- Hogy mondhat ilyet erre a lányra? – jelent meg az igazgató mellette pedig Mr. Watson volt az.

- Maga kicsoda? – kérdezte a nagybátyám, Ian Parkinson.

- Hogy ki? Azt hittem tudja. –nevetett Mr. Watson.

- Harry Watson vagyok... - nyújtott kezet. – Szólítson csak Kivégzőnek. – mosolyodott el a férfi és megszorította a kezét úgy, hogy a fájdalomtól összeesett. – Ő egy jó lány. Aki csak azért akart Első lenni, hogy találkozhasson magával. És mit csinál maga? Elrontja ezt. Ő erősebb, mint látszik.

- És miért is? Majd akkor elhiszem, ha ő lesz az Első. – állt fel.

- Rendben. – néztem rá ridegen. – Én leszek az, akit annyira akartál. Én leszek az első és porig alázlak. – mondtam és faképnél hagytam őket.

- El fogsz menekülni. – kiáltotta utánam. – Most is azt csinálod.

- Hogy mondod? – kérdeztem és mintha elpattant volna bennem valami visszafordultam és bemostam a férfinek. – Nem szokásom földön fekvő emberbe belerúgni. – néztem le rá karba tett kézzel.

- Te kis... - állt fel és kezet emelt rám.

- Nem tudsz már bántani. – néztem egyenesen a szemébe. – Nem vagyok már az az ártatlan kis lány, akit régen ismertél. –mondtam.

- Molly Parkinson? – kérdezték a hátam mögül. A rendőrség állt a hátam mögött. – Le van tartoztatva.

- Miért is? – kérdezte Mr. Watson.

- Többszörös testi sértés gyanújával. – mondta az egyik és egy bilincset rakott a kezemre.

- És ki emelt vádat? – kérdezte az igazgató.

- Egy bizonyos Ian Parkinson.

- Az lehetetlen. – mondtam.

- Maga... - szorította össze a fogát a tanár úr. Közelebb ment a két rendőrhöz. – Ismerik New York bizonyos listáját? – kérdezte idegesen.

- Igen, de mi köze van ehhez?

- Ez a lány a Negyedik. – nézett rájuk gyilkos tekintettel. – Szóval, ha le akarják csukni, számolniuk, kell a következményekkel.

- Így igaz. – szólalt meg Diego. – Engem éppen most győzött le és nem haragszom rá.

- De súlyos testi sértést követett el.

- És? – kérdezte az igazgató úr. – Majd ha én jelentem fel, akkor csukhatják le értve vagyok? Nem hinném, hogy az Első ezt boldogan fogadná, hogy az ő kis kedvencét le akartátok csukni. – mondta komolyan.

- Miről beszél? – kérdezték.

- Itt van köztük az Első. Nem hinném, hogy türelmes jelen pillanatban.

- Az nem lehet. – léptek hátrébb. – De a parancsnok elrendelte, hogy akkor is csukjuk le. – mondták és elvezettek.

Vissza sem néztem. Majd megoldódik valahogy. De nem az őrsre vittek, hanem a Raktárba.