Kollégiumi reggelek.

Komolyan mondom, ha valaki megtöltene nekem egy kádat kávéval, se lehetnék éberebb.
Madárcsicsergés..
hagyjuk már.
Kiszállitócégek kamionjai, és taxik dudái töltik meg az üres szobámat.
Forgolódom.

Pontosan 13 perce határoztam el, hogy jó lenne kiszállni az ágyból, de túl meleg és kényelmes.

- AUDREEEY !!!- jaj kérlek ne.
- Nyisd ki az ajtót szépség !

Fejemre húzom a takarómat, és úgy teszek, mintha elnyelt volna a föld. Még levegőt se veszek.
Be se megyek ma - döntöm el.

Tegnap amugyis beadtam a prezentációt jogból, szóval a vasorrú bába nem fog hiányolni.

Kiugrom az ágyból, és a szekrény felé veszem az utam mit sem törődve a folyosóügyeletes falrengető kiáltozásával.
Tegnap már eldöntöttem mit veszek fel, de az időjárás nem a barátom.

Matt kölcsönvett nagy pulcsiját veszem ki, és agyonhasznált szakadt fekete farmeremet.
Nike cipő fel, és készen érzem magam, hogy szembesüljek a tegnapi buli utóhatásaival a tükörben.
Wao!! Nem is rossz .

Ezüstszőke hajam hullámokban terül el a hátamon, legjobb barátom barna pulcsija kiemeli a kék szemem.
Na de azok a karikák a szemem alatt.. jóóó ég .. akár a grand kanyon.
Dehát a smink, csodákra képes.
Felkapom a telefonom, a bankkártyám, és kimászok az ablakon.

Hasznos, ha az ember legjobb barátja az éjszaka közepén érzi kényszerét, hogy kiöntse a szívet az aktuális barátjáról..

Hogy Matt meleg ?

Hajaj . Akár egy radiátor, de hasznos, ha tanácstalanul keresed a tökéletes nadrágot.

Kiugrom.
Valaki megint üvegeket hagyott az ablakom alatt. Vagy az én voltam ?
Upsz.
Megindulok a kampusz bal szárnya felé, mert tudom, hogy Matt fizikája elmarad.
"Leszedted már az alvó maszkodat?"- írom.
"MÁR FÉL ÓRÁJA VÁROM, HOGY FELKELJ!! Tali a kávézóban"- jött a válasz.

Megfordulok és kiindulok a főút irányába, már csak egy sarok és ott vagyok.

Az eszem a kávémon és a jóreggelt cigarettámon jár, amikor csattanás, égető érzés a mellkasomon és egy bazdmeg kiséretében csúszok el a vizes leveleken és fenekemre huppanva nézek magamra .

- Neharagudj...- motyogja a mély, rekedt hang. Ismerősen ráz ki a hideg, és a hátamon is feláll a szőr. Idegeim készenlétben.
Felnézek és látom a szőke hátrafésült haját, az arrogáns fekete szemeit, a jól ismert mosolyát, ahogy végigmér és megállapodik a melleimen, majd kegyesen és flegmán nyújtja a segitő kezet, miközben a kávéja folyik végig a hasamon, és égeti a bőrómet.

- Dugd fel a segítségedet magadnak, faszfej!-sziszegem a fogaim közül . Wao Audrey! Szép inditás - ismerem el magamban.

Nos. A szüleim válása után költöztem be a kollégiumba, ahol Matt volt az elsö, aki a segítségemre sietett, eligazodni, és beköltözni. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk.

A szőke, az idióta, arrogáns, bunko, flegma Evan, akiért folyik a lányok nyála a városban.. Ő volt, aki megadta az első fenékmarkolást.

Nos azóta, olyanok vagyunk akár a tűz, és a víz. De jobb napjainkon, csak elmegyünk egymás mellett.

-Vegyél vissza Királylány.-felnevet és kacsint, majd maradék kávéját a pulcsimra csorgatja . Te szemét .

- Nem gondoltam, hogy hülye vagy mint a seggem, de még egy bunkó paraszt is. - feltolom magam, és ujjammal a mellkasát bökdösöm, mielőtt bármit mondhatnék, elkapja az ujjam, eltolja magától.
-Ha csak fele olyan jó lennék, mint a segged Hercegnő...- és elsétál.

Tudom, hogy visszanézett. Mindig visszanéz.

Puffogva gyaloglok, azon a 670 módon gondolkodok, ahogyan bosszút fogok állni, miközben az emberek megvető tekintetétől kisérve érek el a kávézóig.

Matt már a szokásos helyünkön ül. Nem tudom, hogy csinálta.

- Oh dear! Mi történt veled. Leöntött a barista, mert nem randiztál vele?

Szememet forgatom a srác említésére, aki minden alkalommal a kávémra írja a telefonszámát.. a pult felé nézek. Ma nincs bent. Egy gonddal kevesebb.

-Evan. -nyögöm ki. A kávé lassan szárad a bőrömón.
-Jaj szivem. Mikor ismeritek már el végre, hogy egy jó szex, mindenre megoldás. Amúgymeg szívdöglesztő egy csávo. Aláfeküdnék, ha egy kicsit is meleg lenne. Najó.. akkor is, ha nem.
-Maaaatt!

-Tudod, hogy hogy értem . Lásd például én meg Luke, tegnap az ivás után..
-Lalalala- befogom a fülem.
Nem akarom hallani a részleteket. Pedig muszáj vagyok.

15:30

"Feladó: Mrs. Charn
Az óra tananyagából keddig gyűjtse be a beadandót.
A könyvben leírtak alapján haladjon.
Üdv."

Szipiszuper.

Újabb út a könyvtárba, mivel a laptopom szervízben.

18:30

Esküszöm, csak 2 percre csuktam be a szemem. Úgy érzem, mintha napokig aludtam volna.
És miért van ilyen meleg?
A pizsama pólómat veszem fel, és a shortomat.
Ilyenkor már senki sincs a könyvtárban, de sose zárják be. Tudom is, hogy melyik könyv kell. Csak elveszem és jövök is vissza.

Imádom a régi könyvek illatát, anya szobájára emlékeztet.
Itt egyedül is nyugodtnak érezhetem magam. Nem kell aggódnom, hogy bárki zavarjon.

Keresem a villanykapcsolót a fal mentén. És meg is találom, amikor valaki a falnak nyom a csipőjével.

Nem vagyok hozzászokva, az ilyen erőhöz, és akárhogy próbálom, sem tudok mozdulni. Felnyomom a kapcsolót.

Evan...

EVAN???!!!!