Kopogásra keltem. Derekamra hatalmas súly nyomódott, és hiába probáltam, nem tudtam megmozdulni .

Oldalra néztem, és Evan feküdt mellettem.
Reményeimet megcáfolva, szinte minden részlet egyszerre ugrott be, és kezeimmel eltakarva az arcomat szidtam magam.

Lassan félretoltam a lábát, amit a derekamon átvetett. Az ajtóhoz csoszogtam.

-Jó reggelt ! -jött be Matt a szobámba.
A másnaposságaira tartogatott nagy, puha zöld pulcsija volt rajta.

Az ágyamra pillantott, ahol Evan épp ébredezőben volt. Még csak meg sem lepődött.
- Két órát kapsz! - suttogta, Evanre mutatott, majd gyorsan távozott.
Míg Evan mozgolódott, én elkezdtem készülődni.
Kinézve az ablakon, láttam, ahogy a szél megtépázva a fákat halad tovább.
- Mi a jó istent csináltam? - suttogtam magam elé.- Ezt senki sem tudhatja meg. Ha híre terjed, hogy az ágyamban aludt.. Te jó ég, még csak el sem tudom képzelni, hogy csámcsogjanak rajtam, hogy én voltam a napi jutalomfalatja.
Még akkor sem, ha nem történt semmi.

Végülis, csak majdnem adtam magam oda neki.

Világmegmentő terveimen gondolkodtam épp. Hogy mégis, hogy úszhatnám meg ezt az egészet.

Talán el kéne bújnom a világ végén a szégyen elöl.

Úgy döntöttem, addig bújkálok Evan elől, amig lehetséges.
Ha elég ideig teszem ezt, talán valami varázslat, vagy csoda folytán az idő visszaforog, és újra a rendes kerékvágásba kerülünk, abba az időbe, egy héttel ezelőttre, mikor leöntött a kávéjával, vagy még előbbre , mikor még csak nem is ismertük egymást.
Mennyivel könnyebb lenne.

Nem is tudom, miért éreztem magam megalázva.
Hogy odaadtam volna neki magam?
Vagy, hogy úgy élveztem a csókjait, ahogy senkiét ?

Vagy, mert elutasított...
Tisztában voltam vele, hogy mind a három közre játszott abban, hogy úgy érezzem világgá kéne rohannom.

Visszanéztem az ágyra, ahol Evan fordult a fal felé.
Nem is volt annyira szörnyű az este .

JÉÉZUSOM AUDREY! - ordítottam le magam belül.
Nos.

Megigazítottam a hajam, mégegyszer belenéztem a tükörbe, és elindultam.
A kezem megállt a kilincsen.
Mi lesz, ha elvisz valamit? Vagy átkutatja a szobámat?

Lehet, hogy maradnom kéne. De ha meg felébred, válaszokat akar majd. Lehet nem is emlékszik.
De mi van, ha igen??

Jóságos ég.

-Szóval akkor most James Bond módjára fogsz akciózni az egyetem körül vagy mi?
-Még nem tudom. Az is egy opció.- belekortyoltam a kávémba, ami jólesően űzte el a másnaposság felhőit.

Meg volt a rutinunk Mattel. Kávé, és csokis keksz.
-Nem fog menni, már most közlöm veled. Ha nincsenek is közös óráitok, hidd el, ha Evan Beck meg akar találni, meg fog. Max megvár ebéd előtt, vagy az óráid után.- bal szemöldöke felszaladt és úgy nézett rám a kávéja felől.
-Utálom, hogy elrontod a terveimet.

Kinéztem az ablakon, elmerengve a taxikon. Amint eljöttem otthonról, elhatároztam, hogy nem fogok visszamenni, amíg nem szükséges, és Evan Becket 100 kilométeres körzetben fogom kerülni.
Még ha akartam is a tegnap estét, pedig egyértelműen nem!!!!! akkor is ..

-Mit akarsz kezdeni, a hercegeddel?
-Fúúj Matt!! -grimaszoltam.- mióta hívjuk Evant hercegnek??

-A kis zaklatós idegenedre gondolok.- nevetett.- Lássuk csak a tényeket. Ott van a kabát, ami izléses, meg drága is, de nem az enyém.

Elvette a szalvétámat, és irni kezdett rá.
- Akkor van egy fiúnk.- leirta.- aki gazdag és stílusos. Hmm. Elég sok a lehetőség.
- Honnan veszed, hogy gazdag?  Lehet csak kapta.
- Jogos..- kihúzta.- Lábfétises?

- Maaatt. Nem is biztos, hogy ugyan arról az emberről van szó. És szerintem, amellett, hogy a frász tör ki belőlem tőle, egész romantikus .

- Mit tudunk még? Mi volt a kabátban?
- Hogy őszinte legyek, nem volt időm belenézni . De felírhatod, hogy nincs telefonja. Benne volt a zsebében, de le van blokkolva jelszóval, és biztos vagyok benne, hogy a szuper képességeid, sem képesek feltörni.
- Szóval... Van egy fiúnk, akinek jó az izlése, nincs telefonja, és romantikus. Érdekes lesz megtalálni a cipőrablónkat.

Majdnem 6 óráig voltunk a kávézóban, amikor Matt már nagyokat ásitott, és könyörgött, hogy had mehessen vissza egy délutáni szunyára.
Nem akartam egyedül visszamenni, úgyhogy nagy nehézségek árán győztem meg, hogy amig én megfürdök és megírom a szakdolgozataimat a könyvtárban, ő elaludhat az ágyon .

Már a folyosón álltunk, én meg előre löktem, hogy nézzen be a szobámba.
Üres volt.
A megkönnyebbülés, és  csalódottsággal vegyes hullámok csaptak át a fejem felett, pedig egyáltalán nem kellett volna csalódottnak lennem.

Matt bedőlt az ágyba, és a következő másodpercben már horkolva aludt .
Úgy döntöttem, jobb ha előbb letudom, amit kell és aztán zuhanyzom le.

A könyvtár nem volt sötét ezúttal.
Hallottam, ahogy páran beszélgetnek bennt.

Bekapcsoltam a laptopom, és nekikezdtem megírni a prezentációmat, amikor valaki lehuppant mellém.
- Sziaaa! - nyávogós, pökhendi, irritáló. Becca Williams. Éppen a rágógumijával fújt buborékot az arcomba, és amint kipukkant, eper illat csapott meg.

- Hellllo. - néztem fel egyhangúan.
Átcsúsztatott egy fehér borítékot az asztalon.
- Azt mondták adjam oda.
- Ki mondta? - felvettem az asztalról.

Csak egy egyszerű boríték volt, semmi különleges.
- Hááát.- nyammogott azon az istenverte epres rágon.- Nekem Daniel adta, neki Roxana. És igy tovább.
Na mi lesz amúgy? Kibontod ?

Felvont szemöldökkel hajoltam vissza a laptopomhoz:
- Nem.
- Pff.- felállt, megrázta a haját.- Olyan uncsi vagy !

Elment , én pedig a kezembe vettem a borítékot.