Ariana Grande

-Gyerünk, húzd le! Ne legyél már ilyen beszari!- csapom vállon Hunter-t az egyik haveromat a bandából, ösztönözve arra, hogy megigya az általam kutyult piát.

-Jó, de cserébe kérek egy felcsatolhatós műhajat, amit használsz!- nevetett elázott haverom, mire összevontam a szemöldököm.

-A hajamat?! Nem adom!- prüszköltem sértetten.

-Akkor idd meg te a mérgedet!

-Jó, kapsz egyet, csak idd már meg!- röhögtem el magam, mikor lehúzta egybe a keveréket. Mindannyian a térdünket csapkodva fulladoztunk a nevetéstől, mikor ordítva felugrott Hunter és rohangálni kezdett az erdőben, mint egy őrült.

-Ez kurva jó!- ölelt meg Lilly.

-Minden este! Minden este megéri kiszökni onnan, csakhogy veletek lógjak!- vigyorgok nem túl józan állapotomban.

-Még mindig nem értelek, csaje!- fogta meg Cameron a bal vállamat, mintha nagyon bensőségeset akarna mondani, de tudom, hogy csak meg akart támaszkodni rajtam, hisz alig állt már a lábán.- Kikkel élsz Te, hogy szökdösnöd kell, mint Aranyhajnak, abból a meséből?- röhögött, majd megfogta a hajamat és megszagolta. Felvont szemöldökkel vártam mit mond, de nem szólalt meg, csak megmarkolta a copfom és nézegetni kezdte hosszú, barna hajam.

-Mit csinálsz, tesó?- nevettem és megpróbáltam kiszabadítani a hajam, de gyengéden rácsapott a csuklómra.

-Te vagy Aranyhaj! Miért festetted be a hajad barnára, hm?- emelte fel gyanakvóan bal szemöldökét, mire annyira nevetni kezdtem, hogy hátraestem, egyenesen a mögöttem ülő Lilly-re és Sebastian-ra, akik éppen egymás társaságát élvezték.

-Ariana!- háborgott Lilly, mire csak még jobban nevetni kezdtem. Úgy tűnik jókedvem áttapadt a duzzogó párra is, mivel pillanatok múlva mind fuldokolni kezdtünk a jókedvben.

👑👑👑

-Áh, a francba!- fogom fejemet, miközben lassan felülök puha ágyamban. Tegnap este sikerült feltűnés mentesen visszalopakodnom a szobámba, az viszont már más kérdés,hogy hogyan tűnt el közben a fél Vans-em. Esküszöm bekötöttem a cipőmet! Nem hibázhattam megint. Na mindegy, majd Toulouse megtalálja és visszahozza. Szerencsére nem rágcsál cipőket. Mármint, csak a tűsarkúimat szereti. Azoknak a sarkát mindig megcsócsálja kicsit. Nem bánom nagyon.

-Hercegnőm!- kopog be apu az ajtón, mire csak morgok egyet és visszadőlök a párnák közé. -Naaa! Kislányom, kelj fel! A mai nap egy nagyon fontos nap!- kezdte azt, mint mindig, amikor reggel felkelt. Aztán az a nagyon fontos nap annyiból fog telni, hogy eldöntsem, aranyozott, vagy gyémántkövekkel kirakott nyakláncot vegyen nekem, vagy magának a boszorkánynak, Veronica-nak, a nevelőanyámnak.

-Nem, Apuci! Ma nem szeretnék csilli villi rucikat és ékszereket bámulni órákon keresztül! Fáj a fejem!- tettem fejemre egy rózsaszín extrapuha párnát. Pfuj... És szőrös. Telement az orrom a pihékkel, így egy nagyot tüsszentve ledobtam a földre. És még az a fránya rózsaszín is...

-Nahát! Mit csináltál az este, Hercegnőm? Csak nem buliztál?- nevetett tudatlanul. Tudom, hogy csak poénnak szánta, de ha ő azt tudná mi volt tegnap este, húú... Akkor már rég az utcán tengetném napjaimat. Kidobna, mint a múltheti szakácsunkat, mert répát mert tenni a levesébe, pedig ő azt kifezetetten rühelli. Hát, ez van. Szeszélyes az apám.

-Csak az előbb hirtelen ültem fel, Apuci! Kicsit megszédültem.- hazudtam, mire elmosolyodott, majd mintha eszébe jutott volna valami, hirtelen a fejéhez kapott.

-Jajj, majd elfelejtettem elmondani a mai fontos programunkat! A Styles család átjön ma egy kellemes ebédre beszélgetni és Te is érintett vagy a témákban, szóval öltözz ki szépen, Kedvesem!- vigyorgott, mire összehúztam szemöldökeimet. A Styles család? Angliából?

-Apuci? Angliából? Az a Styles család?

-Persze, hát milyen más Styles család? Nem akarom lelőni a nap fénypontját, de gyűrűt ma ne húzz ujjaidra, úgyis kerülni fog rá új!- nevetett fel, majd dobott egy puszit és maga után becsapva a szobaajtómat, otthagyott gondolataimmal.