Ariana Grande

-De mivel éppen belecsöppentem ebbe, és hallottam a beszélgetést, csak szeretném tudni miről van szó.- morogta idegesen.

-Kiki egy régi barátunk.- válaszoltam szűken, és összeszorítottam ajkaim.

-Rendben. Ő... hol van most?- kérdezte óvatosan.

-Nem... nem tudom...- vettem egy mély levegőt, majd megfordulva beléptem eredeti célom szerint vízért a konyhába, de helyette inkább kinyitva a hűtőt narancslevet vettem ki. Szívószálasat, bár nem tudom miért van egy érett férfi, Shawn hűtőjében szívószálas üdítő.

-És, mikor kell visszamennetek a palotába?- ültünk le mindannyian a nappaliba, én Harry és Shawn közé, Harry mellett Aal foglalt helyet.

-Még körülbelül egy órát azért itt maradnánk, ha nem probléma.- mondta Harry órájára pillantva.

-Okés, bekapcsolom a tévét.- nyúlt a távirányítóhoz és bekapcsolt egy adót amin a Baywatch ment. Harry összevont szemöldökkel nézte a filmet, majd Aaliyah felé fordult és beszédbe elegyedtek az angliai, hercegi életről. Mármint Harry mesélt neki Aal kérésére. Ekkor Shawn óvatosan oldalba könyökölt, mire ránéztem.

-Mi történt, miután otthagytalak a karoddal? Észrevett valaki? Gyanút fogtak?- kérdezte suttogva. Harry-re néztem, aki mit sem sejtve ecsetelte milyen a palotájuk Londonban, majd Shawn-ra visszanézve közelebb hajoltam és én is suttogni kezdtem.

-Hát, körülbelül az ájulás szélén álltam, majd' megfulladtam a könnyeimtől, szörnyen fájt a karom, de nagy nehezen feljutottam az emeletre észrevétel nélkül. A Herceg az egész visszalopódzásból semmit se vett észre, így visszafeküdhettem aludni.- kuncogtam a végén.

-Huh, oké, és mit mondtál pontosan, mit magyaráztál be nekik, mi történt a kezeddel?- kérdezte nevetését visszafojtva.

-Hogy szomjas voltam, így lementem a konyhába egy üveg ásványvízért és út közben leestem a lépcsőn a kezemre. Ennyi.- vontam vállat mosolyogva.

-De mindig van ásványvíz az éjjeliszekrényedben, hogy bevehesd a gyógyszered egy kiadós buli utáni reggelen.- nevetett fel, mire Harry hátrafordult kérdőn nézve.

-De nem tudják.- legyintettem, és a televízióra szegeztem tekintetem, állva Harry érdeklődő tekintetét. Shawn még kuncogott, de hamar ő is becsatlakozott a filmbe.

👑👑👑

-Aal a jövő héten megy haza, szóval jöhetnél még valamikor előtte, mert hiányozni fogsz neki!- mosolygott a muffin király és intett egyet, mikor kiszálltunk.

-Mindenképp! Nekem is! Szia!- dobtam légpuszit, majd Harry-vel az oldalamon bementünk a palotába.

-Máris végeztetek? Úgy gondoltam, csak vacsorára értek haza!- találtunk apámra a hallban.

-Tudja, Uram, Ariana-nak nehéz volt a lovaglás törött kézzel, én pedig nem szerettem volna magára hagyni az istállóban, míg én ellovagolok.- magyarázta Harry úgy, mintha tényleg így történt volna. Milyen folyékonyan hazudik, még csak a szeme sem rebbent!

-Ó, való igaz, Harry! Menjetek csak fel a szobátokba, Monica mindjárt visz egy kis nassolni valót nektek!- ahogy aoám kimondta, a "szobátokba" szót, megfordult velem a világ egy másodpercre. Az az én szobám! Egyedül az enyém! Ez a férfi csak vendégként van ott, azt sem az én akaratomból, engedélyemmel!

Harry bólintott és elindult a lépcsőn, és én is mentem volna utána mérgesen, mikor apám megragadta ép kezem felkarját és visszahúzott. Szikrákat szóró tekintetével találtam szembe magam, mire ijedten léptem egyet hátra.

-Ne merészelj gorombán viselkedni vele, értetted? Láttam ám tegnap egy szemforgatásod, amiért még megkapod a magadét! Ha meghallom, hogy egy rossz szavad van a Herceghez, tudod mi következik, kisasszony!- fenyegetőzött, mire ijedten bólogattam és miután elengedte karom felrohantam Harry után.

-Hol voltál? Azt hittem mögöttem jössz.- mondta Harry az íróasztalomnál ülve. Az én laptopomat félretolva találtam, előtte pedig a sajátja volt felhajtva, valamit nézett rajta.

-Én, öhm. Apámmal váltottam még egy-két szót.- makogtam még mindig kissé ijedten, de megfordultam és ledobtam magam az ágyra. Előhúztam telefonom, és megnéztem az olvasatlan üzeneteim.

Cam: Figyelj, Ari, nagyon sajnálom a tegnap estit, túl sokat ittam és össze-vissza magyaráztam! Kérlek, bocsáss meg!

Sóhajtottam egyet az üzenetet elolvasva és pötyögni kezdtem.

Én: Rendben, de máskor ilyet ne mondj, rendesen beparáztam! Haha

Cam: Persze, csak hülyeségeket beszéltem, ne aggódj, a fele se igaz!

Én: Oké:)

Meguntam a telefonom nyomkodását, így fogtam magam és kiléptem a szobámból. Harry észre sem vette eltűnésem, csak lázasan gépelt tovább gépén. A zeneterem felé vettem irányom, hogy kiadhassam magamból a sok elnyomott érzelmeim egy dal formájában, zongorával kísérve magam. 

A zene mindig is meg tudott nyugtatni, ha bármi problémám akadt, két lehetőségem volt lenyugodni, kicsit elfelejteni a terhet ami vállamat nyomta mázsás súlyként:

A zene és a barátokkal ivás, bulizás. Tudom, a második nem felettébb jó dolog, de jó elszakadni a jó kislány szerepemtől, amit nappal magamra kell húznom.

Így hát, mivel még nappal volt és nem találkozhattam még a töbiekkel, beléptem a kedvenc szobámba, ahol a hangszerek voltak, köztük egy csodálatos fehér zongorával.