Ariana Grande

Szédülni kezdtem, miközben Anne-ra kaptam tekintetem, aki kedvesen szólt hozzám.

-Igen, Drágám. Édesapáddal már nagyon rég lebeszéltük, hogy ha férjhez mész, a fiam lesz a hitvesed.- mosolygott lágyan, mire úgy éreztem odahányok. Hogy mi a jó büdös lócitrom? Én aztán nem megyek a flegma, elkényeztetett fiacskájához! Biztos nem! Csak sajnos nem én döntöm el...

-Igen?- leheltem Harry-re bámulva, aki vérben forgó szemekkel bámult. Egy apró mosolyt erőltettem magamra és tekintetem továbbsiklott apámékra, akik úgy vigyorogtak, mint a tejbetök. Hát én ezt nem hiszem el...

-Természetesen majd összeköltöztök és lesz egy szép nagy esküvő is, akire sokmindenki fontosat elhívunk! Csodálatos lesz!- örvendezett apám, mire muszáj voltam szélesen elmosolyodni. Persze kamu volt mosolyom, egy csepp őszinteség nem volt mögötte. Ezt nekik nem kell tudniuk.

-Tökéletes!- préseltem ki magamból e hazug szót. Teljesen az ellenkezőjét éreztem. Csak úgy forrt bennem a düh.

-Majd együtt választunk ruhát, okés?- mosolygott Gemma, mire muszáj voltam bólogatni.

-Harry, fiam. Nem húzod rá menyasszonyod ujjára az eljegyzési gyűrűt?- intett fiának Robin, mire az említett fújtatott egyet és felállt ültéből.

-Dehogynem. Máris.- morogta idegesen. Minden mozdulatát figyeltem, míg megkerülte az asztalt és előttem megállva féltérdre ereszkedett.

-Jajj! Ez olyan gyönyörű!- sóhajtozott Anne boldogan.

-Ariana, fogadd el ezt a gyűrűt eljegyzésünk jeléül.- mondta úgy, hogy közben szemembe sem nézett és mintha fogát húznák. Persze nem a szokásos 'Hozzám jössz feleségül?'- dumát kaptam, hiszen a választ a szüleink már rég eldöntötték, nem szabadott nemet mondanom.

-Harry! Több modort!- szólt rá apja, mire csak szemet forgatott és felállva kivette a gyűrűt a kis fekete bársonydobozból. Felé nyújtottam bal kezemet, aminek gyűrűs ujján pillanatokkal később ott virított a gyémántos gyűrű. Gyönyörű volt kár, hogy nem olyantól kaptam, akitől szerettem volna. Nem, ez így nem helyes. Senkitől sem szerettem volna még. Nem szeretek senkit. Ezt a bunkó férfit sem, aki itt áll előttem, akit rámerőltettek a szüleim. Hogy merészelik?

Éreztem, ahogy a düh ismét felülkerekedik rajtam, így köhintettem egyet és az asztal felé fordultam.

-Öhmm, kicsit úgy érzem megfájdult fejem a sok történéstől. Felmehetek lepihenni?- kérdeztem illedelmesen.

-Persze, Kincsem, menj csak! Vidd magaddal a vőlegényedet is!- intett apám, mire felfordult a gyomrom.

Gyors hátat fordítva szaladni kezdtem fel az emeletre, mögöttem a brit-tel. Szobámba rontva rohantam a fürdőbe, aminek ajtaját magam mögött becsaptam és rohantam a wc-hez kiadni gyomrom tartalmát. Annyira felkavart ez az egész, hogy szegény gyomrom nem bírta már tovább az idegeskedést és kiadtam magamból mindent. Lehúztam a wc-t és a csaphoz lépve szájat öblítettem, fogat mostam. Sápadtan meredtem tükörképemre, mire kopogás hallatszott az ajtó felől, amihez nemsokára hang is társult.

-Mi a fenét csinálsz ennyi ideig?- szólt hangja idegesen a flegma hercegnek. Pazar.

-Jövök!- varázsoltam magamra egy kedvesnek kinéző, bár annál inkább kamu mosolyt és kiléptem a fürdőből. Félek, ha rosszul szólok Harry-hez, beárul apámnak és nekem végem. Muszáj leszek vele is jókislányként bánnom, nem szabad rosszul cselekednem. Megbánhatom. Harry meg olyan srácnak tűnik, aki nem kegyelmez másoknak. Francba. Legalább a személyisége lenne más, akkor legalább beletörődnék sorsomba. Hah. Nem igaz. Vicceltem. Haha.

👑👑👑

Már vagy lassan 10 perce ülünk egymással szemben, és bámulunk egymásra. Bocsánat. Harry herceg bámul engem szótlanul. Ő az öltözködős asztalom székén ül, én meg az ágyam szélén egyenes háttal. Megtörhetetlenül nézek szemébe, azt mutatva, nem hátrálok meg. De mikor már eltelt 5 perc, nem bírtam, elnéztem és belemerültem gondolataimba.

Mikor lettem én ilyen szófogadó jókislány mások előtt, akik nem a barátaim? Valószínűleg akkor, mikor édesanyám elhunyt és belekeveredtem minden rosszba. Amikor Veronica betoppant hozzánk anyám halála után 2 nappal. Apám megfenyegetett, hogy viselkedjek, mert nem bír elviselni. Nem bírja elviselni azt, aki nem hódol be előtte és nem mosolyog rá szüntelenül, mint a vadalma ugrásra készen.

-A szüleink azt mondták, egy szobában kell aludnunk.- ragadta vissza gondolataimat a valóságba. Rákaptam tekintetem és egy sóhajtás után bólintottam. Majd kitágultak szemeim. Vele kell aludnom? Kizárt?

-Együtt is fogunk aludni?- kérdeztem ijedten. Nem akarok ezzel a fasszal aludni! Utálom!

Gyúnyos mosolyra húzta ajkait és előrehajolt, hogy megtámaszkodjon térdein és tekintetét enyémbe véshesse.

-Nyugi van, Hercegnőm, nem duglak meg egyből.- kacsintott, mire élesen szívtam be a levegőt szóhasználatára.- Majd akkor történik meg, ha már Te könyörögsz értem.- vigyorgott perverzül, mire majdnem grimaszba vágtam vonásaim. Mekkora egy tapló! Mekkora egy egoista tapló! Mekkora egy perverz, egoista tapló! Bruhh...

Nem válaszoltam, csak semleges arccal felálltam és telefonomat felkapva az éjjeliszekrényről kirontottam a szobámból. Levettem lábamról az ajtóm előtt a magassarkúmat és letettem mellé. A hátsó lépcsőt használva lesunnyogtam a földszintre és halkan kiléptem a hátsó ajtót egyenesen a kertbe. Nagy levegőt vettem, miközben a szemeimet is lehunytam. Mekkora szarban vagyok, Te Úr Istenem!

Kinyitottam szemeimet és elindultam mostmár normálisan sétálva hátra, ahol senki nem lát. Leültem a kerítés mellé a fűbe a hatalmas fűzva alá és megcsörgettem a legtöbbet hívott személyt a telefonom névjegyzékében. Negyedik csemgésre fel is vette.

-Ari! Szia! Mizujs van ott a luxusban?- nevetett Lilly, mire az ideg ellenére is felnevettem. Vele őszinte lehetek. Nagyon szeretem és hálás vagyok, hogy itt van nekem.

-Hali! Mesélnem kell...

👑👑👑

-Jézusom... Egy bunkó faszhoz kell hozzámenned? Én a helyedben elszöknék onnan, amíg lehet! Gyere hozzám, de már máskor is ajánlottam. Gondold meg, kérlek! -kérlelt barátnőm, mire csak egy nagyot sóhajtottam.

-Tudod, Lilly, hogy nem lehet! Apám megkeresne és nem kegyelmezne utána! Még a palotába is bezárna! -dőltem hátra mérgesen a fűbe.

-Tudom... -sóhajtott egy hatalmasat a vonal túlsó oldalán- Ma este akkor piálunk és felejtünk! -jött egy fantasztikus ötlettel.

-Ezt nem lehet elfelejteni... Mindig a nyakamon lesz, de tetszik a piálás ötlet!- nevettem hangosan.

-Akkor megvárlak a kerítés túloldalán az erdőben.

-A szokásos helyen. Oké. -bólogattam, bár nem láthatta.

-Nem Téged szólítgatnak a háttérben, Ariana? -összehúztam szemöldököm és figyeltem, majd hamarosan én is meghallottam, hogy apám a nevem kiáltja.

-De... -fújtam ki hangosan és mérgesen a tüdőmben tartott levegőt- Megyek, puszi! Szeretlek!

-Én is! Puszi! -és letettük.

felpattantam, leporoltam ruhám amennyire csak tudtam, majd szaladtam egy kis kerülővel apámhoz, hogy ne vegye észre honnan megyek.

-Ariana! Tiszta kosz vagy! Hol a cipőd? Mezítláb voltál kint a kertben! Csupa mocsok a lábad!- hüledezett apám mellett Veronica.

-Sajnálom...- hajtottam le fejem látszólag bűnbánóan.

-Nyomás a szobádba megmosakodni és átöltözni!- intett apám vérben forgó szemekkel. Nyeltem egyet és szobámba futottam. Gyűlölök Olaszország hercegnőjének lenni... Még a kertbe se mehetek ki mezítláb. Mintha valami vírust kaphatnék el. Pff...

👑👑👑

Szobámban szerencsére egy lélek sem tartózkodott rajtam kívül, célzok itt Mr.Seggfejhercegfiú-ra, szóval nyugodtan át tudtam öltözni. Lábamat csak gyorsan megmostam a kádban. Ezúttal egy lengébb ruhát vettem fel. Mentazöld színű volt, derekán arany színű szalaggal. Ez a ruha még tetszik. Mondjuk feketében is elfogadnám... Lábaimra egy arany színű tűsarkút húztam és úgy mentem le apámékhoz. A másik nappaliban voltak, ahol a kedvenc zongorám kapott még helyet az egyik sarokban a hatalmas ablakok mellett.

-Végre, hogy itt vagy, Hercegnőm!- mosolygott rám műmosolyával apám, mire visszamosolyogtam illemből.

-Jajj, Kincsem, épp arról beszéltünk, hogy megbeszéltük édesapáddal, hogy 2 hetet még itt leszünk, aztán mi hazamegyünk...- mosolygott rám Anne kedvesen, mire az én szemem felcsillant -...De Harry Drágám marad, hisz vőlegényed, minek jönne vissza Angliába?- nevetett csillingelőn. Mosolyom hagytam lehervadni egy másodpercre, de egyből varázsoltam is fel egy újat. Harry-re vezettem tekintetem, aki szintén kínosan mosolyogva nézte édesanyját. Gemma arcán egy hatalmas őszinte mosoly ült, mitől megszakadt a szívem. Én miért nem mosolyoghatok így? Baszódjon meg az összes kamu mosoly...

-Veled fog aludni Harry herceg, majd 2 hét múlva összeköltözöl vele a másik palotába, ide Milano-ba. Anne-ék egy hónap múlva, pontosabban miután elmennek, két hét múlva visszajönnek az esküvőre, ahogyan sokan mások is jönnek! Jön Franciaországból a Tomlinson uralkodói család, Írországból A Horan uralkodói család, Horvátországból a Payne uralkodói család, meg még sokan mások is!- sorolta nagy hévvel, de már Franciaországnál lemaradtam.

Csak bólogattam végig.

Még tömték a fejem egy darabig infókkal, de őszintén, nem is érdekelt.

👑👑👑

22:46. Ez állt a telefonom kijelzőjén. Ilyenkor máskor már full szettben várom a megfelelő időpontot, hogy kisurranhassak, de most nem az általában van, hanem az, hogy Harry az ágyamban horkol háttal nekem. Alig 30 perce feküdhettünk le aludni, azóta várom, hogy legmélyebb álmába zuhanjon és lehetőleg ne is keljen fel. Na jól van Ariana, nyugodj le!

Szememet forgattam gondolataimra, majd halkan dúdolni kezdtem. Tényleg nagyon halkan.

-Fuck all fake smile, smile. Fuck all fake smile, fake smile...- megmosolyogtam saját hülyeségemet, majd lassan felültem és utána fel is álltam. Hátranéztem a békésen HORKOLÓ férfira, majd miután megbizonyosodtam, hogy nem veszi észre eltűnésemet és HORKOL tovább, besurrantam a walk-in gardróbomba és készülődni kezdtem.

Egy fekete rövid szoknyát választottam egy fekete body-val és szintén fekete magassarkú csizmával. Gyorsan magamra kaptam mindent, kivéve a csizmát és kisunnyogtam a fürdőmbe. Becsuktam magam mögött az ajtót és csak a tükör körülötti villanyt kattintottam fel. Szempilláimat kispiráloztam, számra nude rúzst kentem és tettem egy kevés pirosítót is. Hajamat félig felkötöttem egy magas copfba és tettem a fejem tetejére egy cuki cicafüles hajpántot. Tükörképemre elégedetten bólintottam, majd miután fújtam magamra egy kevés parfümöt, az egyik fiókból kikaptam egy póthajat és a gardróbomból kihozott fekete kis hátitáskámba beledobtam. Hülye Hunter. Chh...

Lábujjhegyen kiosontam a szobámba, beledobtam táskámba telefonomat és pénztárcámat, igazolványaimat, majd kezembe vettem csizmámat és kisurrantam a szobámból. Lesurrantam a hátsó lépcsőn egyenesen a hátsó ajtón át a kertbe, ahol felkaptam a csizmát és futólépésben haladtam a szokásos szökési helyemre.

👑👑👑

-Lilly! Itt vagy?- suttogva ordibáltam a sötétbe, mire előbukkant vigyorgó feje az egyik fa mögül és nekifutásból nyakamba ugrott. Majdnem hanyatt vágtam magam, de nevetve megtartottam egyensúlyomat és visszaöleltem.

-Hát sziaaaaaa!- kacagott. De jó, alapozott.

-Megvárhattál volna!- fogtam meg kezét és kezdtünk el sétálni az erdőben a többieket keresve.