3. rész
Ahogy ígérte haza vitt és reggel is jött velem a suliba. A táskámat a teremig hozta. Majd amikor megfordult belebotlott Mr. Watsonba.
- Ki maga? – kérdezte rideg tekintettel.
- Én vigyázok Más.. úgy értem Mollyra míg fel nem épül. – mondta jófiúsan.
- Miért kellene megvédeni?
- Tegnap este meg akarták erőszakolni. Néhány fiú követte őt.
- Nick nem kell ennyit mondanod egy tanárnak. Én kerülök bajba. – ütöttem hátba gyengén – Kérem, ne figyeljen.. – kezdtem, de amikor belenéztem a szemébe aggódást láttam.
Be sem fejeztem a mondatom leültem a helyemre. A szívem zakatolt. Mi ez az érzés? Az a szempár mintha a lelkemig hatolt volna. Szünetben néhány lány félre hívott a suli mögé.
- Mit képzelsz magadról? – vágta hozzám az egyik.
- Mire gondolsz?
- Azt hiszed olyan erős vagy? Ezek a kötések biztosan hamisak. – ordította, majd nekem esett és elkezdte letépni rólam. Próbáltam lelökni őket magamról, de még nem pihentem magam eléggé ki. Gyenge vagyok.
Két ölelő kéz fonódott a derekam közé és a lányokat ellökte a testemtől. A sebeim elkezdtek vérezni. Amikor felnéztem, hogy ki volt az Mr. Watson és az igazgató volt az.
- Maguk mit csinálnak a sérült iskola társnőjükkel? – Háborodott fel. – Ha még egyszer meglátom, magukat kicsapom önöket az iskolából. – mondta az idős férfi.
Ellöktem magamtól a férfit és elindultam. Viszont még mosolyogva hátra fordultam.
- Köszönöm, hogy megmentettek. És ha megbocsátanak..- mondtam illedelmesen.
- Maga... –kezdte az igazgató. – Többet kellene mosolyognia.
- Majd meggondolom. – mondtam és egyenesen az iskola orvosához mentem.
Amikor kinyitottam az ajtót éppen az egyik diákkal enyelgett. Köhintettem egyet, hogy észrevegyenek. A végzős lány elpirulva ment ki a szobából.
- Ő az új barátnőd? – kérdeztem.
- Beszélj velem, tisztelettel. Jelenleg iskolai orvos vagyok.
- Igen, igen. Értettem.
- Látom megint elláttak a bajod. – komolyodott el.
- Ezekkel a sebekkel nem tudtam magam megvédeni. Meg tudod oldani David?
- Az elsőnek bármit. Gyere. vedd le a pólódat.
- Rendben.
Elkezdte visszakötni a sebeimet. Nem szólt semmit, de néha végig simította a sebeket.
- Egy lánynak jobban kellene, hogy vigyázzon magára.
- Egy orvosnak nem kellene bandatagnak lennie.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro