11.Part:
Megfordulok és az elém táruló látvány,miatt hányni tudnék.
Harry velem szemben egy kávézóban ül,mellette egy szőke hajú lánnyal.Harry keze a lány combján pihen,s valamit odasúg neki.Ekkor megcsókolják egymást.Hosszú percekig csak nézem őket,megsemmisülve,miközben arcomon könnyek folynak végig.Harry ekkor elszakad a lány szájától,felpillant,s meglát engem.
Harry lesokkolva áll és néz velem szembe,majd meglátom a lányt is.Stacy.Biztosan ő az.
Elindulok a szatyrokkal a kezemben.Futok.Kikerülöm Maxet,aki szomorúan néz engem.Harry lábdobogását hallom magam mögött,de eszem ágában sincs megállni neki.Rohadjon meg!!
A koleszba érve,berontok a szobámba,majd bezárom az ajtót.A szatyrokat ledobom a padlóra,s sírva rogyok az ágyamba.Keservesen sírok.
Hogy a francban lehetek ekkora hülye?Hogy gondolhattam azt,hogy az a csók,a beszélgetéseink számitottak neki??Nem,neki nem számitott.Harry csak kihasználja az embereket,s elvárja,hogy utána is a csicskásai legyenek.Nem értem magamat.Hogy a francban szerethettem bele,ebb az emberbe?Hisz..engem is csak kihasznált..
-Jordan,engedj be!!-hallom meg Harry hangját az ajtón túl.
-Harry..tűnj el!!-kiabálom sírva.
-Nem tehetem!-feleli.Odasétálok az ajtóhoz,s nekitámaszkodok.
-Csak menj el!-suttogom halkan.Magam sem vagyok biztos a szavaimban.
-Kérlek Jordan,engedj be!-kérlel.
Hirtelen felindulásból kinyitom az ajtót,kitárom elötte,s beinvitálom.
-Akkor nem jössz be?-nézek rá,piros szemekkel.Harry szó nélkül besétál a szobába,s azonnal megölel.
-Sajnálok,mindent,de ez az egész olyan nehéz és új nekem.-suttogja a fülembe.Meleg lehelete perzseli a bőrömet,amibe bele is borzongok.
-Milyen egész?-kezemet hátára csúsztatom.
-Az érzéseim kimutatása.-fejezi be,leszeget fejjel.Megemelem az állát,s közelebb lépkedek hozzá.Pár milliméter választ el minket egymástól.
-Próbáld meg.Kérlek.-felelem gúnyosan.Harry közelebb hajol,s puszit nyom a számra.Basszus..ha megcsókolom talán újra kihasznál és eldob.Na,de a szerelmem iránta az a dühömet teljességgel felülmúlja!A vér felpezsdül az ereimben,s megcsókolom.Harry teljesen elmélyiti.Nyelve bejutásért könyörög,amit meg is adok neki.Beletúrok a hajába,ő pedig felemel.Kezei fenekemet csipkedik,majd a pólómat kezdi birizgálni.Levegőhiány miatt elválunk egymás ajkaitól.
-Megpróbálom.-lihegi a nyakamba.Elönt a boldogság,annak ellenére,ami bő,20 perccel ezelött történt.
-Köszönöm.-mosolyodok el halványan.
Ekkor Max lép be a szobába.
-O..én..izé..sziasztok!-dadog,majd kirohan.
-Beszéltél Maxel?-kérdezem.
-Igen,mielött idejöttem.Elmondtam neki,hogy elmondom neked,ezt az érzéses dolgot.-feleli.Elmosolyodom,amint meglátom boldog tekintetét.-Mi az?-kérdezi.
-Olyan vagy,mint egy Isten.
-Én,Isten?
-Te.-mondom elpirulva.
-Akkor te Istennő!-felkap újból,és megpörget a levegőben. Amikor lerak,újra megcsókol.
Sziasztok! :D.Köszönöm annak,aki olvas! :3
××Caryel××
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro