Harry: hey Lou! Nem akarsz átjönni holnap? A nővérem már haldoklik, annyira szeretne veled találkozni

Louis: rendben, édes

Harry: kk

Harry kikapcsolta a telefonját, és kiment a kertjükbe. Új virágkoszorút tervezett, ehhez pedig próbálta megtalálni a tökéletes színű, tökéletes virágokat.

Harry mindig is viselt virágkoszorút. Soha nem mondta senkinek, de mindig szerette őket hordani, úgy érezte, hogy a koszorú mindentől megvédte őt. Akár az egész világtól is.

Harry-t rendszeresen zaklatták a régi iskolájában. Hordta, és minden szabad percében készítette a virágkoszorúkat. Olyanok voltak számára, mint a szép páncél, ami megvédi őt.

Másnap Harry nagyon ideges volt. Az anyukája dolgozott, nővére viszont otthon volt, és Harry mellett üldögélt a kanapén. Harry rögzítette a fején a befejezett virágkoszorút.

Az ajtócsengő volt az, ami kirángatta Harry-t mély gondolataiból. Felpattant a kanapéról, és az ajtó irányába igyekezett, de Gemma megelőzte őt. Nővére szoros ölelésbe húzta Louis-t, aki teljesen ledöbbenve állt a lány karjai között.

"Öhm, Lou ő itt a nővérem Gemma. Gem, nem minden ember szereti ha ölelgetik és fojtogatják." mondta Harry úgy érezve magát, mintha édesanyjuk beszélne.

"Tökmindegy." mondta Gemma szemeit forgatva, és behúzta öccsét a konyhába. "Annyira cuki." mondta vigyorogva. Harry csak bólintott, és visszament a nappaliba Louis-hoz.

Harry helyet foglalt Louis mellett a kanapén. Egy kicsit közelebb ült, mint ahogy a csak barátok szoktak. Nem mintha valamelyikük is panaszkodott volna...

Másodpercekkel később, Gemma lépett be a helyiségbe, és ült le a kanapé bal oldalára.

"Szóval Louis..Mik a szándékaid az én Harold babámmal?" kérdezte Gemma, mire Harry csak elpirult.

"Öhm, mi nem- akarom mondani- mi nem vagyunk együtt." dadogta Louis. Harry azelőtt még sosem látta ennyire idegesnek a fiút, de az igazat bevallva tetszett neki.

Nem annyira, csak egy kicsit..