1 hét múlva már suliba mentem. Nem hagyhattam ki több órát. Ha évet ismételnék, akkor nem tudnám meg, hogy mit akart mondani nekem a tanár úr.

Este leugrottam Aliceszal a boltba, de amit ott láttam attól meghasadt a szívem. Hogy hihettem egy ilyen hazug embernek. Megfogtam Alice kezét és megszorítottam. Ő szó nélkül megölelt.

Mr. Watson ott volt az üzlet előtt és egy lánnyal csókolózott.

- Ő jobb, mint én igaz? Ő egy jó kislány, akinek szüksége van a védelmére. Ezt megértem, de akkor miért játszadozott az én szívemmel? – kérdeztem a sírás határán.

- Maradj erős Molly. – nézett a szemembe. – Menj, haza én pedig megveszem azt, amiért jöttünk.

- Pont így nem lennék erős. – mondtam és kihúztam magam. – Menjünk. Ha őt választja csak nyugodtan. – mondtam és oda értünk az üzlethez. Rá sem néztem csak egyenesen előre.

- Miért csinálod ezt? – kérdezte a lány a boltban.

- Egy igazi nő nem ejt könnyeket, ha rájön, hogy nem kell valakinek. A sarkára áll és megmutatja, hogy mit veszített. – mondtam. – De azt jegyezd meg, hogy az már nem számít, mennyien vannak melletted ezek után csak ő fog neked kelleni. Ekkor szükséged lesz egy igaz barátra, aki melletted áll és nem mondja el senkinek mi történt.

- Neked van ilyen barátod Molly? – kérdezte a földet bámulva.

- A tiszta szíveddel te lehetnél. – mosolyogtam rá.

- Nem zavar, hogy a testvére vagyok?

- Miért zavarna? – nevettem rá, majd az oldalamhoz kaptam, mert elkezdett fájni.

- Jól vagy?

- Igen. – mondtam keserű mosollyal.

- Hívok valakit, hogy vigyen el Davidhez.

- Nem kell. Túléltem már ennél rosszabbat is.

- Ez nem igaz. – mondta és elővette a telefonját. – Edward? Gyere, már segíts nekem. Kocsival. Igen. Az egyik barátomnak szüksége lenne egy fuvarra. Oké. Egy kis közért. Igen ott. Köszönöm.

- Nem kellett volna. – mondtam.

- Ilyen nincs. – mondta és kikísért.

Leültem egy padra addig ő fizetett gyorsan és oda állt mellém. A férfi még mindig ott volt a lánnyal. Nem is figyeltek fel ránk. Nem sokkal később egy kocsi vágódott be a parkolóba. Csak úgy füstölt utána az út.

- Kicsike. – jött oda hozzánk a férfi és megölelte Alicet. – Azt nem mondtad, hogy a drága Hatodiknak van szüksége segítségre.

- Miben változott volna meg?

- Akkor gyorsabban jövők. – villantott egy 1000W-os mosolyt.

- Ő valami szívtipró? – kérdeztem Alice fülébe súgva.

- Olyasmi. – nevetett.