Talán egy óráig beszélhettem egyfolytában. Tudtam, hogy benne megbízhatok, hiszen ő mindig velem lesz most már. Amikor befejeztem elmosolyodott.

- Befejezted?

- Igen.

- Akkor említetted a szülőit, igaz?

- Igen. Mi van vele?

- Bemegyek és te is eljössz velem. Megnézem magamnak. Hiszen a leendő sógorom. – dörzsölgette az állát.

- Soha nem fog össze jönni nekem semmi.

- Ne hülyéskedj. Egy idióta, ha nem szeret beléd. Ha nem lennék a testvéred már rég az enyém lennél. – mondta bátorításképp.

- Ezt félre is érthetném..- néztem rá, majd folytattam. – de már megszokhattam volna, hogy egy perverz a bátyám. – nevettem el magam úgy, mint régen.

- Na, végre mosolyogsz. Eddig olyan bánatos voltál.

- Jól is esett. Meddig maradsz?

- Mennem kellene még valahova? – kérdezte teli szájjal.

Olyan boldog voltam, mint még soha. Kicsordult egy könnycsepp a szememből a boldogságtól.

- Ne bőgj már. – pöckölte meg a fejemet. – Menjünk el hozzád. Mutasd, meg hol laksz.

Amikor beértünk a lakásba az fel volt forgatva, mintha kerestek volna valamit. Kikerekedett szemekkel néztem körbe. Mit kereshettek?

- Hova raktad el anya nyakláncát? – kérdezte komoly tekintettel.

- Az mindig nálam van. – mondtam és kihúztam a pólóm alól. – Nézd, itt van.

- Tartsd is itt. Ne tudja senki sem, hogy nálad van.

- De miért?

- Mert ez az utcai bandák ereklyéje.

- Ezt hogy érted?

- Ülj, le elmesélem. – állított fel két széket. – Az utcáknak mindig van egy királya és egy királynője. Jelenleg te vagy a királynő, mert a nyaklánc nálad van. A királynak egy fekete pecsétgyűrűje van. Ez a két ékszer a szüleinkké volt, ezért ölték meg őket.

- Hol van a gyűrű?

- Azt sajnos nem tudom. Kaptam egy olyan fülest, hogy a jelenlegi tulajdonosa nem régen ért vissza ide.

- Szóval akkor nem is miattam tértél vissza igaz? Csak a hatalom miatt.

- Nem. Molly tévedsz. Örültem, amikor meghallottam, hogy ide kell jönnöm, mert újra látathattam a kishúgomat. De segítened kell.

- Miben? Ő az a férfi, aki meggyilkolta őket.

- Az a férfi megbosszulta őket. Állítólag ismerte a szüleinket. Csak rémképeket hallottam róla. Megölt állítólag már 3 embert. És több mint 60-at juttatott korházba.

- Szerintem én tudom, ki lehet az. – mondtam és az eszembe vésődött az, hogy kibe szerettem bele.