- Szóval, akkor mit rendeljek neked ?- hatalmas mosoly ült az arcán . Azután, hogy elhívott, nem mondhattam már nemet, úgyhogy gyors zuhany után, egészen kicsíptem magam, aztán találkoztunk, és végül ebben a bárban kötöttünk ki.

Még épp hogy csak elkezdődött az egyetem újra, de ahhoz képest eléggé tele volt a hely.
Épp hogy csak le tudtunk ülni a pulthoz.

Nem akartam lerészegedni, meg inni se nagyon. Tisztán akartam tartani a fejem, a beszélgetésünkhöz, bár a gondolataim nem itt jártak.
A pultos lecsapta az asztalra az italokat, majd a következő vendéghez fordult.
- Kösz Chriss.- mosolyogtam rà.- Hogy telt a szüneted mesélj.
- Jaj ne is mondd..
Hallottam a hangját. Meg néhány szót is felfogott az agyam, de az eszem máshol járt.

Amikor elindultam, jó ötletnek tartottam, és úgy gondoltam megbeszéljük majd a történteket, ami alatt azt a szintű összezavarodást èrtem, ami a fejem körül lengedezett.
Mondhattam bármit, tènyleg nagyon probálkozott.
Mióta találkoztunk, még csak említeni se említett semmit, a témával kapcsolatban.
De hiába.
Tudtam, hogy ma este nem csak Chris volt az egyetlen, aki azt várta, hogy felbukkanjak és ez jóval befolyásolta, hogy lélekben nem itt voltam. Pedig próbáltam figyelni.

A szalvéta szélét gyürögettem, és felnéztem rá.
Még mindig beszélt.
Mennem kéne. Lehet, hogy Evan most azon agyal, hogy merre vagyok. Aztán lehet, hogy egy lánnyal van.
De tényleg be kéne fejeznem a projektet vele.
Audreey!!- felhangzott a kis hang a fejemben.- tudom, hogy nem a projekt az ami érdekel.

Ahh.. Még mindig beszélt..
Hogy lehet valakinek egyáltalán ilyen eseménydús szünete, hogy ennyit tud beszélni róla...

-Audrey?- várakozóan nézett rám.
- Chris.
Megitta a rövidet amit kért, aztán felvette a dzsekijét.
- Holnap találkozunk bioszon Audrey.- felállt, majd homlokon puszilt. - Látom, hogy máshol vagy most és egyáltalán nem figyelsz rám.

Mikor kiment még egyszer vissza nézett rám, de már nem mosolygott.
Amikor eljöttem, azt hittem elrendezzük a dolgokat, de inkább csak megsértettem.
Mégsem éreztem a kényszert, hogy utána menjek .

Nem vártam tovább.
Felvettem a pulcsimat, aztán rohantam vissza a kampuszra.

- Már megint Te vagy az? - Evan haverja állt az ajtóban. Kezében egy sör, másik kezével az ajtónak támaszkodott.- A szobájában van.

Atvágtam az előtéren, és egyenesen benyitottam.
Evan mosolygott rám az ágyról. Éppen a laptopját csukta le.
Szőke haja nedves volt, és bennem volt a késztetés, hogy beletúrjak a hajába, és magamhoz vonjam.

Megráztam a fejem, az abszurd gondolatra, és elmosolyodtam. Probáltam észben tartani azt, amit láttam legutóbb, mikor a szőke lánnyal játszadozott.
- Azt hittem már nem is jössz.

- De itt vagyok.

Megütögette maga mellett az ágyat, hogy üljek le.
- Átküldöm e-mailben neked, mert úgy unatkoztam, hogy begépeltem a projektet, szóval, ha akarsz akkor mehetsz is, amúgyis látom, hogy nem hoztál semmit magaddal.

Végignéztem magamon, és rájöttem, hogy úgy siettem, hogy elfelejtettem miért is hívott át.
Felálltam, mire ő elnevette magát.
- Vicceltem Hercegnő. Ülj le, hozok egy sört.

Míg kinn volt végignéztem a szobán. Minden rendbe volt téve, mintha az egész napját takarítással töltötte volna. Egyedül a szekrényéből lógott ki egy-két ruha, mintha csak épp átöltözött volna, és bedobálta volna a többit, amit előtte viselt.
A kezembe nyomta a sört, mire én jól meghúztam, aztán csak néztük egymást.

- Szóval mégis itt kötöttél ki? Hallottam, hogy randid volt.- mondta szarkasztikusan. Újra a régi arrogáns Evan.

- Nem mintha sok közöd lenne hozzá.- csattantam fel.
- Nem mintha nem az én szobámban lennél most mégis. Ezek szerint Mr. Tökéletes unalmas volt? Vagy csak újra azt akartad, hogy csókoljalak meg? Ahogy aznap ? Nem felejtettem el.

- Hah. Miután Miss. Szőkeség szájában kutattál, az ellenségemnek se kivánnám, hogy megcsókold.
- Úgy tudtam én vagyok az ellenséged.- kivette a kezemből a sört, és letette a padlóra, majd magához rántott.
- Úgy is van !- vágtam vissza, és kivettem a kezem a kezéből.
Ott volt köztünk a csend. Az a sistergés, ami egy szikrától belobban. De egyikünk se szólt semmit.
Aztán elnevette magát.
- Szeretek veled vitatkozni. - mondta.

- A legszebb dicséreteid eggyike? - kérdeztem, mire elmosolyodott.
Végig simított az arcomon, mire én éreztem, hogy teljesen vörös leszek.
- Tudod Audrey.- az ujjai még mindig az arcomat simítottak.- Te legalább nem vagy unalmas. Van benned kihívás.

- Nem akarlak én kihívni semmire se, Evan Beck.
Most már vigyorgott.
- Be tudnád fogni a pofádat, míg elmondom, hogy különleges vagy?

Amint kimondta, az agyműködésem leállt egy percre.

Bambultam ki a fejemből, de úgy éreztem kivülröl figyelem a történteket.
Most Evan úgy értette, hogy : különleges-különleges ? Vagy különlegesen idegesítő, vagy irritáló, hülye esetleg??

- Végre befogtad! -suttogta, majd egészen közel hajolt, hogy éreztem a leheletét a számon. Szájával végigsimitott az alsó ajkamon, és az ölébe húzott.
Ott ültem a combján, és a távolság, amit megszűntetett köztünk, semmit sem változott.
Keze a derekamon pihent, miközben a másik, mèg mindig az arcomon volt.

Apró csókot nyomott a számra, majd még egyet, egészen addig, míg azok a kis puszik, egy hosszú csókká nem alakultak, és én ott ültem még mindig.
Levegőt és eszemet vesztve Evan karjaiban.
Ő meg csak csókolt. Nyelve finoman simitott végig az enyémen, és ujjai erősebben fogták a derekamat, míg végül egy sóhajtással külön váltunk.

Csukva volt a szemem még egy pillanatig, aztán mikor kinyitottam, Ő még mindig ott volt.
Ajkai szétnyiltak. Szaporábban vette a levegőt, szemei is sötétebbnek tüntek.

Istenem, milyen szexi.
- Kivánlak. - suttogta. Újra egy csókba húzott, de ez másabb volt.
Erőteljes.

MIT CSINÁLOK!???!???!??? Tudtam, hogy megint veszélyes vizeken járok, de nem tudtam megállni, vagy megszakítani a csókunkat.

Ahogy kimondta, hogy kíván engem, az elindított bennem valamit.
Nem csak arra gondolok itt, hogy piszkosul le akartam vele feküdni, és ahogy ott ültem a combján, szorosan, közel hozzá, éreztem, ahogy a farka egyre keményebb lesz alattam.

Arra is gondolok, hogy nem akartam, hogy a csókunk véget érjen. Nem akartam távolabb lenni tőle. Azt akartam, hogy egész este igy érjen véget, hogy szorosan a mellkasához simulva keljek fel, miközben azt suttogja a fülembe, különleges vagyok.

Még ha rossz jelentést is ad a mondatához, nekem jól esett.

Tudtam, hogy nem fog örökké tartani, de amikor elvált a számtól, és a csókunk véget ért, olyan csalódottam éreztem magam, pedig nem volt okom rá.

- Audrey!- olyan másképp hangzott a nevem a szájából. Aztán lehet, csak a fantáziám volt, de mintha ő is így gondolta volna. - Ma itt alszol.- folytatta.
Én pedig bólintottam.