Bezártam a laptopot. Még csak a feléig se jutottam a szakdolgozatnak, de nem tudtam másra koncentrálni, csak  a levélre.
Ott szorongattam a kezemben, és azon voltam, hogy kinyissam, amikor a telefonom felzizzent.

" Rád gondolok! Alig várom, hogy újra lássalak.."
Chris.
El is feledkeztem arról, hogy fel akartam hívni.
Nem tudtam, mit kéne visszaírnom, úgyhogy leraktam a telefont, és a levélért nyúltam megint.
Felbontottam.

" Körbe fogok járni, az egész birodalomban, mindenkin végig probálva a cipődet, hogy újra a karjaimban lehess. "

Összevont szemöldökkel ültem a levél felett. Ez meg mégis mi a jó istent jelentsen.
Felkaptam a laptopot, és vissza indultam a szobámba.
Éppen befordultam a folyosón, mikor megláttam, hogy Evan áll az ajtó előtt, és éppen Mattel beszél.
- Nem. Nem tudom.- hallottam Matt motyogását.
- Hol van ?
- Komolyan haver. Nem vágom.- imádtam a flegma Mattet, aki védelmező pozicióba helyezkedett, és mikor a barátairól volt szó, nehezebb volt kiszedni belőle bármit, mint az FBI rendszerét feltörni.
- Kösz a semmit buzikám. Remélem ma este valaki seggbe basz.
- Remélem téged is. Seggfej.- ezzel Evanre csapta az ajtót.

Továbbra is Evant bámultam. Én láttam őt, de tudtam, hogy ő nem.

Csak állt a folyosó közepèn. Aztàn hátrált, egészen, míg a falhoz nem èrt. Lecsúszott a padlóra, és arcàt a kezeibe temette.

Mi a franc?
Olyan elmélyülten bámultam, hogy észre se vettem, hogy Tommy sétált el mellettem.
- Oh! Szia Audrey!
Evan felkapta a fejét, és elkezdett felàllni.

A PICSÁBA!!!
Megfordultam, és berohantam a lány wc-be, és bezártam magam az egyik fülkébe.
Nem mintha ez érdekelte volna Evant, utánam jött.

-Mi az istent csinálsz itt? Húzz ki innen seggfej ! - összehúztam magam a wc tetején. Vártam, hogy mit fog válaszolni. Azt akartam, hogy jöjjön oda és fogja meg a kezem, mondja, hogy mennyire várta, hogy találkozzunk, és beszéljünk.
-Ezt akarod?- kérdezte hidegen. Nem tudom, hogy bele képzeltem a megbántott hangtónust, vagy tényleg úgy hangzott, de mindegy is volt.
Hezitáltam. Nemet akartam mondani, azt akartam, hogy ne kérdezzen, csak jöjjön be, de mègis igen jött ki a számon.
Becsapódott az ajtó.

Azóta nemigen hallottam se Evanről, se a cipò rablómról, aki vissza vitt a szobámba, miután elaludtunk az ablakom alatt Matt-el.
Ahogy kezdtek visszaszivárogni az egyetemre a diákok, úgy közeledett a szünet vège is.
Csendesen ültem a menzán, éppen a sültkrumplimat piszkáltam, mikor Chris  ült le velem szembe. Meg se varta, mig köszönök neki, felém hajolt, felemelte az államat, és megcsókolt.
- Szia Gyönyörű!
Zavaromban oldalra néztem, és tekintetem egyből Evanèval találkozott, aki összehúzott szemmel, idegesen tolta hátra a székét, és kiviharzott a menzàról.
- Ezt most muszáj volt??? - ordítottam Chrisre, aki meglepődve nézett vissza rám. Visszadobtam azt az egy darab krumplit a tálba, majd Evan után rohantam .

Kifutottam a menzárol, a következő folyosóig, de üres volt.
A reakcióm engem lepett meg a legjobban.
Egyàltalan miért rohantam utána?? Fogalmam sincs mi ütött belém, azóta az este óta.

Nem is válaszoltam Chris sms-eire. Egész héten újra és újra játszottam magamban a történteket. És azon járt az eszem, vajon Ő mit gondolhat rólam.
Nem is volt jogom utána rohanni, hisz én voltam, aki kerülte. De láttam, hogy hogy nézett rám, miután Chris megcsókolt.

Befordultam egy újabb folyosón, amikor szembe találtam magam Evannel. Épp egy hosszú szőke hajú lány szájában kalimpált a kibaszott nyelvével.
Szeme sarkábol rám pillantott, majd tenyere a lány fenekére csúszott, és csipőjével elég feltűnően nyomta neki a szőkét a falnak.

A szivem megállt egy pillanatra, majd megfordultam és a kijárat felé indultam.
Tárcsáztam Mattet, közben a könnyeim lassan folytak le az arcomon.
Ötletem sem volt, hogy miért fájt, és hogy miért is lepődtem meg.
Miért hittem egyáltalán, hogy Chris csókja váltott ki bármilyen érzelmet belőle.

Miért hittem, hogy Evan Becknek vannak érzései?

Matt szobájában ültem. A plafont bámultam, míg átöltözött.
Miután találkoztunk, mégjobban eleredtek a könnyeim, de mikor Matt megkérdezte, mi is történt, nem tudtam elmagyarázni.

Aztán mikor már ide értünk, felvázoltam az eseményeket, ö pedig nagyjából összerakta.

- Nem fog tetszeni.- mondta.- Hogy őszinte legyek drágám, tudhattad volna. És belül tudod. Érzed. Hiszen Evan Beckről van szó. Miért hitted, hogy bármikor is változni fog? Legjobb, ha visszatérsz a szünet előtti állapothoz, amikor gyülölted Őt. Nem fáj, és jókat tudok nevetni én is.

- Úgy össze kuszált mindent. Nem kellett volna igent mondanom neki, mikor rákérdezett, hogy jöhet e.
- Ebben egyet értünk.- bólogatott.- Lépj túl a sztorin, ez a legtöbb, amit tehetsz.
Sajnálom Audrey!

- Nincs mit sajnálni rajta.- felé fordultam az ágyról.- Így jobb lesz. Nem is értem honnan jött, hogy utána kéne rohannom. Nem is érdekel már.