33. rész
- Nincs itt senki. – mondták.
- Hogy lenne? Itt már régóta senki sem járt. – szerintem nem tudják, hogy ez egy törzs hely.
- Szóval kik vagytok ti? – kérdeztem megszakítva a beszélgetésüket.
- A testvéred küldött minket érted. – vették le az egyenruhát.
- De miért? – kérdeztem miközben levették a bilincset.
- Egy olyan dolgot tudott meg, ami miatt hatalmas bajban van.
- Miféle bajban lehet, hogy engem hív? – kérdeztem.
- Ismered a Fehér maffia nevű csoportot?
- Igen. Mi van velük?
- A bátyád belekeveredett az egyik ügyükbe.
- Az-az idióta. – szorítottam össze a fogaimat.
- Hol van most?
Amikor elmondták rohantam oda. Viszont előtte valamit a lelkükre bíztam. Szóljanak a Kivégzőnek. Nem hinném, hogy elég erős legyek ahhoz, hogy egy maffia csoportot egyedül legyőzzek. Az ajtóban megszusszantam, majd amikor elég erőt összegyűjtöttem berúgtam az ajtót. Kikerekedett szemekkel nézett rám a csoport.
- Ki vagy te? – kérdezte egy elegáns férfi.
- Molly Parkinson és a bátyámért jöttem.
- Az nem lesz olyan egyszerű. – fogta rám a fegyverét, de nem hátráltam egyenesen a cső felé mentem. Megfogtam a fegyvert és azzal együtt hátra csavartam a kezét és megszereztem a fegyverét.
- Mi a franc vagy te? – mondták és egyszerre estek nekem.
- Ohh.. Mindenki meg akar halni? – kérdeztem gyilkos vigyorral az arcomon. – Ehhez fegyver sem kell.
Bármit megteszek az én drága bátyámért. Csak kapjam vissza. Nem érdekelne, ha utána meghalok, ha ő jól van az nekem elég. Már néhány férfit teljesen kiütöttem, de sokan vannak. Kezdek fáradni, de nem fogom feladni semmi képpen sem. De nem figyeltem és az egyik a hátam mögé állt és egy kést tartott a nyakamhoz.
- Engem megfogtál. – adtam meg magam nevetve.
- Mit nevetsz?
- Csak azt, hogy ő neki ez nem tetszik. – mutattam az ajtóban álló dühös férfire. Rajta volt az a bizonyos fekete maszk.
- E..Ez a Kivégző. – mondták rémülten.
- Hogyha erre rájöttetek, akkor miét fogjátok még mindig a nyakához a kést? – tördelte a kezét idegében és elindult felém.
- S..Sajnáljuk. – mondták.
- Soha többet ne érjetek hozzá. – ragadta meg a nyakát annak, aki a kést a nyakamhoz fogta. – A bátyát hozzátok ide AZONNAL! – mondta meggyőzően.
- Mit képzel ki maga, hogy az embereimnek így parancsolgat? – kérdezte egy hang a háta mögül.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro