Járkálok a sötét utcákon és menekülök valami elől! Fogalmam sincs hova kerültem, mivel nem jutott fény az utcára!  Félek, de mégis megyek egyre beljebb.. Minden lehetséges rossz gondolatok futottak végig a fejemben és ami még látható fény is halványul! Hangokat kezdek hallani és ijedtemben nézek körbe.. Nem látok semmit! 

-Hye Min!-nevemen szólít valaki...

-Ki maga??-kiáltom és már remegek...

-Hye Min! Gyere!-ismét megszólal...

Ijedten lihegek és szaporábban veszem a levegőt! 

-Jöjjön elő!-kiáltottam ismét, de már a lábam is remegni kezdett...

-...Gyere! -suttogja hívogatóan...

A lábaim a parancs hallatán megindul a hang felé, de a többi részem tiltakozik! Egyre jobban bekerít a félelem!

-Honnan tudja a nevem??-kérdeztem megremegett hanggal...

-Ismerlek és te is ismersz! Eléggé! ...-majd egy gonisz nevetést hallat..

-Semmi baj!-szorít magához, mire pár csepp könny fut ki szememből és közben mocorogva próbálom kiszabadítani magam, de egyre szorosabban fog..-Nyugodj meg! Nem lesz baj!-simított végig hajamon...

Mellkasába fúrtam fejem és könny áztatott pólója kezdi felitatni szemem "izzadt" részét...

-Rosszat álmodtál??-kérdezte nyugtatva...

-Neem! ...-tagadtam le, miközben távolabb álltam tőle és törölgettem az arcomról a folydogáló könnyeket...

-Nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd, de kérlek... Ne füllents! ...-kérlelte és arcomra helyezte kezét...

-Minden a legnagyobb rendben! -válaszoltam...

-... Nyugtalanul kiáltoztál!-vágta rá...-De már a lázad is lejjebb ment! -mosolyogni kezdett...

-Kérlek! ... Vigyél be Jinhez! ...-könyörögtem...

-Betegen?? Felejtsd el! -komor arccal válaszolt...

-... Teljesen jól vagyok! ...

-Na még mit nem! Még mindig gyenge vagy és erőtlenül beszélsz! -mérgelődni kezdett...

-Egyedül is odatalálok! ...-kiáltottam és felálltam, de még egy lépést sem tettem, már ismét az ágyban kötöttem ki és a mellkasomra kaptam kezem...

Egyre jobban kezdett rázni a hideg, amikor mellém "röppent" Lee...

-... Feljebb ment a lázad! ...-kezét homlokomra helyezte, majd elkapta hirtelen és a szekrényhez kapva vette elő a vizesruhát és azzal próbált lehűteni...-Kérlek! ... Ne menj hozzá! ... Fel kell épülnöd! ...

A szemem egyre jobban ragadt le és minden kezdett el homályosulni!

---------------------REGGEL-------------------

Lassan nyíltak ki szemeim, de megmozdulni sem tudtam... De már jobban izzadtam, mint akkor! Sőt még a hideg sem rázott, de még nem teljesen... Hőemelkedésem még van, de nem veszélyes!

-Jó reggelt!-mosolyogni kezdett és suttogta...-Hogy érzed magad??-kezét enyémre helyezte...

-Már jobban! Köszönöm! ...-mosolyogtam, hogy megnyugtassam, de a kezét ismét a homlokomra helyezte, hogy bebizonyosodjon róla...

-Szeremcsére lement a lázad, de még mindig erőtlen vagy! ...-kezdett aggódni, miközben kezét maga elé rakta...

-Ne aggódj! Ez csak a láz teszi! ...-nyugtattam...

-... Ahw...-sóhajtott..-Megyek és hozok friss teát!-felállt és elindult ki a szobából...

^Lee szemszöge^

Kiléptem a szobámból egyenesen le a konyháig! Nem akarom elengedni, hogy ismételten vele legyen! ... Ezt most nem!

-Miért szereted jobban őt??-suttogtam magam előtt...

Leérve a konyhába kezdtem el készíteni a jó meleg mézes teát egy kevés citrommal! ... Pár perccel később meghallottam a "csendes" lépéseit, de már éreztem is, hogy nem mer tovább lépni és figyel! ...

-Talpra álltál??-kérdeztem mosolyogva...

^Hye Min szemszöge^

Lassan én elhagytam a szobát és csendben lépdeltem le a lépcsőn a konyháig... Az ajtajánál megálltam és lestem, mégis mit készít...

-Talpra álltál??-kérdezte, amin meglepődtem...

Csak nyeltem egyet! Mire felém nézett mosolyogva...

-Gyere! ...-intett a fejével, de fogalmam sincs mi ez a viselkedés!

-Lee! ... Jól vagyok! ... Meglátogathatom Jint??-kérdeztem...

-Ahw...-sóhajtva fordult felém teljes testével...-Jobban vagy annál??-kérdezte...

-Tökéletesen, de kérlek!-könyörögtem...

-Nem! ... Nem vagy teljesen felépülve!-kezébe vette a teát, majd felém kezdett el lépkedni...-Jót tesz! -nyújtotta felém...

-Nem kérek semmit!-toltam el magamtól, de egyre jobban kezdte rám erőszakolni! ...

-Kérlek ...-könyörgött...

-Menjünk már! -nyugtalankodva kezdtem el "hisztisen" viselkedni...

-Addig nem, míg meg nem iszod! -fenyített meg...

-Ne csináld már! -kérleltem...

Köhintett egyet, amint megadtam magam! Elvettem a poharat, amiben a friss tea állt benne, számhoz emeltem és egyetlen egy kortyot se hagyva nyeltem le... A poharat az asztalra helyeztem...

-Mehetünk?? -kérdeztem...

-Gyere! -fújta ki magát...

  ---------------------Kórházban------------------- 

Ahogy beléptünk a kórház épületébe, úgy jobban kezdtem izgulni, hátha összefutunk még az apjával egy újabb pofonért! Végig a kezemet fogta, hogy nyugtasson! De elrántottam, amint felértünk az emeletre, ahol bent tartották... Szerencsére senki sem volt vele, még a szülei sem, de egy nagy erőt vettem magamon és felé kezdtem lépkedni...

-Most inkább egyedül mennék!-mondtam Leenek, aki engedelmesen mégis mérges tekintettel nézett rám, de én csak lépkedtem egyre közelebb az ajtóhoz...

A kilincsre helyeztem kezem és nagyot nyelve indultam meg beljebb! Lehunyt szemmel nézett egy pontra és szuszogását lehetett hallani, valószínűleg mély álomban van! Csendben lépkedek felé, ahol a sarokban látok egy kis széket, amit magamhoz veszek és vele szemben ülök le... Lehet, hogy nem kellene itt lennem, de én mégsem bírom ki! Kezét megpillantom és az enyémmel közre fogom, lassan! Ekkor óvatosan nyitja ki kialudt szemeit és szorítani kezdte az enyéimet... 

-Hogy érzed magad?? -kérdeztem kétségbeesetten!

-Ne aggódj! Jól vagyok! -mosolyogni kezdett...-Te hogy vagy??-kérdezett vissza...

-Én... Úgy sajnálom! ...-könnyek gyűltek a szemembe, ahogy újra és újra lejátszódtak az események, ahogy megpillantom a földön heverni...

-Csst... Nem a te hibád! ...-kezével közelebb húzott és megölelt...

A hangom is megremegett és nem bírtam megszólalni!

-Hye Min! -nyílt az ajtó, amint a nevemen szólított Lee...-Ideje mennünk! ...-mondta...

Eltávolódtunk pár centire egymástól és csak ráztam a fejem, hogy nem szeretnék még menni! ...

-Menj csak! ... Biztonságban vagy!  Vigyázni fog rád, amíg ki nem kerülök innen! -simított végig a hajamon...

-Hye Min! ... Gyere! ...-türelmetlenkedve szólított...

-Holnap találkozunk! -egy puszit nyomott a homlokomra és már el is engedett...

Lee beljebb fáradt és a kezemet megfogva indult ki a teremből, majd később az épületből...

------------------------------------------------------

-Sápadt vagy!-jelentette ki Lee, miközben a kanapén ült velem szembe...

-Ahw... Hagyjuk már! -puffogtam...

-Bocsánat! ...-emelte fel a kezét és nyújtózkodott...

-Inkább menj aludni!-kértem...

-Ma nem a szobámba szeretnél aludni??-kérdezte meglepően...

-... Ha lehetne, most itt aludnék!-mondtam és lehajtottam a fejem...

-Miatta igaz?? -kérdezte aggódó tekintettel...

-Most ... Így döntöttem! Jó éjt!-a karfájára helyeztem fejem és összehúzódva hunytam be a szemem...

-Jó éjt!-kívánta...

^Lee szemszöge^

A kanapén elterülve kívánt egy "Jó éjt!", és lehunyta szemét... Lassan közelebb léptem felé..

-Jó éjt!-viszonoztam és be is takartam...

Ha Jin kilép a kórházból, többé nem láthatom és nem lehetek mellette, hogy megvédjem! Egyáltalán nem tetszik, ahogy bánik szegénnyel! Teljesen kihasználja, amint vége az egésznek, én mindig várni fogok rá! ... Felemeltem, amint bebizonyosodtam róla, hogy már teljes álmát alussza, majd a szobám felé indultam, az ölemben alvó Hye Minnel, és lassan az ágyamra helyeztem őt, majd egy mukkanás nélkül mellé feküdtem és a remegő kezét fogtam meg a bal kezemmel, majd a jobb kezemmel a haját simítottam, ami már a 10. után már " elektromossá" vált.. Kisebb tincsek az arcára tévedtek, amit lesepertem... Arcához közel húzódtam annyira, hogy pár milliméter választott el ajkától...