34. rész
Oda néztem és egy fiatal fiú ált a lépcső teteén és mellette pedig néhány kigyúrt férfi. Ő a fejes? Elnevettem magam. És kiléptem a Kivégző háta mögül.
- Te vagy a főnök? – kérdeztem.
- És akkor mi van? – jött le és elém állt.
- Hány éves vagy most komolyan? – fogtam a két kezem közé az arcát. – 14-15?
- 16 éves vagyok.
- Na, ne. – nevettem, annyira, hogy már a hasamat fogtam a nevetéstől.
Megragadta a hajamat és lehúzott a magasságára és megcsókolt. Azzal a lendülettel pofon vágtam.
- Mégis mit képzelsz, mit csinálsz? – kérdeztem idegesen.
- Fogjátok le a férfit. – adta ki utasításba. – Mit szólsz Molly? A tested a bátyád ért?
- Ne csináld Molly! – kiáltotta oda Mr. Watson.
- Rendben. De először engedd el őket. – mondtam rideg arccal.
- Nem is ellenkezel?
- Nem. Fontosak nekem és ezért bármit megtennék értük. – mondtam és oda mentem Mr. Watsonhoz. – Kérem, vigyázzon rá. – mondtam mosolyogva. – Nekem már csak ő van.
- Milyen szép. – nevetett a törpe. – De ő most már az enyém. És azt teszek vele, amit akarok. – ragadta meg a karom és magához húzott. – Vigyétek innen őket. – adta ki a parancsot.
- Nem fogom itt hagyni őt. – ellenkezett Mr. Watson.
- Kérem, menjen el. – néztem rá és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
Elmentek és mintha a légkör is megváltozott volna. A férfiak fellélegeztek. A kis törpe pedig csak nevetett.
- Legyőztem a Kivégzőt.
- Nem győzted le. – mondtam az ajtót figyelve.
- Ezt hogy érted? – ragadott meg egy fegyvert és felém tartotta.
- Találd ki. – mondtam és elindultam szétnézni a házban.
- Nem félsz, hogy lelőlek? – kérdezte idegesen.
- Nem lennél képes rá. – értem fel az emeletre.
Kerestem egy olyan szobát, aminek az ablaka az utcára néz. Kinéztem rajta és megláttam. A túloldalon ott állt a férfi és telefonált. Amikor meglátott elmosolyodott és azt mondta, hogy meg fog menteni. Nem bírtam tovább eleredtek a könnyeim. Hogy tudna megmenteni engem mikor ez a ház, hemzseg a fegyveres emberektől. És mi lesz, ha megment? Lehet, megölik Williamet.
A fiú bejött utánam. Éreztem, ahogy végig simítja a hátam és magához ránt. Nem akarom, hogy lássa, ahogy megalázkodok egy nálam fiatalabb gyereknek. Ez olyan megalázó, de én vállaltam el.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro