Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

30. rész

- Ha jól gondolom a te szívedet ár összetörték. – szegezte nekem komoly arccal a fiú.

- Honnan veszed?

- Onnan, hogy mindig arra a férfira tekingetsz.

- Honnan..?

- Ő már csak ilyen. Belel lát a női szívekbe és ő érti meg őket a legjobban. - mondta Alice.

- Ez érdekes. – mondtam.

- Szóval hol sérültél meg? – kérdezte a férfi felhúzva a pólómat. – A kötés átvérzett megyek és veszek másikat. – mondta és elindult befelé.

- Hát nem kedves? – kérdezte Alice.

- Nekem egy kissé gyanús. – mondtam.

- Nem lesz semmi baj. 10 éve ismerem őt. Az életemet rá tenném, hogy nem fog bántani.

- Nagy szavak. – mondtam és elkezdtem szédülni. Le kellett ülnöm.

- MOLLY. – kiáltotta Alice.

- Semmi bajom. Ne hangoskodj. – mondtam mosolyt erőltetve az arcomra.

- Ne hazudj. Edward siess már.

- Itt vagyok. – rohant ki a boltból a fiú.

- Nem kell aggódnotok. Jól vagyok. - álltam fel. – Nem vagyok olyan gyenge.

- Mi folyik itt? – jött oda a tanár úr.

- Mit akarsz itt? – kérdezte gyilkos tekintettel Edward. – Nem látja, hogy éppen nem érek rá magára. – mondta és beültetett a kocsiba. Levette a kötést és megvizsgálta. – Egy kicsit jobban kellene magadra vigyáznod magadra. – mondta és bekötözte a sebet.

- De nem olyan mély.

- Az nem lényeg. A seb az seb.

Beszálltak előre és elindultunk. Vakon megbízok egy idegenbe. Hova süllyedek még. Vissza kell szereznem a régi énem. Azt, akit senki nem szerette, és aki senkit nem szeret. Észre sem vettem, hogy a raktárba vittek.

Kiszálltam a kocsiból és beléptem az ajtón. Ekkor nem számított a fájdalom. Amint megláttak csönd lett. Majd mindenki egyszerre kiáltotta el a nevemet.

- Olyan rég nem voltál itt. Hova mentél? Mindent mesélj el.– jöttek a kérdések.

- Először le szeretnék ülni. – mondtam.

- Megtartottuk a fotelodat. – mondta Nick büszkén.

A szemem is könnybe lábadt, amikor megláttam. Egyből a nyakába ugrottam. Miután elengedtem leültem és elkezdtem mesélni. Úgy ültek körülöttem, mint az óvodások, amikor olvasnak nekik. Persze azt kihagytam, hogy ki az első. A Főnök büszkén nézett mikor elújságoltam, hogy én vagyok a Hatodik.

Úgy hiányoztak nekem ezek a srácok. Nem hagyhatom őket egyedül. Szükségük van rám. Edward csak az ajtóban állva nézte a történteket Aliceszal együtt. De igazán most csak ez a csapat érdekelt.

Xr"

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro