25. rész
Haza érve ledobtam magam az ágyra és egy ideig a plafont bámultam. Szörnyen éreztem magam azért, mert ott hagyom őket. Nem leszek ott nekik, ha baj lesz. Mit tettem istenem?
Elkezdtem összepakolni, mert el is költözök, mert onnan közelebb lesz a suli. Amikor végeztem fáradtam rogytam le az ágyra. Ahhoz képest, hogy egyedül lakom jó sok cuccom van.
Úgy 9 óra felé járhatott az idő, amikor csöngettek.
- Ki lehet az ilyenkor? – tettem fel a költői kérdést, majd kinyitottam az ajtót. A részeg tanár úr állt előttem. Gondolom az ajtónak volt támaszkodva, mert egy pillanattal később már a földön hevert volna, ha el nem kapom. – Mit csinált? – kérdeztem aggódva rá nézve.
- Miért mész el?
- Komolyan ezért itta le magát? – kérdeztem és bevittem magammal.
- Miért kell itt hagynod a sulit? – kérdezte mikor egy kicsit kiment belőle az alkohol. (Hadd ne mondjam miért.)
- Mert nem akarom szem elől téveszteni a célom. – mondtam keserű mosollyal.
- De én nem akarom, hogy elmenj. – mondta én pedig letettem elé egy pohár vizet, amibe belekevertem egy erős altatót.
- Miért? Hiszen az ellenségem. Ne gondoljon ilyenre. Csak felejtsen el. Hiszen én is csak az egyik áldozata voltam.
- Ezt, hogyan érted?
- Hiszen én szerettem magát.
- Miért nem mondtad ezt hamarabb? – kérdezte, de az altató miatt elaludt.
Míg aludt elhagytam végleg azt a házat.
2 hét elteltével már egy új iskolában, új lakásban laktam. Jelenleg az új tanév kezdődött el.
Minden kapcsolatot megszakítottam a barátaimnak nevezett emberekkel. nem vagyok arra képes, hogy ezek után a szemükbe nézzek. Nekem a célom a lényeg. Ebben a suliban kezdem az utolsó évemet. Viszont itt más, mint az előző sulimban. Itt a diákok egésznap a telefonjukat nyomkodják. A külvilággal nem is tartják a kapcsolatot. Itt nincs olyan, hogy szemtől szemben beszélnek egymással. Leírják SMS-ben, amit akarnak és ennyi.
És a párkapcsolatokról had ne meséljek. 2 hétig tartanak, igazán tartósak nem igaz? És ez egy kiemelkedő teljesítményű iskola. Az biztos. Mire néhány lány leérettségizik addigra végig ment rajta a 600 gyerekből 300. Jó arány igaz? De most lehet nagyot mondtam, de ez körülbelül az arány.
Úgy érzem életem egyik legnagyobb hibáját követtem el. Ott kellett volna maradnom vele. De úgyis fogunk még találkozni. Hiszen le kell őt győznöm. Azt, akit szeretek.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro