^Hye Min szemszöge^

Minden okkal az én hibámból került most ilyen helyzetben! Most már a szülei sem bíznak bennem, de az egyetlen családtagjával, a kishúgával tartom a kapcsolatot! Nagyon sajnálom őket, de én végig mellettük leszek! Egyszer elbuktam, másszor már nem fogok!

-------------------Lee lakásán----------------

-Minden rosszra fordul! És ez is csak az én hibámból!-ágyán ültem törökülésben, miközben ő csak helyet foglalt előttem...

-Ne hibáztasd magad! Mégis honnan tudtad volna, hogy ez fog történni??-kérdezte félig nyugodt, félig mérgelődő hangnemben...

-Ahw...-sóhajtottam...

-Hye Min! Figyelj rám! ... Erősnek kell lenned és minden jóra fordul!-nyugtatott...

-Nem megy! Folyton az jár a fejemben! ... Lassan megbolondulok, ha nem láthatom!

-És mégis mikor akarod meglátogatni, ha ott van az apja?? Neked teljesen elmentek otthonról!-akadt ki...-Nem mehetsz oda! -suttogta...

-Nem érdekelne semmi! Nem fogom érte feladni!-kezdtem én is mérgesebb lenni...

-Érte... Mindig csak érte! És értünk?? Semmit nem tennél?? Ha csak egy percre is elfelejtenéd a történteket, nem kellene most így szenvedned! -a végén halkulni kezdett...

-Ha nem történt volna meg, talán nem gondolnék rá! ...

-Ahw... Megyek, hagylak pihenni!-felállt és lassan elsétált...

Sóhajtva dobtam hátra magam és a plafont pásztáztam... Nem számít ki mit mondd, én végig ott leszek mellette!

^Jin szemszöge^

... Nehezen, de sikerült kinyitnom szememet... Alaposan körbenéztem, hogy megismerjem a helyet, de ráeszméltem, hogy a kórházban vagyok, mindenféle csövek lógnak ki belőlem! ... Hirtelen apám szuszogására lettem figyelmes, hogy végig a kezemet fogva és az ágynak döntve fejét aludt el... Kezemet megszorítottam és mosolyogtam... Csak a gond az, hogy felébresztettem...

-Fiam! ...-mosolyogva örvendezett...

-A-apa! ...-akadozva tudtam megszólalni...-Hol van Hyona és Anya??-kérdeztem, miközben próbáltam felülni...

-Ne mozogj! -megállított cselekedetemben és visszafeküdtem...-Jól vannak, csak aggódnak nagyon érted!

-Hye Min?? Itt van??-kérdeztem ismételten...

-Nem! Egyetlen egyszer sem jelent meg! -mondta ki, teljesen aggódó tekintettel...

-Nem is hívtátok??-kérdeztem...

-Dee, csak nem ő vette fel! Egy fickó vette fel! Valami...

-Lee volt az??-kérdeztem meglepődve...

-Nem tudom, nem is igazán értettem, mert hamar le is tette!

-Meg kell találnom! ...-felültem volna, de apa megakadályozott...-Engedj el! ... Meg kell találnom Hye ... Mint! ...

-Nyugodj le fiam! ... Nővért! ...-kiáltotta...

-Nem ke ide senki!! ...

Ahogy kikiáltotta már érkezett is és nyugtatni próbált...

-Nyugodjon meg uram! ...

... [...] ... Lenyugodtam, de nem teljesen! ... Itt fekszem, miközben Hye Min azzal a nyomival van! ... Az idő is esteledik és arra várok, mikor alszanak el mindannyian és elszökjek innen! Mindenképpen meg fogom védeni attól a nyomi gyerektől! 

^Lee szemszöge^

Most, hogy hozzám került Hye Min, mindent megteszek, hogy ne essen semmi baja! Már lassan este 11 óra van, de még mindig a konyhában tevékenykedek! Egyszerűen nem bírom felfogni most sem, hogy képes voltam vele kiabálni?? 

-Hye Min! Figyelj rám! ... Erősnek kell lenned és minden jóra fordul! 

-Nem érdekelne semmi! Nem fogom érte feladni!-kezdtem én is mérgesebb lenni...

-Érte... Mindig csak érte! És értünk?? Semmit nem tennél?? Ha csak egy percre is elfelejtenéd a történteket, nem kellene most így szenvedned!

Lehunytam szememet és csak próbáltam elfeledni, de ez nem olyan egyszerű! Egy kicsit leültem a székre, majd arcomat törölgettem és kinyitottam a szememet... Nagyon féltem Hye Mint, de attól félek, hogy baja esik! Ezért is hoztam magamhoz, mert így biztonságban van! ... Az emeletről zajt hallottam! Ijedtemben gyorsan felálltam és felrohantam a szobámba! Benyitottam és az ágyamon mocorgott és kiáltozott... Közelebb mentem hozzá és gyorsan megöleltem... 

-... Neee!! -kiáltotta...

-Nyugodj meg! ... Minden rendben lesz!-szorosan öleltem...

Hirtelen kinyitotta szemét és szemembe nézett... Közben egy könnycsepp hagyta el helyét... Arcához emeltem kezem és a hüvelykujjammal letöröltem volna, de elhúzódott... Távolodni akart, de nem engedtem el és fejét mellkasomhoz hajtotta és sírni kezdett... Nyugtatásként simogattam fejét!

-Ez csak egy álom volt, de itt vagyok és megvédelek! -nyugtattam...

Bármiről is álmodott, nem számít, csak újra boldognak lássam! Mivel a mosolyával együtt igazán gyönyörű!

-Úgy félek! Mi lesz, ha nem fogja túlélni??-hangja megremegett...

-Ismered... Jint! Erős és kitartó! De számít a boldogságod is, mivel úgy kap erőt!-mosolyra húztam a számat, de nem örültem igazán...

De érte megteszem! 

^Hye Min szemszöge^

Álmomban újra megjelent a tragédia jelenete, ahogy megpillantottam a földön heverni és a sok vértócsában úszik eszméletlen teste... Egyszerűen nem bírom! Túl gyenge vagyok! ...

-----------------------------------------------Késő este----------------------------------------------------

Nem merek elaludni, egyszerűen nem! Lee pedig végig itt maradt mellettem, hogy nyugtatni próbáljon, de hamar elaludt! Felé pillantottam, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg alszik-e, de ahogy előtte legyeztem a jobb kezemet és nem reagált rá, így a meg tudok szökni! Muszáj látnom! Észrevehetlenül próbáltam kiszállni az ágyból és a cuccaimért indulni! Csendben felkaptam őket és egy mukkanás nélkül kimásztam az ablakon, majd gyors léptekkel elindultam a kórház felé... [...] ... Egészen a Parkig futottam és kifújtam magam, és előttem egy alakot láttam meg, amitől megijedtem! ... Felém kezdett el lépkedni, de én csak hátráltam!

-Ne merjen közeledni! -gyorsan felkaptam egy botot és fel tartottam, de ekkor a világítás borult rá és már láttam meg, hogy ez...-...Jin! -mondtam ki megremegő hanggal...

Eldobtam a kezemben lévő tárgyat és futásnak eredtem felé... Amint elértem nyakába ugrottam és megöleltem... Az ölelést viszonozta és szorosan magához ölelt!

-Nem esett bajod??-eltávolodtunk egy kicsit és arcomat kezébe temettem és alaposan megnézett, hogy nem történt-e bajom...

-Velem minden rendben van! De neked... Bent kellene lenned és...-számra helyezte mutatóujját...

-Csst... Most hallgass!-csendre intett...

-Mit mondott az orvos?? 

-Ha ott lettél volna, tudnád tubicám! ...

-Ha engedte volna az édesapád, hogy meglátogassalak!-halkultam el...

-Micsoda?? Akkor...

-Igen! Ott voltam, de miután megérkezett az orvos, elküldött azzal a szöveggel: "Nem akarlak itt és a fiam közelében látni!" ... És igaza is van! Miattam történt!

-Ne butáskodj, miért hibáztatod magad??-kérdezte kuncogva...

-Mert ez az igazság! ...-lehajtottam a fejem...

-A lényeg, hogy itt vagy velem és nem engedlek el! -mosolyogva fogta meg kezem ...

-Menj vissza, mielőtt még bajba kerülsz! -kezdtem kétségbeesni...

-Nélküled egy tapottat sem mozdulok! Amíg élek, végig melletted leszek! 

-Ebből baj lesz, kérlek!-könyörögtem, de magával kezdett el húzni... 

-Héé!-egy hang szólalt meg és egyre hangosabb lépteket kezdtünk el hallani..

Majd elkapta kezem és magához rántott... Felé néztem és magam mellett Lee-t láttam meg... Honnan tudta, hogy itt... Ohh... Hát... Én sem vagyok egy diszkrét fazon!