Nem adtam fel olyan könnyen. A Kivégzővel való harcom után erősebb lettem. És ezzel tisztában voltam. A testemben száguldozott az adrenalin. Olyan jól esett. Viszont a baj az volt, hogy kezdtem elfáradni és semmire sem jutottam. Egy trükkhöz folyamodtam, amit a főnök tanított nekem. És ezzel sikerült a földre küldenem a férfit.

- Na, mit akarsz Scorpio? – Kérdeztem. A férfi elindult. - Nyertem nem igaz?

- Ehhez mit szólsz? – mondta és elővett egy fegyvert. – Mi a fontos? A te életed vagy azé a lányé? Senki nem mozdul. vagy szétloccsantom az agyát.

- Civileket ne keverj bele. – mondtam.

- Talán te akarsz meghalni?

- Inkább ölj meg engem. Ő neki van valaki, aki szereti. – mosolyogtam.

- Akkor gyere közelebb. – mondta és ellökte a lányt.

Közelebb mentem hozzá. Ő pedig térdre kényszerített. A fegyverét a fejemhez tartotta. Becsuktam a szemem, hogy ne lássam az önelégült fejét. Viszont én még nem fejeztem be. Oda ütöttem neki, ahol egy férfinek a legjobban fájt. Amikor összeesett rátapostam a kezére, hogy elengedje a fegyvert.

- Nem adom meg magam olyan könnyen Drágám. – mondtam és lefejeltem.

Fáradtam ültem le ezek után a földre. Ezek után tapsra figyeltem fel. Az ajtóban ott állt egy férfi. Ahogy közelebb jött megláttam, hogy a Kivégző az.

- Még te is? – kérdeztem és hátra dőltem.

- Azt mondtad lesz, majd egy visszavágó. – mondta.

- Neked tényleg ilyen a hangod?

- Nem. A maszkban van egy hangtorzító. De ne tereld a témát.

- Most akarsz visszavágót komolyan?

- Igen.

- Akkor megadom magam.

- Nem is vártam, hogy legyen erőd ezek után.

- Akkor?

- Csak gratulálni akartam. Üdvözöllek a legjobbak között.

- Igaz is. Te az Első vagy. Nem igaz?

- De.

- Szóval, ha téged legyőzlek, akkor én leszek az első. – nevettem, de felszisszentem.

- Én a helyedben nem nevetnék. Haza viszlek. – ajánlotta fel.

- Nem szorulok a segítségedre. – álltam fel. – És amúgy is mit tennél akkor, ha lelepleznélek? – nevettem.

- Molly jól vagy? – rohant oda az elnöknő.

- Jól. Ez elég rossz volt? – kérdeztem.

- Igen.

- Annak örülök. – mondtam és elindultam haza. Amikor kiléptem az ajtón visszaszóltam. – valaki vigye őt haza.

- Veled mi lesz? – kérdezte az Elnöknő.

- Én évezni fogom az esőt.

Az eső jól esően simogatta a bőrömet, ahogyan hazafelé tartottam. Fél úton egy ernyőt tartott valaki a fejem fölé.