Véget ért a szünet. És minden vissza került a normális kerékvágásba. Legalábbis az egyetemmel kapcsolatban.

Az ébresztőm csörgött, de kinyomtam.
Hiába akartam, de nem tudtam ugyanúgy gondolkodni, miután Chris megcsókolt, Evan pedig ..nos Evanként viselkedett.
Nem is értem, miért vártam tőle többet. Vagy egyáltalán, mit hittem, mi fog történni.
Újra játszottam magamban a történteket. Újra és újra. Ugyanúgy, ahogy azután az este után.
Egész este azt vártam, hogy talán bekopog az ablakon, benyit az ajtón, bármi.

Összehúztam magam az ágyon. A legrosszabb érzés összezavarodva, egyedül gondolkodni.

Muszáj felkelnem, és bemennem marketingre.
Ugyanakkor ott feküdtem, csak bámultam a falat.
Úgy éreztem, már legalább 1 óra eltelt.
Kitakaróztam és a szekrényhez mentem. Ahogy hordható ruhák után kutattam, a kezem megakadt a kabáton, amit az ismeretlen hagyott itt. Óvatosan simítottam végig rajta, nem akartam, hogy csak úgy eltünjön, a semmibe.
Valami, amibe kapaszkodni tudtam.

Ez már a sokadik alkalom volt, hogy órát mulasztottam.
Most sem mentem be. Csak lementem a könyvtárba, és ott üldögéltem.

Már vagy háromszor nyitottam ki, és csuktam be az előttem lévő könyvet, amit ráadásul nem is én vettem le a polcról.
Léptek visszhangzottak mögöttem. Ahogy hátra néztem Evan állt ott.
A szivem hatalmasat ugrott.
Csak bambultam rá, ő pedig erősebben szorította a kezében a könyvet. Másik kezével beletúrt a hajába, majd nagyot sóhajtott.
Leült mellém.

Komolyan nem fog megszólalni? Mert én sem az tuti. Nem én játszottam bányászt annak a csajnak a szájában. Pff.- gondolkodtam magamban.
Felém tolta a füzetét.
- Befejeztem.

Mit fejezett be? A velem való beszélgetést? Vagy a próbálkozást, ami felém irányul ?
Összeszorult gyomorral, kutattam a tekintetében.
- A projekt.- mutatott a füzetre.- befejeztem.

Ooooo Audreey! Belülről szidtam magam, hogy egyáltalán erre gondoltam, de mégis felsóhajtottam.
Elvettem a füzetet, de ő visszahúzta.
- Ömm. - mutattam a füzetére.- akkor lemásolhatom ?
- Este gyere át .
Minden szó nélkül elvette a füzetet, felállt és elment.

- Ennyi ???- csalódott hangját leplezni sem tudta a telefonon át.
- Ahogy mondom.
- Háááát. - hallottam, hogy éppen eszik.- átmész hozzá?
- Még én sem tudom.
Belegondolva, ez egy jó esély volt, hogy tisztázzuk a dolgokat. Kibogozzuk azt a kurva csomót, ami a viszonyunkba akadt.
Még azt is jobbnak éreztem, hogy a kávéját az egész pulcsimon csorgassa le, vagy én nem is tudom, mint ezt az összezavarodott valamit, amit ha jól sejtem Ő is annyira értett, mint én.
- Ahogy érzed Aud! Apropó Chris keresett.

- Oh! - ennyi jött ki a számon. Vele is meg kéne beszélnem egy két dolgot. De nem voltam készen, hogy szembenézzek vele.
Előbb vetem magam oda egy sárkánynak, mint hogy újra elmondja, be akar már mutatni az anyjának, vagy mit tudom én. Az a dolog is bántott, hogy azt igérte lassabbra veszi, aztán az idiota csókjaval belerohan a harmónikus kis atmoszférámba.
- Odajött és : Hello Matt ! - imitálta Chris hangját.- Láttad ma Audreyt? Mert beszélnem kéne vele.
Én meg mondtam, hogy : Nem haver.

- Elmés valasz.- nevettem.
- Tudom. Már beadtam a kérelmem az Oscar-díjra.
Mindegy szivem. A lényeg, hogy végig szenvedem ezt a fizikát, ami várakozásaim ellenére nem a sportolók fizikumáról fog szólni. Aztán úgy döntöttem átjöhetnél.
Van egy olyan mellékérzésem, ha ma kávézni mennénk, belefutnánk a hős szerelmesedbe.
De tudod mit? Menj át most, míg órám van.

Hallottam a csengőt a telefonból.
- 45 perc múlva tali !- lerakta.

Lassan sétáltam át a kampuszon, amíg a fiú szárnyhoz nem értem.
Mikor benyitottam Matt szobájába, megrohantak az emlékek.
Az asztalon ott volt még mindig az egyik órám, amit egy hónapja hagytam nála, és az ágy végében pedig az üvegek, amiket üresen hagytunk, mikor Evannel ittunk.

Kihajoltam az ablakon, és rágyújtottam.
Innen ráláttam a bejáratra, és láttam, hogy néhány diák jön befelé.
Köztük volt Chris is.
Gyorsan visszahajoltam az ablakon. Reméltem, hogy nem látta még csak az árnyékomat se, de a kopogás az ajtón az ellenkezőjét bizonyította.

- Audrey! - hangja megtört volt, és kérdés nélkül benyitott, majd odarohant hozzám. Kezemet a kezeibe fogta, úgy nézett rám.
- Sajnálom.- suttogta.
- Nem. Figyelj Chris annyi minden történt körülöttem, és tényleg csak túl stresszeltem. Nem akartam én rád orditani.- kedvesen rámosolyogtam, pedig belül marha kínosan éreztem magam.
- Én voltam a fasz. Ne haragudj kajak! Csak megláttalak..
Fejben folytattam a mondatát, mielőtt befejezte: megláttalak, és egyszerűen elvarázsoltál..
- ..megláttalak, és egyszerűen elvarázsoltál..

Ott álltam vele szemben, és gondolkodtam, hogy vajon velem van e a baj, de nem akartam több bocsánatkérést hallgatni.
Megfogtam a kezét.
- Oké.
Nagy elkerekedett szemekkel nézett rám, mintha azt mondtam volna, tegnap találkoztam, egy vámpirral. Vagy valami ilyesmi.

Próbált megölelni, de eltoltam.
- Akkor ez azt jelenti, hogy randiznál velem ?
-Persze. - gondolkodás nélkül csúszott ki a számon, mielőtt végig gondoltam volna a kérdést. De úgy éreztem, ennél kínosabb nem lehet úgy sem, legalább jobban elbeszélgethetek vele. És miután Evan és én visszazökkenünk majd a normális életünkbe ma este, lehet már nem is fogom kellemetlenül érezni magam vele. Igen . Ez jó lesz.

- Várlak ma este akkor a kampusz elòtt.
Csókot nyomott a homlokomra, majd kilépdelt a szobából...