Ariana Grande

-Köszönöm. Én, nem szeretnék róla beszélni, ha nem baj.- néztem el róla.

-Rendben, nem erőltetem.- mondta.

Ekkor Sugar rohant be az istállóba, mire felcsillantak égköveim és leguggolva a kutyushoz magamhoz öleltem.

-Sugar, Kincsem, hát sziaa!- kuncogtam a boldog kutya láttán.

-Szóval Sugar. Cuki név neki. Te nevezted el?- guggolt le mellém a herceg és kezdte el dögönyözni a szőrmókot egy hatalmas mosollyal az arcán.

-Igen, én nevezhettem el a kis hercegemet.- néztem szeretetteljesen a kutyára, aki teljesen ellazult érintéseink alatt. Harry ciccegett mellettem, mire rákaptam tekintetem.

-Szóval ő a herceged? Nem én?- nézett szemembe egy féloldalas mosollyal arcán.

-Hmm, sajnálom, de nem.- még, hogy Ő? Egy egoista herceg. 

-Ezt megjegyeztem, Hercegnőm.- húzta fel orrát "sértetten".

-Nem megy a Herceg lovaholni? Nem azért van itt?- igazából csak minél távolabb akartam tőle lenni.

-Most elküld engem? Tán untatom, Hölgyem?- nézett egyenesen a szemembe. Még levegőt is elfelejtettem venni, annyira elkábítottak smaragdjai.

-É...Én nem. De mi másért lennénk itt egy lovardában, ha nem a lovak miatt?- böktem fejemmel a pacik irányába.

-Igaza van, Hercegnőm. Csak egy bökkenő van.- kuncogott félrenézve, mire kérdőn felvontam szemöldököm.

-És pedig?

-Nem tudok lovagolni.- állt fel és sétált az egyik karámhoz. 

-Akkor minek jöttünk ki ide?- kérdeztem értetlenül.

-Az édesapád javasolta, hogy jöjjünk ki, pedig még mondtam is, hogy a gipszelt karoddal nem lenne értelme ennek, de ragaszkodott hozzá, hogy töltsünk itt együtt egy kis időt.- szemet forgattam mikor nem figyelt, majd sóhajtottam egyet.

-Gondolhattam volna...- hirtelen olyan dühös és csalódott lettem. Bár ne én lennék Olaszország hercegnője, bár ne az apám irányítaná az én életemet... Bár olyan lehetnék, mint mondjuk Lilly. Szabad.- Ha nem bánja, én elmegyek egy kicsit sétálni Sugar-ral. Egyedül szeretnék lenni.- álltam fel és fordultam meg, de Harry megállított.

-Nem hallottál? Apádnak igaza van, kéne az együtt töltött idő! Szinte azt sem tudom ki vagy, azon kívül, hogy egy elkényeztetett, hisztis hercegnő!- emelte fel hangját, mire dühösen fújtattam egyet.

-Nem, apámnak semmiben sincs igaza, soha!- fordultam meg indulatosan- És igen, engem valóban nem ismersz és nem is szeretném, hogy megismerj! Attól még, hogy rangos vagyok, nem kell egy picsának lennem, de képzeld, nem könnyű, ha ezt erőszakolják rád és minden lépésed korlátozzák! Könyörgöm, még a saját apám sem ismer!- kiabáltam a herceggel.

-Tessék?- hökkent meg a férfi és nézett rám értetlenül. Csak ekkor realizáltam, hogy mi mindent kikotyogtam neki.

-Se-semmi... Felejtsd el!- makogtam és megprödültem, hogy elszaladhassak.

-Nem, Ariana! Nem felejtem el! Miről beszéltél?- lépkedett utánam.

-Tudod mit? Igazad volt, jó? Csak higyj egy elkényeztetett, hisztis ribancnak, oké?- néztem hátra rá könyörgően. De mivel nem előre figyeltem, valamiben elestem egyenesen a gipszelt kezemre.- Francba már!- néztem az eget a földön kiterülve, könnyeimet visszanyelve.

-Ariana, Istenem, jól vagy?- hajolt fölém Harry és aggódóan kémlelt.

-Mi-mi lenne, ha... Ha a bámészkodás helyett inkább felsegítenél?- nyújtottam felé ép kezem, amit zavart arckifejezéssel megfogott és felhúzott állásba.

-A kezed jól van?

-Szerinted jól van a törött csontom egy esés után, amikor pontosan rá érkeztem?- kérdeztem hisztérikusan és siettem vissza az istállóba, hogy felhívhassam a sofőrt, hogy hazavigyen.

-Igazad van, tényleg egy hülye picsa vagy!- kiabált utánam és rengeteg önuralom kellett, hogy ne forduljak vissza és ne mutassak be neki, egy tökönrúgással fűszerezve.

-Jó.- csak ennyit reagáltam és felkaptam a telefonom. 

-Jó? Jó?! Csak ennyit reagálsz?- kérdezte dühösen fújtatva.

-Ja.- vontam vállat. Mikor már rányomtam volna a hívásra, rájöttem, hogy haza nem mehetek. Nem is akarok, így Shawn-t tárcsáztam, aki a harmadik csengésre fel is vette.

-Szia, muffinkirály! Értem tudnál jönni a lovardához?- kezdtem egyből.

-Ari! Persze! Baj van? De miért nem a sofőrödet hívod, hogy hazavigyen?- kérdezte aggódóan.

-Majd elmondom, csak gyere értem! Most nem mondhatok semmit.- suttogtam a végét. Harry perzselő tekintetétől elsétálva és elfordulva beszéltem a készülékbe.

-Rendben, 10 perc és ott vagyok!- tette le a telefont.

-Ki volt az?- kérdezte a göndör ingerülten.

-Az ÉN sofőröm.- hangsúlyoztam ki, hogy az ÉN sofőröm.

-Mert? Engem nem tud visszavinni a TE sofőröd?- kérdezte gúnyosan.

-Szerintem a Herceg maradjon itt és gyakoroljon lovagolni. Igazán ráférne.- mondtam én is ugyanolyan hangnemben.

-Nem hiszem, hogymegmondhatod nekem, mit csináljak.- szorította össze állkapcsát, de én ügyet sem vetve rá kiindultam a kapu felé, hogy ott várjam Shawn-t.

-Én is jövök veled.- állt meg mellettem Harry.

-Nem, nem jöhetsz!- kaptam felé a fejem ijedten.

-És miért félsz ennyire, hogy veled megyek?- vonta fel kérdőn szemöldökét egy gúnyos mosollyal.

Ekkor begurult Shawn fekete telepjárója és dudált kettőt. Odafutottam és kivágtam az anyós ülés felőli ajtót, de Harry követett és megállította.

-Ariana, ki ez a srác? Ő nem a sofőr, ugye?- kérdezte ijesztő hangsúllyal.

-Ariana, ez meg ki?- kérdezte Shawn furcsán méregetve.

-De, de Ő a sofőr! Shawn sofőr!- mondtam műnevetéssel.

-Áhh, szóval Shawn. Harry Styles vagyok, ha eddig nem tudtad volna, Anglia hercege és egyben Ariana vőlegénye.- húzta ki magát Harry.

-Okés. Én meg Shawn vagyok, ma Ari sofőre, de egyben egyik legjobb haverja.- rántott vállat Shawn, mire hatalmas mosolyra húzódtak ajkaim. 

-Nem nem, muffinkirály! A legjobb haverom vagy!- pattantam be az anyósülésre és próbáltam becsukni az ajtót, de a herceg még mindig fogta.

-Én is jövök.- jelentette ki a göndör és mielőtt válaszolhattunk volna, beszállt hátra.

-Tessék? Nem! Nem jössz! Shawn, mondd meg neki!- hisztérikáztam legjobb barátomra nézve, de ő tehetetlenül nézett rám vissza.

-Ari, szívem, nem tehetek semmit, Ő a Herceg, megmondta, hogy jön, akkor jön.

-Mi? Nem! Nem!- temettem arcom tenyereimbe.

-Akkor nem is haza akartál menni? Hanem el, ezzel a Shawn-nal?- kérdezte mérgesen Harry.

-Igen, képzeld nem akarok hazamenni, mert alapból egész napra küldött minket apám és nem akartam az istállóban rohadni veled a kurva életbe is már!- akadtam ki, majd kaptam a szám elé ijedten.

-Ariana Grande-Butera. Ki vagy te?- kérdezte nevetve Shawn, mire szúrósan pillantottam rá.

-Te csak ne beszélj, azután, hogy tegnap előtt este csak úgy hirtelen felbukkantál Olaszországban! Mi történt odahaza?- kérdeztem vissza, de csak leintett.

-Nem társasággal szeretném elmesélni, ha nem probléma. A hercegnek semmi köze hozzá.- nézett hátra a feszülten figyelő zöld szeműre.

-Ariana, nekem is magyarázattal tartozol! Mi a franc történik?- szólalt meg a szóban forgó személy.

-Semmi közöd hozzá. Na, menjünk már!- néztem Shawn-ra, aki bólintott, majd inkább az ablak felé fordultam.

-Dehogynem! A vőlegényed vagyok! Mindjárt házasok leszünk! Az élettársad leszek!- sorolta Harry.

-Semmi sincs, csak kicsit kivagyok és a legjobb barátommal szerettem volna tölteni az időmet! Harry, nem is ismerlek és úgy kell hozzád mennem, apám parancsára! Nem tudom milyen ember vagy igazából, ami megrémiszt és kiakaszt. Kicsit már sok volt mindez nekem is! Elhiheted, hogy nem könnyű játszani a boldogat, miközben éppen egy kényszerházasságba rángattak minket bele! Ne csak magadra gondolj, hogy mi jó NEKED, én sem szeretném ugyanúgy ezt az egészet!- hadartam és letöröltem egy elszabadult könnycseppet, ami éppen az arcomon folyt végig.

-Igazad van, sajnálom, de azért kell együtt töltenünk az időnket, hogy megismerhessük egymást! - hajolt előre, hogy a szemembe tudjon nézni, de én elfordultam tőle.

-Rendben, de néha nekem is sok vagy.- mondtam halkan, mire egy meleg lehelletet éreztem meg bal fülemnél.

-Miért, szerinted nekem nem vagy sok? Ha tehettem volna, nem téged veszlek el.- suttogta, mire éreztem, majdnem felrobbanok.

-Ezt most komolyan a menyasszonyodnak kellett mondanod?! ELMENT AZ ESZED?! Miért, kit akartál elvenni, ha?- szerintem nem hazudok, ha azt mondom, ha egy lánynak ilyet mondanak, nem viseli jól.

-Velem így nem beszélsz!- kiáltotta, mire megdermedtem.- És nem, nem volt más lány, csak éppen várhattam volna, míg megtalál a szerelem és akkor nem egy ilyen nehéz esetet kéne elvennem!

Nem válaszoltam, csak az ablakon kibámulva hagytam, hogy szemeimből megállás nélkül follyanak könnyeim. Az autóba ezután feszült csend állt be, amíg meg nem érkeztünk Shawn házához, ahol várt még ránk néhány meglepetés.