Már sötétedet oda kint. Még volt egy kis dolgom mielőtt elindulhattam volna. Már senki sem volt a suliban szerintem, vagyis a diákokra értem. Néhány ismerőst megkérdeztem nem tudna segíteni, de sajnos nem értek rá.

Kimentem a suliból és, mintha csak a herceg lett volna a mesékből ott állt egy csokor rózsával a kocsijának dőlve és cigarettázott.

- Mit keres itt? – kérdeztem.

- Hoztam valamit neked valamit. – nyomta el a csikket.

- Miért? – kérdeztem rideg arccal, de a szívem hevesen vert.

- Akkor én sem maradhatok ki a sorból nem, igaz? – mondta Mr. Watson.

- Milyen romantikus. – jelent meg egy sötét alak. – Remélem nem zavarom meg ezt az idilli pillantott, de dolgom lenne a kis hölggyel.

- És mi lenne az? – kérdeztem dühösen.

Miért kellett elrontani ezt a pillantott is? Meg fogom fojtani. Nem érdekel semmi. Éppen kaptam volna egy csokrot tőle és még a hangulat is jó volt, erre ez a pasi ide tolakodott és mindezt tönkre tette.

- Zavar, hogy ilyen gyorsan haladsz fölfelé a listán.

- És? – nyomtam a tanár úr kezébe a virágokat. – Mi közöd van ehhez? – mentem közelebb hozzá.

- Azt, hogy én vagyok a közvetkező, aki megküzd veled.

- Ez érdekesnek hangzik. – vigyorodtam el.

- De ha véletlen veszítenél, akkor még az ágyasom lehetsz. – vigyorodott el perverzül. – Hiszen csak egy kis Kurva vagy. – mondta és mintha valami elpattant volna bennem elkezdtem nevetni.

- Kurva, én? Tudod egyáltalán mi az a kurva? Az, aki alatt akkora lyuk van, hogy a fejed is beférne. – mondtam és mintha egy kicsit megszeppent volna hátrébb lépett. A hátam mögül nevetést hallottam.

- Mi ez a hirtelen személyiség váltás? Mintha kifordultál volna magadból.

- Téged is kifordíthatlak, ha úgy gondolod. – tördeltem a kezemet.

- Ezt mire érted? Hiszen te csak egy lány vagy. Nem lehetsz olyan erős.

- Hogy jutottam el szerinted idáig? Kitettem a melleim aztán megadták magukat? – nevettem.

- Igen. – mondta komoly fejjel.

- Úgy látom, gyorsan végezni fogsz Molly. Megvárlak a kocsiban.

- Nem mondtam, hogy haza megyek magával. – mondtam, de már nem hallotta. – Egek... - kötöttem össze a hajam. – sietnem kell. – mondtam és neki indultam.

Az edzéseknek hála nem vesztettem annyi energiát, mint elsőre hittem. Mikor végeztem vele beültem a férfi mellé a kocsiba és karba tettem a kezem.

- Azt hittem, hogy nem akarsz velem haza jönni.

- Úgyis kellett egy fuvar. – néztem ki az ablakon.

Az iskola ajtóban az igazgató állt. És olyan megmondtam nézéssel nézett ránk. Úgy érzem ebből még baj lesz.

Kicsit csúnya lett a szöveg, de egy kicsit ideges vagyok.