Vasárnap reggel 05:30-kor keltem.
Mindössze szempillaspirált és egy kis szájfényt kentem magamra.
Reggelinél anyuval nem szóltunk egymáshoz egy szót sem.
Jellemző. Szinte minden reggel igy megy el, röpke 8 éve.
Anya nem ismerkedik, én pedig nem erőltetem. Reggeli után a cuccaimat bedobáltam a csomagtartóba, majd bevágódtam anya mellé az ülésre.
Kellemes két órának nézünk elébe..

Két óra hosszú csend jellemezte az egész odautat.
Mikor anya leparkolt az egyetem előtt, én kicsodáltam magamat.

Minden ugyanolyan volt, mint az iskola oldalán feltűntetett képesken.
Egyszerűen mesés.
Kőlapos út vezetett minket az egyetem bejáratához. Az épület maga óriási volt. Nagy kastélyszerűségre emlékeztetett a 19.századból. Az egyetemtől 20-30 méterre a kolesz állt. Nagy halványbarna épület, s ez is óriási.
Anyut visszakísértem a kocsihoz, majd nagy nehezen, de elment. Fogtam a cuccaimat, s a kapott kulcsokkal egyenesen visszaszáguldottam a kolesz elé. Beléptem, mire két tábla fogadott. "Lány" állt a nekem jobb oldali táblán, a másikon pedig "Fiú" felirat díszelgett. Elindultam jobb oldalt, majd a 215-ös szobánál megálltam. Bekopogtam és beléptem.
Nagy ablak, két ágy, egy asztal, tévé és két szekrény.
Ezeket láttam meg azonnal.
Egy-egy szekrény helyezkedett el mindkét oldalon éppúgy, mint az ágyak. Az asztal valahol középtájban volt, az ablak pedig egyenest az ajtóval szemben. A tévé pedig ott volt az asztal felett. Csak ekkor pillantottam meg egy fejet, kibukkanni az újság fölött az ágyon. Az illető nagy szemekkel bámult rám, majd felpattant és előttem termet.
-Hali a nevem Max!-nyújtotta a kezét a lány, amit azonnal megráztam.
Mosolya szikrázó volt.
Nagy mogyoróbarna szemei, passzoltak a barna tűskés hajához. Laza öltözetet viselt.
-És te?-kérdése azonnal visszahúzott a valóságba.
-Oh, én Jordan vagyok!-feleltem zavartan.
-Nyugodtan gyere beljebb, eddig nem ettem meg egyik szobatársamat sem!-nevetve sétált az ágyához. Úgy tettem ahogy mondta.Becsuktam magam mögött az ajtót,majd lehuppantam a frissen vetett ágyra.-Tetszik itt?-nézett rám,miközben az ágyáról pakolt el.
-Öhm,még nem nagyon láttam az egyetemet!-vallottam be feszengve.
-Nyugi majd én körbevezetlek!-ajánlotta fel Max.
-Hát..kösz!-dobtam felé egy mosolyt.
-Nincs mit.A bal oldali ajtó a fürdőbe vezet.-tájékoztatott végig engem nézve.
-Pedig arra számitottam,hogy majd nyilvánosan kell fürdeni!-mosolyodtam el,mire Maxből kitört a nevetés.
-Na akkor mehetünk?-sétált az ajtóhoz.
-Persze!-bólintottam és elindultam Max után.

Ime a 2.rész!! :$$ Kökii annak,aki olvassa a blogomat! *-*