- Minek?

- Hogy megmutassam, hogy nincs értelme a nőnek öltözésednek.

- Minek?

- Nem tudsz mást mondani? – kérdeztem tőle.

- De ez olyan fura. – nézett végig magán.

- Ne aggódj. Minden nő oda lesz érted. – mosolyodtam el.

- Akkor te is? – kérdezte pimasz mosollyal.

- Az titok.

- Na, akkor ezt most abba hagyjátok. – állt közén Mr. Watson.

- Mi van Első? Féltékeny vagy?

- És ha igen?

- Menjünk. – fogtam meg a Harmadik kezét és kimentünk az ajtón, amit az előbb berúgott.

Az utcán minden lány megnézte. Ezek után megnőtt az önbizalma és nem öltözött többet lánynak. de ez nekem jelentett gondot. Értem jött a suliba, mintha a pasim lenne és ezt meg is kaptam. Néhány lány kihívott, hogy fontos lenne, ha meg beszélnénk valamit.

- Miért körülötted van az összes jó pasi?

- Biztos lefizetted őket nem igaz? – nevettek, de nem érdekelt. Most meg tudom védeni magam.

- Szóval ez a helyzet? Nem is szólsz semmit? – kérdezte Emily. Csak onnan tudom a nevét, mert a Diegónak tetszik a lány akár milyen alávaló is.

- Akkor biztos csak egy kurva. Azt a verekedést pedig csak biztos színlelted nem igaz?

- És milyen régimódi nyakláncot viselsz. Mutasd csak. – nyúlt a nyakamhoz, de valaki elkapta a kezét. Nagyon is jól tudtam ki ilyen gyors.

- Ne merj hozzá érni Mollyhoz. – nézett gyilkos tekintettel Diego.

- Én nem... - mondta elpirulva a lány.

- Szóval ez volt a bajod velem? Te szerelmes vagy Diegoba? – kérdeztem mosolyogva.

- E..z nem igaz. Te vagy belé szerelmes.

- Ne aggódj. Nem belé vagyok szerelmes. Ki szeretne bele egy ilyen rosszaságba? – húztam az agyát. Hiszen csak így mondta meg.

- Ne gúnyolódj rajta.

- Miért ne? – kérdeztem közönyösen, de alig vártam, hogy boldogok legyenek.

- MERT SZERETEM A ROHADT ÉLETBE. – mondta és elkezdett sírni.

A többi lány nem tudott mit mondani csak tátott szájjal nézte a jelenetet, de inkább elmentek. A fiú oda ment és megölelte a lányt, aki nem tudta mit csináljon csak óvatosan elmosolyodott.

- Emily mondok neked valamit. Van más, akit én szeretek. – mosolyodtam el óvatosan.

- Örülök, hogy végre bevallod. – jelent meg mögöttem Mr. Watson.

- Mióta van itt? – kérdeztem rá sem nézve.

- Csak most jöttem. Miért? Valamit hallanom kellett volna?

- Nem. – mondta és faképnél hagytam őket.