Kis rohadék.

Volt már úgy, hogy annyira unatkoztál, hogy legszívesebben kimentél volna a szomszéd mamával társalogni?
Nem egy kellemesen dolog, hidd el. Pláne, hogy a mi szomszédunkban nem mama, hanem papa lakik. Egy vén perverz. Hát nem csodás az élet?
A strandról egyenesen haza jöttem, vagyis a srácok haza dobtak, mert apa azt mondta, itthon kell legyek. Hogy minek? Fingom sincs. Általában nem is találkozok vele, most meg, mikor jól érezném magam a barátaimmal, nem enged el. Azt mondta, lesz este valami vacsora, egy munkatársával, és nekem is mennem kell. Valami puccos étterembe megyünk. Csodás! De tényleg annyira örülök. A lényeg, hogy nem tudom, miért rángatott el, ha csak 9-kor indulunk. Most meg van 6. És már 2 órája itthon ülök, valami idióta sorozaton nyamnyogva. Hirtelen felcsendült Andy Biersack csodás hangja, mire azonnal a telóm után kaptam. Jina volt az.
- Mondjad. - vettem fel.
- Ezt nem hiszem el! - sikított a telefonba.
- Mi történt?
- Képzeld! Jimin randira hívott!
Szinte láttam magam előtt, ahogy barátnőm kipirulva ül az ágyán, és a szekrénye tartalma a földön van, szétszórva.
- Ez de zsír már! Hova mentek?
- Valami kajáldába. Azt mondta nem puccos. Mit vegyek fel?
- Azt rózsaszín bőr szoknyádat, és egy szürke felsőt.
- Haspóló mehet?
- Naná. És a pink bőrdzsekid.
- Cipő?
- A conversed.
- Harisnyát vehetek?
- Igen, szürkét. Van?
- Most vettük.
- Akkor jó. A sminket ne vidd túlzásba. És ha bántani mer, heréld ki.
- Meg lesz. - nevetett.
- Legyél rossz kislány. És érezd magad jól.
- Vettem. Köszi. Na megyek készülődni. Szia!
- Csá.
Nagyon örülök nekik. Már az elejétől shippeltem őket, így a nevük Rég kész van. Jinin. Tudom, szar, de jobb nem telt tőlem.
Remélem nem ez lesz az utolsó randijuk. És, hogy majd össze jönnek. Cukik lennének (csillámpóni).
7 óra. Gondoltam el kezdek készülődni, mert már a lépcsőn csúszkáltam le kínomban.
Megfürödtem, hajat mostam, és széttúrtam a szekrényem valami normális ruha után. Végül ezt vettem fel:

És alá vettem még egy átlátszós harisnyát(sry, nem tudom hogy kell mondani szerk.), hogy azért ne legyen olyan szabad a kilátás. Megcsináltam a sminkem.

Nem szeretek amúgy sminkelni, rossz lesz tőle a bőröd, stb..
Apa minnyá itt lesz, így felvettem a cuki bakancsom (♥), a bőrdzsekim, zsebre vágtam a telóm, és vártam.
Nemsokára dudaszót hallottam, így kisiettem a ház elé.
- Szia kislányom.
- Csá.
- Nem túl rövid ez a ruha?
- Nem.
Sose volt jó a kapcsolatunk. Ő nem szánt rám időt, én meg egy kis idő után megszoktam ezt. 
Az úton nem beszéltünk, mert tök felesleges lett volna. Minek? Hisz egyikünket se érdekli mi van vele.
Egy tényleg puccos étterem előtt parkolunk le. Nem voltak sokan, már ahogy a parkolóból látszott. Mind méregdrága kocsik, mint a miénk. Bementünk. Apa azt mondta, a másik család, vagy mi, már itt van, csak meg kell őket keresni. Én, mivel nem ismerem őket, rá hagyatkoztam, aki gyorsan ki is szúrta a két embert. Odaléptünk.
- Miss Lee. Üdvözlöm. - Mosolygott apám, miközben meghajolt.
- Én is önt, már nagyon vártuk magukat. Szia, drágám, te biztos Nicole vagy, én Lee Youra. Nagyon örülök.
Egy apával egy idős nő vigyorgott rám, sötét kék koktélruhában volt, és ugyan ilyen tűsarkúban. Eléggé ki volt sminkelve. Mikor végig mérte ruházatom, enyhén elszörnyedt képett vágott, de tovább mosolygott.
Kissé unszimpatikus.
- Nicole Black. - hajoltam meg félszegen.
Semmi kedvem a képmutatáshoz.
- És ő itt a fiam, nagyjából egy idősek lehettek, apukáddal már találkozott. - majd halkan hozzátette- nem fog felállni, nem nagyon udvarias. Ekkor terelődött rá a szemem az asztalnál ülő alakra. Mikor felismertem, kissé kikerekedett a szemem, de próbáltam palástolni.
Rohadt jól nézett ki, és ahogy én se, ő sem öltözött a legmegfelelőbben.

De attól még tökéletes volt. Unottan nézett fel, de mikor meglátott, az ő szemei is kikerekedtek.
Nem zavartatva magát,  feltűnően nézett végig rajtam, majd nyelt egyet. El kellett rejtenem egy vigyort.
Gyengülünk, Taehyung, gyengülünk?
- Szia- mondta mély hangján, és felállt, hogy megöleljen.
Nem tudom, ebben a néhány hétbe, alap szintünké vált a fiúkkal, hogy ölelgetjük egymást.
- Rohadt szexi vagy. - suttogta a fülembe, ahogy magához húzott.
Én csak visszaöleltem, majd el is váltam tőle, hogy ne legyen félreérthető.
- Khm...ti ismeritek egymást? - tette fel a kérdést egyszerre a két szülő.
- Osztálytársak vagyunk. - mondtam, miközben leültem.
- És barátok. - vágódott le mellém.
Apa furcsán, Miss Lee vigyorogva nézett minket.
Kezdem sejteni kitől örökölte Taehyung ezt a folytonos jókedvet.
Éhes voltam már, bár mit is gondoltam egy luxus étteremről. Alig adtak kaját. A két szülő tárgyilagosan társalgott, és ízlelgette az ételt. Mi V-vel morogva szemeztünk az üres tányérunkal. Kaptunk valami kis szart, ami inkább csak fokozta az étvágyunkat. Aztán ülhettünk kussban. Végül elővettem a telóm. Leszarom az udvariasságot, V már egy 10 perce azt nyomkodja. Mikor végre bepöttyögtem a jelszavam, szinte azonnal jött is egy üzenetem.
Valien: unatkozok
Cicca: én is
Valien: huzzunk el
Cicca: most?
Valien: Igen, gyere
Ezzel fel is állt.
- Anya, Mr. Black, mi most lépünk, mert szét unjuk a pofánkat.
- Hali- intettem én is, és már el is tüntünk a szörnyülködő arcú szülők elől.
- Na és hova megyünk? - futottam utána, mikor már kint voltunk a parkolóba.
- Hozzátok. - ment egyenesen előre.
Fura volt ma este. Valahogy nem akart rám nézni.
- He?
- Ha nem veszed le most ezt a ruhát, én tépem le rólad.
Szóval ez miatt. Elvigyorodtam.
- Ne kanoskodj Tae.
Neki is egy fél mosoly szökött az arcára.
- Te tehetsz róla Nic.
Beültünk a kocsiba.
- Akkor vigyél haza.
Tae levette a zakóját, hátrarakta, és beletaposott a gázba.
A házunk előtt gyorsan kiszáltam, és beszaladtam átöltözni.

- Mindjárt jobb. - nézett végig rajtam Taehyung, és elindította a kocsit.
- Hova megyünk?
- Meki- vigyorgott.
- Jina? - kérdeztem, de azonnal megbántam, hogy megkérdeztem, hisz jól tudtam hol van.
Kérdés, hogy V tudja e.
- Nem mondta? Apa elvitte ma estére. - mondta, mire én köhögni kezdtem, mert félre nyeltem a nyálam.
- Minden oké, baba? - pillantott rám, de szemét aztán rögtön vissza szegezte az útra.
- Persze- nyögtem ki.
Hmm, Jina kamuzott a bátyjának, de ha kiderül, akkor hogy magyarázza ki? Mind1, nem az én dolgom. Bár azt hittem, megbízik benne annyira, hogy elmondja a Jimines dolgot.
Nemsokára megérkeztünk egy mekihez, ahová be is mentünk. Még így, este is hatalmas volt a forgalom. Miután megvettük a kaját, a két megrakott tálcával a bárpult felé igyekeztünk, mert már csak ott volt hely.
- Neked nem tűnt fel valami? - kérdezte, miközben beleharapott a hambijába.
- Nem, kellet volna? - raktam egy krumplit a számba.
Nagyon szeretem a mekis krumplit. ♥
- A te apád végig stírölte az anyámat.
- Jah azt láttam, hogy szemezett a dekoltázsával.
- Pont ez az.
- Anyádnak van valakie?
- Nem, nincs - vonta meg a vállát.
- Akkor miért baj az?
- Nem baj. Sőt, jó.
- Miért is? 
- Mert ha össze jönnek tesók leszünk. - vigyorgott hatalmas szemekkel.
- Én nem akarom, hogy tesók legyünk- húztam el a szám.
- Miért- vonta fel a szemöldökét, majd cukin lebiggyeztette ajkait- ennyire nem szeretsz?
- Nem arról van szó. De a mi kapcsolatunk nem éppen testvéri.
- Miért?
- V, az előbb rám izgultál!- mondtam kicsit hangosabban a kelleténél, mert a mellettünk ülő öreg nyanya rosszallóan nézett ránk.
- Miért vettél olyan ruhát?
- Ha tesók lennénk, akkor ilyen ruhában se jelentenék semmit.
- Igaz. - gondolkodott el, majd újra elvigyorodott- de mi nem leszünk édes tesók.
Mosolyogva forgattam meg a szemem.
- Egy állat vagy.
- Most miért?- durcizott be, és biggyeztette le száját megint.
Olyan kis cukin nézett így ki.

Sziasztok amperkék, itt is az új rész! Remélem tetszeni fog, ha igen, könyököld le a voteotos gombot vagy mit, és dobj egy komit. :D Próbálok sietni a kövi résszel. Addig is sziasztok! :) ♥♥♥