30. rész
- Ha jól gondolom a te szívedet ár összetörték. – szegezte nekem komoly arccal a fiú.
- Honnan veszed?
- Onnan, hogy mindig arra a férfira tekingetsz.
- Honnan..?
- Ő már csak ilyen. Belel lát a női szívekbe és ő érti meg őket a legjobban. - mondta Alice.
- Ez érdekes. – mondtam.
- Szóval hol sérültél meg? – kérdezte a férfi felhúzva a pólómat. – A kötés átvérzett megyek és veszek másikat. – mondta és elindult befelé.
- Hát nem kedves? – kérdezte Alice.
- Nekem egy kissé gyanús. – mondtam.
- Nem lesz semmi baj. 10 éve ismerem őt. Az életemet rá tenném, hogy nem fog bántani.
- Nagy szavak. – mondtam és elkezdtem szédülni. Le kellett ülnöm.
- MOLLY. – kiáltotta Alice.
- Semmi bajom. Ne hangoskodj. – mondtam mosolyt erőltetve az arcomra.
- Ne hazudj. Edward siess már.
- Itt vagyok. – rohant ki a boltból a fiú.
- Nem kell aggódnotok. Jól vagyok. - álltam fel. – Nem vagyok olyan gyenge.
- Mi folyik itt? – jött oda a tanár úr.
- Mit akarsz itt? – kérdezte gyilkos tekintettel Edward. – Nem látja, hogy éppen nem érek rá magára. – mondta és beültetett a kocsiba. Levette a kötést és megvizsgálta. – Egy kicsit jobban kellene magadra vigyáznod magadra. – mondta és bekötözte a sebet.
- De nem olyan mély.
- Az nem lényeg. A seb az seb.
Beszálltak előre és elindultunk. Vakon megbízok egy idegenbe. Hova süllyedek még. Vissza kell szereznem a régi énem. Azt, akit senki nem szerette, és aki senkit nem szeret. Észre sem vettem, hogy a raktárba vittek.
Kiszálltam a kocsiból és beléptem az ajtón. Ekkor nem számított a fájdalom. Amint megláttak csönd lett. Majd mindenki egyszerre kiáltotta el a nevemet.
- Olyan rég nem voltál itt. Hova mentél? Mindent mesélj el.– jöttek a kérdések.
- Először le szeretnék ülni. – mondtam.
- Megtartottuk a fotelodat. – mondta Nick büszkén.
A szemem is könnybe lábadt, amikor megláttam. Egyből a nyakába ugrottam. Miután elengedtem leültem és elkezdtem mesélni. Úgy ültek körülöttem, mint az óvodások, amikor olvasnak nekik. Persze azt kihagytam, hogy ki az első. A Főnök büszkén nézett mikor elújságoltam, hogy én vagyok a Hatodik.
Úgy hiányoztak nekem ezek a srácok. Nem hagyhatom őket egyedül. Szükségük van rám. Edward csak az ajtóban állva nézte a történteket Aliceszal együtt. De igazán most csak ez a csapat érdekelt.
Xr"
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro