^Hye Min szemszöge^

Összevesztünk! Kész! Ismételten kezdődik minden előröl! ... Remek! Még a legjobb barátommal se beszélhetek, mert abból csak a baj lesz! A szobám irányába indultam és rögtön be is zárkóztam... Az ágyamra vetettem magam fejjel a párnába...

-Oh, hogy a...! -morogtam a párnába...-Sebaj!-felálltam a helyemről és a szekrényemhez indultam..

Kikaptam gyorsan kedvenc ruhámat és azonnal fel is vettem magamra...  Táskámat vettem vállamra és egy bevásárlási útra indultam... Nem tudom, hogy miért, de ez lenyugtat.. Legalább is, próbálom lenyugtatni magam... Túl sok a feszültség, ami körbezár... [...] ... Meg is érkeztem és beljebb léptem az ajtón... Kedvesen köszöntem, amit viszonzott pár alkalmazott... Lassan indultam meg a tejtermékek felé, de annyira lefoglaltak a kis aranyos plüssök! Főleg a kis cuki kutyus, aki még ugatni is tudott... Egy robot kiskutyus! Nagyon édes!

-Azt hiszem elloptad a szívem! -mosolyogva vettem ölembe a kis aranyost...

-Ugye, milyen aranyos?? -kérdezte egy ismerős hang és felé fordultam...

-Jin?? -lepődtem meg...

-Talált! ... Figyelj! Sajnálom, amit tettem, de azt főleg, ahogy bántam veled! Csak féltelek attól a g...

-Ki ne mond! Egyáltalán nem az, ahogyan te azt gondolod! -védtem meg...

-Kérlek! Bocsáss meg ennek a lüke személynek, akit úgy szeretsz!-könyörgött..

-Nem! Nem szeretlek! ... Hanem imádlak! -hülye létemre nyakába borultam...

Viszonozta ölelésem, de annál inkább szorosabban...

-Én még jobban!-suttogta...-Szeretnék valamit mutatni!-hátrább léptem értetlenül..

-Huhh??

-Ahw.. Csak gyere!

-Dee...-kezemen fogva hurcolt ki a boltból....

... [...] ... Semmi nélkül indultunk el valami helyre, amit nem is igen ismertem! Végig  fogtuk egymás kezét, amíg meg nem érkeztünk! ...

-Nos, megérkeztünk, de előbb csukd be a szemed! ...És ne less!

Szememet becsuktam és a kezemmel takartam el, hogy ne tudjam meglesni a kisebb meglepetését!

-Okés, becsuktam! De mire készülsz pontosan?? -kérdeztem érdeklődően...

-Meglátod, addig maradj itt! Mindjárt jövök! -hallom, ahogy messzebbre fut...

-Csak siess! -motyogtam magam előtt...

Még mindig tartottam csukva és a szemem előtt a kezemet, de már kezd zsibbadni és még mindig nem ért vissza.. [...] ... A végén kezdtem feladni, így levettem a kezemet!

-Hol marad már??-összeszorítottam a szemem és egy pukkanó hangot hallottam meg, amitől összerezzentem...

Majd emberek visítására és ordítozására lettem figyelmes! Amilyen kíváncsi természetem van, úgy ki is nyitottam a szemem és igyekeztem a hang és a tömeg irányába! Hosszú út sétálás után meg is érkeztem a helyszínre, de még nem láttam semmit! ... A földre pillantok és vértócsát veszek észre...

-Úristen! ...-riadok meg és szétoszlik az odagyűlt emberek...

És ekkor pillantom meg a földön heverni! ...

-Uramisten!-kiabálom és felé rohanok, de már könnyeim folynak...

-Nyugodj meg, kislány! Már hívtuk a mentőket! -nyugtatott egy vadidegen!

-Gyere Hye Min! Menjünk innen!-kapja el karom Lee...

-Eressz!-rántom el hirtelen, de ismét elkapja és maga után kezd húzni...-Neee, nem akarok elmenni!-patakként folytak a könnyeim...

-Gyere!-suttogja...

Majd a Mentő-szolgálat is megérkezett.. Alaposa megvizsgálták és már a hordágyra helyezték, majd berakták az autóba... Sürgősen bevitték, csak úgy száguldott az autó a kórház felé..

-Vele akarok lenni! -rángatom magam a mentő után...

-Először is le kell nyugodnod! Gyere! Haza viszlek!-ölelt magához és közben magával húzott az autójáig...

Várjunk!! Lee tud vezetni?? Mióta?? 

--------------------------------------------------------Lee háza-------------------------------------------------------

Leparkolt autójával, miközben az ablaknak döntöttem fejem, valamennyi nyugodtsággal, de még mindig fájt látnom, ahogy ... Ahw... Rossz még leírni is!

-Megjöttünk!-éreztem, hogy felém néz, de nem igazán tudott semmi sem érdekelni...-Ha szeretnéd, akkor elkísérhetlek a kórházba!

Lassan felé tekintettem és egy aprót bólogattam.. Mosolyt húzott szájára, hogy mosolyogni lásson, de nem tettem! Nem mosolyogtam! Kicsatoltam az övet és ki is szálltam a járműből!

-Gyere! Pihenj le!-kiszállt ő is, majd felém sétálva vállaimra rakta karját, míg a másik kezével az és kezemet fogta és sétáltunk az ajtó felé... 

Elővette kulcsait, de én csak a földet pásztáztam és lecsuktam a szemem...

Első nap az iskolában, vettem észre, mennyire nem érdekelnek az iskolai ügyeid, ezért is keveredtél mindig a bajba! De egy szép napon megjelentél az iskolai bálban és megfogtad a kezem, majd együtt kezdtünk el táncolni, de akkor már kezdtem valamit érezni és most... Még mindig bennem ég az a tűz, mint akkor!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lee szobájában vagyok és az ágyon ülve nézek ki a fejemből! Nem akarok igazából senkivel sem beszélgetni! Csak is Jin mellett akarok lenni! Amint ez a gondolat végig futott agyamon, úgy egy csepp is lefolyt arcomon... Lehunytam szememet is, de ezzel csak rosszabbodott! A gondolat, ahogy történt... Nem bírom tovább! Felállok és egészen az ajtóig rohanok, de már a nappaliba érve elkap és magához ölelve próbál megakadályozni!

-Engedj e-el! Ott akarok lenni! Mellette!-ficánkolok, miközben csuklómnál fogva áll meg előttem és nyugtatgat...

-Hye Min! Próbálj megnyugodni! -egyre jobban rángattam magam, hogy elengedjen végre...-Kérlek!-könyörögtem...

Lenyugodtam, de nem teljesen! Még belül tomboltam! ... Nemsokkal később a telefonom rezegni kezdett a pulton, amit még az érkezéskor leraktam! Fogalmam sincs miért, de már megtettem... Gyorsan érte mentem és felkaptam, majd a képernyőjén a 'felvesz' gombra húztam ujjam, majd nyomban a fülemhez nyomtam, majd megszólaltam...

-Hallo??-meglepődtem, amikor meghallottam benne Hyona hangját...-Hyona??

-Mondd, hogy nem miattad történt??-kérlelte a telefonba...

-... Sajnálom! ...-megremegett a hangom is, de a hangjából hallottam, hhogy már nem bírja ki, hogy ne sírjon...-Nyugodj meg!

-Nem hiszek neked! Nem akarom elhinni, hogy miattad van!

-Ha ott lehettem volna, hogy megállítsam, már megtettem volna, de hülye voltam teljesíteni kérését! -magyaráztam el neki...

-Mit kért tőled? -kérdezte...

-Később elmondom, de hogy van??-kérdeztem halálra aggódva...

-Még műtik! Állítólag valaki rálőtt! ...-megakadt a lélegzetem...

-Azt akarod mondani, hogy...-nem bírtam kimondani...

-Nyugodjunk meg, de neked most el kellene jönnöd! Szükségünk van rád!-kérlelte...

-Sietek!-le is tettem a mobilt és nyomban felkaptam a cuccomat és az ajtó felé vettem az irányt, de megállt előttem Lee...

-Hova akarsz menni??-kérdezte aggódva..

-A kórházban van most rám szükség!-magyaráztam meg...

-Nem vagy olyan állapotban, hogy most oda menj! -akadályozott meg...

-Kérlek Lee! -könyörögtem...

-Ahw... Nem bánom! De ígérd meg, hogy uralkodni fogsz magadon!-adta meg magát...

-Na, siessünk!-kaptam el kezét és egészen ki a házig húztam magammal, majd ki a kapun kívülre, de megállított...

-Állj! Autóval gyorsabb! -"leszedte" róla a "zárat", majd nyomban beültünk... 

Mindketten becsatoltunk övünket, majd Lee a kulcsot az autóba helyezve indította be a motort és indultunk ki az útra... Megfordította a járgányt és a kórház felé vettük az irányt... [...] ... 1 órával később tudtunk megérkezni, mivelhogy dugóba akadtunk! ... Amint beértünk az ajtón, nyomban a nővért kerestük, de az információstól kértünk segítséget!

-... Jó napot! Az 2. emelet 250-es szobában tartózkodik!

-Köszönjük! -megköszöntük és elindultunk a lépcső felé...

Gyorsan lépdeltem fel a 2. emeletig! ... 

-Pihenő! -felérve fújta ki magát Lee...

-Gyere! ...-elkaptam karját és húzni kezdtem egy darabig, majd amikor megláttam a családot, nyomban elengedve rohantam Hyonához...

Amikor meglátott Hyona, a nevemen szólítva rohant felém! Amint elért, nyomban magamhoz öleltem...  

-Bocsánat, hogy késtünk, de dugóba kerültünk!-kapkodtam a levegőt...

-Nem probléma! A lényeg, hogy itt vagytok! ... Biztos te vagy Lee! Hye Min sokat mesélt rólad!

-És te lehetsz a kis Hyona! -dörzsölte meg a fejét...-Örvendek!

-Ő itt Jin, kishúga! ...-néztem Lee-re, majd Hyonára...-Van valami hír??-kérdeztem...

-Még nincs! Mi is épp arra várunk! ...-mesélte...

-Mi tart már ennyi ideig?? -kérdezte Lee...

Lépteket, kezdtem hallani, majd  egy kezet éreztem az arcomon csattani... Nyomban az arcom után kaptam kezemmel...

-És még van pofád idejönni??-kérdezte foga közül kiszorítva Mr. Kim...

-Uram!-állította meg Lee...

-Hagyd Lee! Igaza van! Miattam vagyunk most itt!-lehajtottam a fejem...

A szoba ajtaja kinyílt és rajta az orvos is elindult felénk! Arca olyan értetetlenül nézett ki, majd az anyukájukkal kezdett el beszélni! .... Szívem egyre jobban vert!

-Nem akarlak még egyszer látni, se a házunkban, sem pedig itt!-suttogta, majd elment a kislánnyal együtt az orvos felé....

-Menjünk! Gyere!-megfogta vállam és a kijárat felé vezetett...

Sziasztok! 

Először is szeretnék elnézést kérni, hogy nem jött ki rész, jóóó hosszúúú ideje! Sok gondok miatt! Mint ahogy olvastátok, kijött egy új történet, a  [[Cselédlány × BTS Fanfiction]] címmel, ami a depressziós korszakomban íródnak! Megígérem, amint tudom, hozom a kövi részeket! Köszönöm a megértéseteket és tényleg nagyon sajnálom! Próbáltam hosszabbra írni emiatt is! <3