyögtem.
Erre eleresztette a karom, és a hajam után kapott,a másik kezével a számat szoritotta le, aztán az utca sarkához vonszolt.
- Oi. Hozzátok a kocsit. Addig mi eljátszadozunk.

Az arcom után kapott. Erősen szoritotta, majd még közelebb hajolt. A lehellete az arcomba csapott, és éreztem az alkoholtól savas folyadékot a torkomban.
Az állkapcsom fájt, a gyomrom összeszorult, de ahogy rángatott, esélyem sem volt, hogy egyáltalán bármilyen védekezést bevessek.

Nekilökött a falnak, mire saját nyikkanásomat hallottam viszont.

A téglák erősen vájtak a hátamba, és éreztem, ahogy a könnyeim kihűlnek az erős széltől.
Úgy éreztem az ájulás és a pánik roham között vacilál a testem.

A lábaim remegni kezdtek, az agyam teljesen kiürült, és ott álltam vele szembe. Talán észre se vette, hogy sirok, csak a lábaimmal volt elfoglalva.

Hol van ilyenkor Matt, vagy bárki aki kijön rágyújtani. Mintha az utca gyanúsan üres lett volna.
Éreztem, ahogy a lábaim összecsuklanak, és hallottam a szirénákat.
Olyan volt, mint egy kínos rövid film. Hallottam mindent, de mintha az agyam nem fogta volna fel.

Mikor felkeltem, egy lány mosolygott rám. Nővér ruha volt rajta. Körülnéztem, és egy elfüggönyözött ágyon feküdtem. A lámpák erősen világítottak rám.

- Szia Audrey !- mosolygott rám.
Fogai sárgák voltak, haja pedig nagyon sötét barna. A karórájára nézett, majd lejegyzetelt pár sort a mappájaba.

-Hogy érzed magad ?- kérdezte.
Magamra néztem.

A cipőmet levették, a térdemen véres seb, azon kívül minden tiszta, csak a fejem hasogatott.

- Mintha fejbe vertek volna.- válaszoltam halkan.
- Beverted a fejed, mikor összeestél, de nem súlyos. Két fiatal ember hívta a mentőket. Most kint várnak, hogy bejöhessenek. Az egyik üvöltözve könyörgött, hogy ha nem láthat, kakibarnára szinezi a nővér cuccokat.- kuncogott.

- És a másik?- a leírás alapján tudtam, hogy Matt volt az. Örültem, hogy még időben megtalált.
- Mióta itt vagy, nem szólt egy szót sem. De nagyon jó képű.- teljesen elpirult.
Jóképű.. Hm..
- Szóval.- kocogtatta meg a mappa szélét. - Mi mindenre emlékszel.?

Miután elmeséltem a nővérnek, hogy mennyire emlékszem a törtèntekből, közölte, hogy körülbelül ilyenkor talált rám a "helyes" fiú, és intézte el a férfit, aki elkapott, majd hívta a rendőrséget. Ezután jött Matt és ketten besegítettek az autóba, majd ide jöttek, itt ültek mellettem, aztán a kivizsgálás óta kinn ültek.
Nem volt semmiféle agykárosodásom. Se enyhe agyrázkódás, se bevérzés.
Örülhetek, hogy 3 kissebb karcolással, és vérzés nélkül megúsztam.

Ezután elhagyta a kórtermet, majd Matt nyitotta ki a függönyt.
Amint meglátta, hogy ébren vagyok az ágy végébe zuhant.

- Úúúgy sajnálom Aud!!- rimánkodott.
Lábfejemmel vállon löktem.
- Ha figyelek rád, talán be se talál a srác. De elkapták. Megerőszakolt egy rakat lányt. Lecsukják. Legalább is ezt mondják. Úgy örülökk, hogy jól vagy.- mosolygott. - Esküszöm bármit kérsz megteszem. - nagy szemekkel nézett rám.

- Egy doboz cigi megteszi. - nevettem.
Valahogy úgy éreztem magam, mintha csak egy álom lett volna.

Emlékszem a félelemre, arra, hogy probáltam nem összecsuklani. Egy két hangra azután.
De valahogy már minden elillant.
Itt voltam.

Semmi bajom sem volt, ráadásul Matt is mellettem volt.
- Ki volt az első, aki megtalált ?- kérdeztem.
Matt elmosolyodott, majd felállt az ágyról.
- A nővér azt mondta hazamehetsz. Mindenre emlékszel.- komolyan a témát tereli?- Azthiszem elég fáradt vagyok, hogy feladjam mára. Készülj el, addig hozok egy kávét, aztán haza megyünk.

A nővér visszajött, hogy elmondja, mit kell tennem, ha napközben szédülök, vagy bármi hasonló. Aztán 2 hét utánra kaptam egy időpontot.

Visszakaptam a táskámat, és a cipőmet.
Míg azzal szenvedtem, hogy becsatoljam a magassarkúmat, a szobát kávé illata töltötte be.

- Maaatt!- kiabáltam.- Segítenél...
Ekkor kinyílt a függöny. És ott állt. A szívem hatalmasat ugrott, a gyomrom összeszorult.

Ott állt.

Fehér ingben, amit vérfoltok pettyeztek, farmerban, amin sárfoltok mutatkoztak. És mosolygott rám.

Úgy mosolygott, mintha tudná, hogy az ereimben gyorsabban fut a vér, mintha érezte volna, hogy az alkohol még mindig bennem volt. Tudta, hogy annyira meglepődtem, és mégis sejtettem, hogy Ő volt az.

- Itt a kávéd. Matt azt üzeni, hogy sajnálja, de közbejött valami. Nagyon sietett, lehet hogy fontos volt.

Nagyot nyeltem, majd elvettem a kávét.
Szó nélkül hajolt le, és csókolta meg a lábfejemet, majd segített becsatolni a cipőmet, aztán kivette a kezemből a kávét, lerakta, felsegített, rácsapott a fenekemre, és elindult kifelé.

Az ajtóból nézett vissza rám.
- Szerintem a taxis nem fog egész este itt várni.
Kinyújtotta a kezét, megvárta, míg átkulcsolom az ujjaim az övén, aztán elhagytuk a kórházat....