-Ülj csak le. Kérsz valamit? - Evan haverja a hűtőben kutatott, s közben engem nézett. - Amúgy Dillan vagyok.
Kényelmetlenül éreztem magam.
Lerakott egy sört az asztalra, majd lepattintotta a sajátjának a kupakját.

- Mi ez köztetek ? - nézett rám, miközben meghúzta az üveget.
- Hát. Igazából semmi.- motyogtam. Nem lepődtem meg, hogy ezt kérdezte.

- Igazából? Hm.
- Hát ja.- az asztalra könyököltem, és vártam, hogy vajon mi is lesz a beszélgetés vége .
- Szóval csak szexeltek? - szegezte nekem a kérdést, én meg majdnem kiköptem a sört.

Elkezdtem piszkálni a papírt az üvegen.
- Nem igazán..feküdtünk még le egymással.
Mire felnéztem rá a szája tátva volt, és úgy bámult rám.
- Mit mondasz? -egész magasra szökött a hangja. Mikor becsukta a száját, komoly képpel nézett fel rám. - Hagyd békén !

A szivem megállt egy percre, aztán összezavarodva ültem vele szemben.
Szemöldökömet felhúzva válaszoltam.
- És mégis miért?
- Nem tudom ki vagy, vagy milyen a viszonyotok, de Evan szerelmes. Sosem viselkedett ilyen furán ezelőtt.
És biztos vagyok benne, hogy nem te vagy az. Legalábbis a nyögdécselésetekből levonva.

Nagy levegőt vett, majd folytatta.
- Kurva vékonyak itt a falak. Úgyhogy beismered, vagy nem, nem érdekel különösebben, de már nem először jössz . Szóval lehet, hogy csak ilyen jó veled a szex.. Ahh. Mindegy is . Vedd ezt jó tanácsnak csajszi.
Evan már jó ideje szenved azzal, hogy elmondja a lánynak. Aztán sose jön össze. Azért mondom el ezt neked, hogy ne csalódj nagyot, mert elèg szép vagy, és jobbat is találhatsz. Nem kéne arra pazarolnod az idődet, hogy szerelembe essél vele. Nem te lennél az első, akit visszautasítana.
Szóval, ha rám hallgatsz, akkor most hazamész.

Mintha fejbe vágtak volna. Nem kellett több.
Felálltam az asztaltól, mosolyogtam egyet, és azt hiszem még egy "kösz" is elhagyta a számat.

Az ajtóból még visszanéztem. Aztán amilyen gyorsan tudtam, rohantam vissza a szobámba. Aztán mikor Matt szárnya mellett haladtam el, úgy döntöttem bemegyek.
Épp kopogtam volna, mikor megállt a kezem az ajtón.

Szükségem van rá, hogy kioktasson?
Nem akarom, hogy a fejemhez vágjon bármit.
A legjobb barátom volt, de úgy éreztem nem értené meg, azt amit most érzek.
Én sem értettem. Egyedül akarok lenni.

Az ágyamon feküdtem, és folytak a könnyeim. Nem is tudtam, miért sirtam.
Hiszen sosem volt köztünk semmi. Ellenségek voltunk... azthiszem. Nem igért semmit. Most mégis úgy fájt a szivem, hogy úgy éreztem belehalok.
Vajon ki lehet az a lány?

Reggelre a szivfájdalmam gyűlöletté változott. Minnél többet gondolkodtam a dolgon, annál inkább rájöttem, hogy kihasznált, már csak az az egy dolog nem stimmelt, hogy miért nem feküdt le velem.
Talán annyira szereti azt a lányt, hogy máshoz sem akar érni. Viszont akkor is ott voltak a csókjaink..

Átvertnek éreztem magam. Fájt.
De tudtam, hogy a legjobb amit tehetek, hogy Dillanre hallgatok, és hagyom Evant a picsába.

Jogon ültem. A tanár épp felsorolta a megtanulandó tételeket, mikor megrezzent a telefonom.

Egy ismeretlen szám volt.
" Vajon hova tüntél, Hercegnőm ?! Miután elhagytad az üvegcipellőd, csak az marad nekem ? "

Majdnem felnevettem. Újra a cipőrablóm volt az. Mindig akkor bukkant fel, mikor a legrosszabb állapotomban voltam. Lehet, hogy direkt volt.
Megnyitottam az üzenetet és válaszolni akartam, de az ujjaim ott voltak a képernyo felett, és egyszerűen nem tudtam mit irjak.
Aztán végül begépeltem és elküldtem.

: Ki vagy ?

Nem érkezett válasz.

Az utolsó órámon ultem, mikor felzizzent a telefon. Vajon mit irt vissza ?
Mikor megnyitottam, csak Matt volt az.
"16:30 Kávézó !! Ciao Bella :* "

Még mindig nem tudtam, hogy készen állok e rá, hogy végig hallgassam, ahogy kioktat, de végülis egyszer úgyis el kell mesélnem neki.

2 perccel az óra vége előtt újabb smst kaptam.

"Találd ki !"
Marha vicces.- gondoltam.
Felpakoltam a cuccaimat és épp kiléptem az ajton, mikor valaki a karomnál fogva, a kijárat felé rántott.
- Mit csinálsz Evan? -sziszegtem.
- Beszélnem kell veled.
Úgy húzott maga után, hogy majdnem elestem. Mikor a fiúk részlege felé vette az irányt, megálltam.
- Mit csinálsz? - nézett rám, majd probált tovább húzni.

- Nem akarok veled menni. - megfordultam, de maga felé fordított.
Arcán zavarodottság tükröződött. Mintha nem értette volna, hogy mit beszélek.
- Audrey...- suttogta.

Tényleg jól látom, hogy most meg szomorú ?- Mi történt? Tegnap felkeltem, és már nem voltál ott.
- Eljöttem.
- Feltűnt. - újra szarkasztikus volt a hangja, de az arca még mindig szomorú.- Miért ?
- Te is tudod, hogy miért. -kihúztam a karom az ujjai közül, majd megfordultam és el akartam menni, mire újra utánam kapott.

Ezúttal elhúztam a kezem, de még vissza akartam vágni azért, ahogyan éreztem. Akartam, hogy érezze, ahogy nekem fájt.
- Ha szerelmes vagy, Evan Beck, akkor jobb lenne, ha nem flörtölgetnél lányokkal, mint például velem, mert hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy akarsz valamit.. Soha többe ne keress.

Megfordultam, és elfutottam. Ahogy kiértem a városba, lelassitottam.
El sem hiszem, hogy kimondtam.
Még mindig fájt, de legalább tudja, és békén hagy ezután.

Elővettem a telefonom, hogy írjak Mattnek, hogy úton vagyok, mikor újabb sms jött a cipőrablómtól.

"Láttalak elrohanni, Evan Becktòl. Mi történt?"

Meglepetésemben kiejtettem a telefont a kezemből, de valaki már felvette, mielőtt utána nyúlhattam volna.
Dillan.

-Kösz. - vettem el a telefont, mire rám mosolygott.
-Zaklatottnak tűnsz.- jegyezte meg .
-Most találkoztam Evannel. Beszélni akart én meg otthagytam.- kiszökött a számon, pedig nem akartam elmondani neki.

-Figyelj. Majd még össze futunk, ha szeretnél inni egy sört vagy valamit, de most mennem kell, mert edzésem lesz.
Vállon veregetett, majd elment.

Ott álltam még vagy 3 percig, aztán elindultam a kávézóba. Lehet, hogy kicsit előbb odaérek, mint Matt.

A szokásos asztalunknál ültem. Még mindig volt 10 percem, mielőtt Matt jött volna. A kezemben szorongattam a telefonom, és azon agyaltam, hogy elmondjam e az ismeretlennek, hogy mi is történt.
Ezekszerint ugyan abban a szárnyban lakott, mint Evan, de mikor odaértünk, nem láttam senkit a közelben.
Mit veszthetek, ha el is mondom neki.

Leirtam neki, hogy hogyan éreztem magam, és hogy mit hallottam, és azt is, hogy Evan szerelmes. Minden apró részletet, és érzelmet leírtam, és nem érdekelt, ha kitudódik, vagy elmondja esetleg valakinek.

Muszáj volt elmondanom, hogy könnyitsek a szivemre nehezedő súlyon.

Mire leírtam mindent, Matt már a sorban állt, és két pohárral ült le az asztalhoz.

-Nem hiszed el, ki rombolta le a biosz termet ma .