Mi történt velem?
Hol van Evan, aki a fenekemhez beszélt inkább, mint hozzám ?
Hol vagyok én, aki két sarokról leszartam, még ha az idegeimre ment is .
Most mégis itt ülök az ágyan, és várom, hogy visszajöjjön a konyhából.
Kezeimbe temettem az arcom és hátradőltem .

Evan ott állt az ajtóban és engem nézett. Lerakta az újabb söröket az asztalra, majd oda sétalt az ágyhoz .
Lenézett rám, majd szája mosolyra húzódott.
Két tenyerével az arcom mellett támaszkodott.
- Mondd el mihez kéne kezdenem veled? - hangja reszelős volt, és férfias.
Lehet, csak azóta láttam így mióta megcsókolt? Vagy mindig is ilyen volt?

Éreztem, hogy ég az arcom, úgy néztem fel rá vágyakozóan, és olyan szexin, ahogy csak lehetséges volt .
Ujjaimmal óvatosan nyúltam fel, hogy megérintsem a nyakát, mire megrázkódott egy kicsit.
Szemei sötétebbé váltak, de nem mozdult, csak nézett le rám.

Ujjaim a nyakáról a mellkasára csúsztak. De még mindig nem mutatott egyéb reakciót.

Visszahúztam a kezem . Hát ennyire nem vonz, hogy megcsókolj megint, Evan ?- kérdeztem magamban, de hangosan nem mondtam ki .

Félrenéztem. Csalódott voltam.
Gondolataim közé kúszott a kép, ahogy a szőke lányt csókolta. Behunytam a szemem és félretoltam a kezeit, hogy felüljek.

Mosolygott, ahogy ránéztem.
-Bazd meg! - suttogtam.
Aprót sikkantottam, mikor lenyomott az ágyra és kezeimet leszorította.
-Elég könnyen feladod Hercegnő.
-Hát sajnálom, hogy csalódást okoztam, nem mint a szőke barátnőd, Evan.
- Aa! - még jobban vigyorgott.- szóval féltékeny vagy?

Probáltam félre nyomni, de még erősebben szorított le. Teljes súlyával feküdt rajtam. Idegesség helyett újra azt éreztem, hogy mindennél jobban akarom Őt.

-Nos Hercegnő. Nem akartam..
-Nem vagyok féltékeny!- szakítottam félbe, mielőtt befejezhette volna, akármit is akart mondani.

Úgy éreztem most kell megfordulnom, és elmennem. Össze zavart . Akartam őt. De tudtam, hogy nem lenne jó vége.

Az ilyen fiúk nem változnak. Nem lesznek szerelmesek.
Számukra mindenki ugyan olyan.
Mindenki tudta, hogy Evan Beck egy nőcsábász volt . Elcsábítja a lányokat, aztán miután végzett, otthagyja őket.

Mikor elkezdtük az egyetemet, már mindenki ismerte Őt. A felsőbb éves lányok is oda voltak érte, de sosem látták kétszer ugyanazzal a lánnyal.

Nem neked való ez Audrey!- mondtam magamnak.
Félre nyomtam és az ajtóhoz sétáltam, majd még egyszer vissza néztem rá, de meglepetésemre ott állt velem szemben. Nekinyomott az ajtónak. Kezeivel a combom alá nyúlt, és úgy emelt fel, hogy átöleljem a derekát a lábammal.
A fenekemnél tartott meg. Minden megerőltetés nélkül.

- Nem mondtam, hogy elmehetsz.- suttogta.
Nem bírtam tovább.
Átkaroltam a nyakát, és megcsókoltam. Felnyögött, amitől még jobban beindultam és körmeimmel a nyakát karmoltam, mire ujjai a fenekembe markoltak.

Miért kellett nekem eddig várnom erre. Ajkai olyan puhák voltak, mégis mikor megharapta a számat, már nem tudtam elképzelni, hogy hogyan lehetne csökkenteni a távolságot köztünk.
Lassan mozgott az ágy felé, majd óvatosan lefektetett.

Apro nyögés hagyta el a számat a csalódottságtól, hogy el kellett válnunk.

- Akarlak Audrey!- simított végig az arcomon, - de nem ma.

Megint itt voltunk. Újra áthívott. Én meg jöttem, mint egy pincsi . És megint vissza utasított.
-Kérlek engedj haza menni.
Láthatta a csalódottságot az arcomon, mert magához vont, és csókot nyomott a homlokomra.
-Nem engedhetem.

Nagyot sóhajtottam, már éppen nyitottam volna ki a számat, mire elkezdett beszélni.
- Amit ma csináltál, nagyon nem tetszett. Velem maradsz holnapig.- jelentette ki.
Nekidőltem a falnak, és fogalmam sem volt, hogy mire gondolt. Nem akartam megkérdezni.

Ledőlt, és fejét a combomon pihentette.
Nem tudtam, miért nem állok csak fel, és megyek ki .
Igy voltunk, míg egyenletesen nem kezdett el lélegezni.
Néztem.
Talán most először gondoltam arra, hogy nem bánnám, akármi is történne velem ezután.

Ujjaimmal beletúrtam a hajába, ás lassan simogattam újra és újra. Olyan puha volt.
Nagyot sóhajtottam.
Vajon hány lánnyal csinálja ezt?
Játszadozik. És mondja, hogy akarja őket. Aztán ott hagyja őket lógva a semmi közepén.
Nem tudtam elképzelni, hogy mit érne ezzel el ?
Aztán mi van, ha többet akar tőlem ?

Felnevettem. Abszurd.
Majd újra a haját simogattam.

Evan haverja kopogás nélkül nyitott be. Aztán az ajtóban megállt, mintha áram csapta volna meg. Összezavarodott arccal nézett az ölemben fekvő Evanre, majd rám.

Rám mutatott. Aztán a konyhára.
Ez azt akarja jelenteni, hogy beszélni akar velem ?

Óvatosan felemeltem Evan fejét, majd az egyik párnát alá tettem, aztán lassan lemásztam az ágyról.
Mielőtt kimentem, még visszafordultam és egy csókot nyomtam a homlokára.
- Audrey.- mormogta.
Már azt hittem fel ébredt, de átölelte a párnát, és átfordult a másik oldalára.