Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

33. rész

- Nincs itt senki. – mondták.

- Hogy lenne? Itt már régóta senki sem járt. – szerintem nem tudják, hogy ez egy törzs hely.

- Szóval kik vagytok ti? – kérdeztem megszakítva a beszélgetésüket.

- A testvéred küldött minket érted. – vették le az egyenruhát.

- De miért? – kérdeztem miközben levették a bilincset.

- Egy olyan dolgot tudott meg, ami miatt hatalmas bajban van.

- Miféle bajban lehet, hogy engem hív? – kérdeztem.

- Ismered a Fehér maffia nevű csoportot?

- Igen. Mi van velük?

- A bátyád belekeveredett az egyik ügyükbe.

- Az-az idióta. – szorítottam össze a fogaimat.

- Hol van most?

Amikor elmondták rohantam oda. Viszont előtte valamit a lelkükre bíztam. Szóljanak a Kivégzőnek. Nem hinném, hogy elég erős legyek ahhoz, hogy egy maffia csoportot egyedül legyőzzek. Az ajtóban megszusszantam, majd amikor elég erőt összegyűjtöttem berúgtam az ajtót. Kikerekedett szemekkel nézett rám a csoport.

- Ki vagy te? – kérdezte egy elegáns férfi.

- Molly Parkinson és a bátyámért jöttem.

- Az nem lesz olyan egyszerű. – fogta rám a fegyverét, de nem hátráltam egyenesen a cső felé mentem. Megfogtam a fegyvert és azzal együtt hátra csavartam a kezét és megszereztem a fegyverét.

- Mi a franc vagy te? – mondták és egyszerre estek nekem.

- Ohh.. Mindenki meg akar halni? – kérdeztem gyilkos vigyorral az arcomon. – Ehhez fegyver sem kell.

Bármit megteszek az én drága bátyámért. Csak kapjam vissza. Nem érdekelne, ha utána meghalok, ha ő jól van az nekem elég. Már néhány férfit teljesen kiütöttem, de sokan vannak. Kezdek fáradni, de nem fogom feladni semmi képpen sem. De nem figyeltem és az egyik a hátam mögé állt és egy kést tartott a nyakamhoz.

- Engem megfogtál. – adtam meg magam nevetve.

- Mit nevetsz?

- Csak azt, hogy ő neki ez nem tetszik. – mutattam az ajtóban álló dühös férfire. Rajta volt az a bizonyos fekete maszk.

- E..Ez a Kivégző. – mondták rémülten.

- Hogyha erre rájöttetek, akkor miét fogjátok még mindig a nyakához a kést? – tördelte a kezét idegében és elindult felém.

- S..Sajnáljuk. – mondták.

- Soha többet ne érjetek hozzá. – ragadta meg a nyakát annak, aki a kést a nyakamhoz fogta. – A bátyát hozzátok ide AZONNAL! – mondta meggyőzően.

- Mit képzel ki maga, hogy az embereimnek így parancsolgat? – kérdezte egy hang a háta mögül.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro