Egyre csak közeledtek a férfiak, én pedig fogytán voltam a szusszal. Lucas felém pillantott, majd gyorsabban kezdte szedni a lábait.

De nem az én irányomba, hanem egyre messzebb.

Képes lenne itt hagyni?

Ennyi volt a lovagiasságából? Kutyaszorítóba kerül és inkább menti a saját bőrét, minthogy nekem segítsen?

Könnyeim záporozni kezdtek, ahogyan egyre jobban elnyelte a sötétség. Eltávolodott tőlem, ezzel együtt pedig elindult a remegés az egész testemben. A hideg esti széltől libabőrök keletkeztek a hátamon.

Most mi lesz?

Nem adhattam fel. Hajamat arcomba simítottam, hogy ne lássák azt a rendőrök, majd feltápászkodtam és továbbhaladtam. Futásra nem voltam képes, mert minden egyes lépés fájt. Éreztem, hogy a hosszú nadrág dörzsöli a térdemen keletkezett horzsolásokat. Próbáltam összeszorítani a fogamat, de egyre csak jobban és jobban éreztem a fájdalmat.

Méterekre tőlem hallottam ahogyan Lucas felbőgeti a motort, tudtam, hogy elment és magamra hagyott.

Kiküzdöttem magamat az útig, melyen alig volt forgalom.

A járdán ácsorogva vártam, hogy mikor szólít meg valaki. Hallottam, ahogyan valaki cipője a járdára lép és megszólít.
- Kisasszony!

- Lucas szemszöge -

Nem hittem a fülemnek, amikor Sua azt mondta, hogy az apja van előttem.

Mégis hogyan és miért? Miért kellett pont ezzel a lánnyal összefutnom? Miért kell ismét látnom azt a férfit, ki megölte az édesanyámat.

Sua tényleg annak a gyilkosnak lenne a lánya?

Talán csak félrehallottam, vagy valami. Vagy csak egy nyelvbotlás volt.

De nem...

Azt mondta, az apja az.

Sua tényleg egy gyilkos lánya.

Én pedig a gyilkos lányát óvtam a bajtól. Sua miatt keveredtem bajba, akinek az apja megölte anyámat.

Nem találkozhatok többet vele. Akkor csak a gyilkost látnám benne is.

Azonban, valamiért úgy érzem, hogy mellette kell lennem.

Neki pedig mellettem.

Miután leugrottam a tetőről, csak futottam és futottam. Tisztán hallottam, ahogyan Sua is levetette magát a házról, majd nyekkent egyet, amikor leérkezett.

Meg akartam fordulni, segíteni akartam neki, azonban az eszem mást súgott.

Csak tovább futottam és igyekeztem nem törődni azzal, hogy ő hogyan van. Csak ki akartam keveredni a rendőrök közül.

Egy puffanás, majd neszezés oldalról. Lelassítottam néhány pillanatra, hogy megnézzem mi történt és akkor megláttam a földre esett lányt.

Hogy lehet ennyire szerencsétlen ez a lány? Lefogadom még normálisan levegőt sem tud venni, nem hogy futni tudjon.

Azt hittem, hogy akkor tényleg megfordulok, de bevillant egy kép, ahogyan anya engem magamra hagy, ő pedig kilép az ajtón és eldördül a fegyver.

Ismét nekilódultam és ezúttal nem álltam meg a motoromig. Felszálltam rá és hatalmas sebességgel suhantam az úton. A ház egyre csak távolodott tőlem és úgy éreztem, hogy a szívem kihagy pár ütemet.

Az eszem továbbra is azt súgta, hogy ne segítsek a lánynak, azonban a szívem azt parancsolta, hogy forduljak meg, különben megbánom, ha nem teszem.

A gumi hatalmasat csikordult és bevágódtam egy autó elé. Hatalmasat dudált, erre én csak felemeltem kezemet és beintettem neki. Ismét felpörgettem a motort és elindultam vissza, Suahoz.

Ahogyan közelítettem felé, úgy rajzolódott ki egyre jobban alakja előttem. Láttam, ahogyan tenyerébe temeti arcát, aztán dörzsölni kezdi szemeit, majd azt, ahogyan egy rendőr megáll mögötte. Sua éppen megfordult volna, de aztán meghallhatta a motor hangját, mert elmosolyodott és egy mozdulattal behúzott a fakabátosnak.

Hogy mi?

Sua leütött egy rendőrt?

Lefékeztem előtte, ő pedig azonnal felpattant mögém. Ekkor a férfi felágaskodott a földről és elindult felénk.

- Takard a rendszámot! - kiáltottam hátra vállam fölött, majd elhajtottam.

Sua azonnal kapcsolt és hátrébbcsusszant, hogy elérje a táblát.

A szívem ismét egyenletesen dobogott, nem hagyott ki. Sokkal erőteljesebbé vált.

Amikor úgy éreztem, hogy távolabb kerültünk a háztól, egy hatalmasat sóhajtottam, hogy kieresszem a fáradt gőzt.

De sajnos nem pihenhettem sokáig, mert ismét megszólalt a baj harangja. Szirénák.

Egy rendőrautó követett minket, amely egyre csak közelebb és közelebb került hozzánk.

Az eső, ami egy kissé csillapodott, amikor kijutottunk a házból, ismét rázendített és fejemet kezdte verdesni.

- Lucas, mindjárt utolérnek minket - nyöszörögte Sua mögöttem.

Látszott, hogy nem ismer engem.

Vetettem egy pillantást a rendőrautóra, de csak egy pillanatra, nehogy megjegyezzék az arcomat.

Lassítani kezdtem. Hagytam, hogy közel kerüljön hozzánk az autó.

- Mégis mit csinálsz? - ütött meg egy kézzel a potyautasom. - Lucas, mindjárt belénk hajtanak! - esett kétségbe.

Milyen idegesítő.

- Csak takard a táblát, a többit bízd ide - mormoltam.

Mikor a követőink lassítottak és már csak körülbelül három méterre voltak tőlünk, felbőgettem a motort és egy éles kanyart tettem meg balra, egy szűk utcába.

Jól ismertem az utcákat, hiszen rengeteget jártam el otthonról, motorral, mikor egyedül akartam lenni. Dühömet kiadhattam magamból, senki sem ugatott, hogy mit hogy kellene csinálnom.

Tudtam, hogy üres lesz az utca és könnyedén lerázhatom a szűk helyen az üldözőinket.

- Egyben vagy? - kérdeztem meg a lányt, aki kissé előredőlt, hogy átölelhesse derekamat. Félt, hogy leesik.
- Ühüm - dünnyögte, mire elmosolyodtam.
Hatalmasakat dörrent az ég, még több vizet zúdítva ránk. A dzsekim már alaposan szétázott, Sua kezei pedig csúszkáltak az anyagon. Éreztem, hogy remegni kezd, de én sem voltam máshogy. Ahogyan végigfolyt a hátamon a víz, úgy emelkedtem fel kissé ültemből.

Ideje volt lerázni a zsarukat.

Ismét lelassítottam és ezúttal teljesen megálltam.

- Mi történik? - kérdezte Sua.

- Szállj le, majd visszajövök érted, ha leráztam őket - biccentettem hátra fejemmel.

- Nem! Tudom, hogy itt fogsz hagyni! - szorította össze mellkasom körül karjait.

- Nem hagylak itt! - csaptam hátra fejemet és a távolban meghallottam ismét a szirénák hangját.

Ki fogunk futni az időből.

Éppen egy új terven gondolkoztam, amikor Sua meglazította körülöttem karjait, majd eltávolodott tőlem.

- Rendben, megbízom benned! - szólt, mire elvigyorodtam. - De gyere vissza, kérlek - térdelt le és végig simított a motor vázán.

A motorhoz beszél?

- Nem hiszem el, hogy a járgányomban jobban megbízol, mint bennem - csaptam el a fejemet, majd meg sem várva, hogy távolabb menjen, elhajtottam.

De jobb is, hogy nem teszed. Én sem bíznék magamban.

Drága motorom, Hyosung! Hát így állunk?

- Sua szemszöge -

Miután elhaladt mellettem a rendőrautó, csak bámultam magam elé.

Mégis mihez kezdjek addig, ameddig vissza nem tér Lucas?

A sikátorban dideregtem, számolgattam a perceket és egyfolytában az kattogott a fejemben, hogy nem fog visszajönni. A falak takarásában kerestem menedéket. Szorosan hozzásimultam egy házhoz, abban a reményben, hogy magában tartotta a nappali napsugarak melegét, azonban nem volt szerencsém.

Felsőtestemet borító fehér anyag alaposan átnedvesedett és tudtam, hogy át lehet rajta látni könnyedén, Cipőm beázott és minden egyes lépésemkor folyt belőle a víz.

Lassan, slattyogva mozogtam, hogy ne fagyjak oda az utcára. Az eső folyamatosan kopogott a mellettem húzódó házsor tetőin. Jobbnak láttam, ha fedelet keresek fejem fölé. Halkan elmormoltam egy imát, majd megerőltettem szemeimet és kutatni kezdtem valamit, ami alá beállhatok.

Talán meghallhatták imáimat, ugyanis találtam egy buszváró szerű valamit. Fájdalmaimat elfelejtve rontottam be a fedél alá.

Mikor száraz terepen álltam, rájöttem, hogy nemcsak én vágytam annyira arra a helyre. Két idős férfivel találtam szembe magam, akik a földön, koszos ruhákon feküdve figyeltek fel érkezésemre.

Próbáltam a lehető legtávolabb húzódni tőlük és úgy tenni, mintha ott sem lennék.

- Csak nyugodtan, van itt hely számodra is - kelt fel a földről az egyik férfi, mire eleresztettem egy mosolyt. - De mondd csak, mégis mi járatban vagy erre ilyen időben? - közeledett felém. - Na, meg az éj kellős közepén - tette hozzá nevetve.

- Csak várok valakire - feleltem szűkszavúan és lesütöttem tekintetem.

- Én már legalább negyven éve teszem - mosolyodott el keserűen az idős férfi. A mögötte lévő pedig nagyot sóhajtva ejtette vissza a földre kobakját. Ő nem volt túl közvetlen.

- Kire? - kérdeztem továbbra is a földet nézve.

- Egy gyönyörű nőre. A neve Young Ae. Már a jegyesem volt, amikor köddé vált. Nem csak a szívemet vitte magával, hanem a pénzemet is, így itt kötöttem ki - tárta szét karját.

- Sajnálom - rajzoltam köröket lábammal és szorosan összefontam magam előtt karomat, hogy nehezebben távozzon testemből a meleg.

Ekkor hallottam, ahogyan felém lép az idős férfi, majd megéreztem, hogy a vállamra nehezedik valami. Mikor felpillantottam láttam, hogy a férfi egy pokrócot tekert vállam köré.

- Köszönöm - mosolyodtam el és mélyen belenéztem a kék szempárba.

- Remélem a te párod hamar visszatér - kuporodott le a földre a férfi.

Halkan felkuncogtam, majd kinyitottam volna a számat, hogy elmondjam, nem a páromra várok, de ekkor már csukva volt a szeme és nem szerettem volna megzavarni álmai kergetésében.

- Jó éjszakát - suttogtam halkan és leguggoltam a földre.

Szemeimet lecsuktam, hogy pihentessem azokat és gondolataimba zárkózva lassan, dideregve elnyomott az álom.

- Írói szemszög -

Mikor Lucas kellően megtévesztette az üldözőit, visszaindult Suaért. Mikor egyre közelebb volt a ponthoz, ahol otthagyta a lányt, lelassított és fürkészni kezdte a területet.

- Most még keresselek is meg... - zsörtölődött magában Lucas.

Gondolkodóba esett és próbált a lány fejébe látni, hogy mégis hová mehetett az eső elől. Arra jutott, hogy valószínűleg nem olyan buta, hogy fedél nélkül marad az esőben, ezért egy zúg után keresgélt.

Már kezdte feladni a keresgélést, hiszen nem szeretett volna megfázni. Csupa víz volt egész teste, ruhája kényelmetlenül feszült rá és szemei fáradtságról árulkodtak. Az eső továbbra is szakadt, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy el fog állni. Az óra körülbelül éjfélt üthetett.
Lucas úgy döntött, hogy gurul még néhány métert, aztán hazaindul, de éppen megpillantott egy buszvárót. Közelebb hajtott, majd átdobta lábát a motoron és bekukkantott.

Mikor egy helyett három alakot látott meg, kissé hátrahőkölt.

- Ne hagyd el a barátnődet. El sem tudod hinni, mekkora fájdalommal jár annak a hiánya, akit szeretünk - hallott meg valakit. Elfordította fejét a hangok irányába és ekkor látta meg, hogy ébren van az egyik férfi. - Vigyázz rá! - folytatta, amikor meglátta, hogy Lucas lehajol a lányhoz.

A fiú nem válaszolt semmit, csak megbökte a lány arcát és megvárta, ameddig az kinyitja szemeit. Segített neki felkelni, aztán a motorhoz vezette és elhajtottak.

- Sua szemszöge -

Kezeim kezdtek lecsúszni Lucas derekáról, ahogyan ültem mögötte a motoron. Reméltem, hogy otthon dob ki, de egy rövid veszekedés után belementem abba, hogy az ő otthonában szárítkozom meg. Mindennél jobban vágytam arra, hogy végre száraz ruhákban lehessek és meleg házban. Mivel azt mondta Lucas, hogy ő itt lakik a környéken, ezért könnyebben engedtem neki. Egyébként is, jóformán azt sem tudtam, hol vagyok.

Lucas lefékezett, majd egy felhajtón begurult egy háztömb mellé. Leállította a motort és nagyokat nyújtózott.

- Befelé! - mormolta kifejezéstelenül. Nem ellenkeztem, inkább tettem, amit mond és elindultam a lakás irányába. A lámpa fényében látható utcadarabokat néhány pillanatig vizslattam és próbáltam rájönni, hogy hol is vagyok. Nem tudtam meg túl sokat, csak annyit, hogy nem éppen a gazdag negyedben és nem is a centrumban. Orromat csípte valamilyen bűz, amit nem tudtam mihez hasonlítani. Talán olyan volt, mint az ázott ürülék és záptojás keverékére.

Lucas elém rontott, majd kinyitotta az utamat elzáró rácsot, aztán egy ajtót és beengedett az épületbe.

- Harmadik emelet - mondta Lucas és elindultam a lépcsőn felfelé. Semmi kedvem nem lett volna liftezni vele. Amúgy sem vagyok oda a kicsi, zárt helyekért. Úgy érzem, mintha oldalról össze akarnának a falak préselni. Kiskoromban volt, hogy egy liftben fulladozni kezdtem.

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy lépcsőzöl? - állt meg a legalsó lépcsőfokon a fiú, de úgy tettem, mintha nem hallanám és tovább lépkedtem.

Lucas már fent ácsorgott, amikor én felértem és elfordult egy ajtó irányába, majd megpillantott. Kitárta az ajtót és belépett rajta.

- Hogy te milyen udvarias vagy - jegyeztem meg ironikusan, aztán belépkedtem utána.

- Ugye? - fordult felém egy pillanatra, majd elcsapta a fejét, mert léptek koppantak a padlón. - Itthon vagy apa? - kiáltotta el magát, majd elindult egy másik helység felé.

- Hol voltál eddig fiam? És miért van ilyen ázott macska szagod? - kérdezősködött egy rekedtes hangú férfi.

Közelebb lépkedtem a hangok irányába, közben kikerülve egy dohányzó asztalt, amely csupa korom volt. A házban égett a villany, azonban eléggé gyér fénye volt, így nem láttam a földön egy szekrénynek támasztott üveget és sikeresen felrúgtam.

Ennyit a kukucskálásról.

- Már megint felhoztál valamilyen cafkát? - kérdezett ismét a férfi Lucastól és hallottam, hogy kilép a másik helyiségből.

Lehajoltam gyorsan az üvegért, azonban arra nem számítottam, hogy az törött lesz, így sikeresen megvágtam magam. Fájdalmasan felszisszentem és felegyenesedtem. Ekkor találtam szembe magam a rekedtes hangú férfival.

- Ezúttal talán hagyom, hogy itt maradjon a lány, de csak mert nem olyan anorexiás, mint a többi - ment neki vállamnak a férfi és kész volt otthagyni minket, de utána szóltam.

- Csak szeretnék megszárítkózni, aztán le is lépek - feleltem idegesen, a vérző ujjamat szorongatva.

- Igazán? - fordult vissza a férfi és felém nyújtotta a kezét. - Jackson vagyok. Jackson Wang - mutatkozott be.

A Wang családnévre azonnal leesett, hogy milyen származású.

- Park Sua - mutatkoztam be én is, a férfi szeme pedig hatalmasra tágult és összehúzott szemöldökkel mért végig.

- Park Sua? - kérdezett vissza és egy halvány vigyort fedeztem fel szája sarkában.

- Igen, talán ismerjük egymást? - kérdeztem vissza, azonban választ már nem kaptam, mert Lucas közénk rontott.

- Apa, pihenj le, te ilyenkor már aludni szoktál - mélyesztette szemeit Lucas apjáéba és éreztem, ahogyan felhevült közöttük a levegő. A férfi szemei szikrákat szórtak és idegesen fúrta tekintetét enyémbe.

- Örülök, hogy megismerhettelek Park Sua - hangsúlyozta ki családnevemet. Hatalmasat nyeltem és rémületemben kapkodni kezdtem tekintetem egészen addig, ameddig Lucas be nem tolt egy szűk mosdóba.

- Tessék, itt egy hajszárító, mindjárt hozok egy pólót, hogy nehogy megfázz - felelte továbbra is dühtől fortyogva, majd távozott, az ajtót pedig becsapta maga után.

Gyorsan lekaptam magamról a ruháimat, csak az alsóneműt hagytam magamon és úgy kezdtem el megszárítani a hajamat és a testemet. Mélyen felsóhajtottam, amikor megéreztem a meleg levegőt testemen. Borzalmasan jól esett végre száraz terepen lenni, forró levegőben úszva. Próbáltam kizárni azt, hogy egy ismeretlen lakásban vagyok, két ismeretlen férfival és csak arra koncentráltam, hogy beszívjam a meleg levegőt.

- My lady, my lady - hallottam meg Lucas dalolászását. Tudtam, hogy közeledik és ekkor jöttem rá, hogy borzalmas ötlet volt félmeztelenre öltözni egy ismeretlen lakásában. - Come on my lady - nyílt ki az ajtó, én pedig hatalmasat visítottam.