^Hye Min szemszöge^

-Örülök! Úgyhogy, minden szombaton rád vagyok bízva! ...-szorosan magához ölelt, aminek örültem, de nem igazán...

-Igen! ...-mondtam ki a nagyon nagy hazugságot..

...Nem akarom felkavarni az életüket, de engem vár a családom! ... Vagyis csak anya és apa... Nem is tudom, miért nem hívtak még eddig! ... Talán ennyi kemény hónap után elfelejtettek?? ... Talán lehet, hogy már nem is igazán számítok nekik??... Vagy csak haragudnak rám, amiért oly távoli iskolát kezdtem?? ... Ez kiderül... Holnaptól! ... Itt hagyom Szöult... Nagyon fog hiányozni Hyeona és Lee is... [...] ... Hazaértem! ... Már mindent előkészítettem a holnapi úthoz! ... Már egy repülőjegyet is félrerakattam magamnak.. Az ágyamra ledőlve nézegettem az üzeneteket...

Choi Lee: Hol vagy?? ... 

Choi Lee: Minden oké?? ... Kezdek aggódni! ... :O

Choi Lee: ... Miért nem válaszolsz?? ... :(

Én: Szia! ... Ne aggódj, remekül érzem magam! ... Nagyon szépen köszönöm, hogy mindig mellettem vagy és vigasztalsz! ... Nagyon jólesett a mai séta is! ... :)

... Végül elküldtem üzenetemet... [...] ... Pár perc múlva ismét érkezett egy...

Choi Lee: Örülök, hogy tetszett! :D Csak nem kellett volna oda ... Jin... 

... Tényleg nem kellett volna, hogy megjelenjen! ... Pont,mikor próbálom elfelejteni, hogy ne fájjon, erre felbukkan a semmiből és Lee-re "támad" ... Nem kellett volna, ekkora felhajtást csinálnia! ...

Én: ...Remekül éreztem magam... Nem számított semmi, csak a nyugalom... És a legjobb barátommal való séta! :)

... Nem érkezett válasz... Még nem! ... [...] ... A maradék ruhámat pakoltam be a bőröndömbe, amikor megszólalt a csengő! ... Lassan lesétáltam, majd az ajtóhoz igyekeztem és már nyitottam is ki... Meglepődve néztem Lee-re, aki az ajtónál állva nézett a szemembe...

-Mi?? ... De, ho...???-félbeszakított...

-Hagyjuk, ez most nem fontos! ... Csak... Tudni akartam, hogy remekül vagy-e!!?? ...-egyre beljebb jött, majd bezártam az ajtót...

-Ahw... Természetesen jól vagyok! ...-mondtam egy mosoly kíséretében...

... Elindult a lépcsőn fel, mintha valakit keresne... Értetlenül nézve mentem utánna, ahogy egyre jobban szemével keresgélt valamit...

-Öhm... Lee! ... Mit csinálsz?? ...-kérdeztem tőle értetlenül...

-Nincs nálad?? ...-kérdezte rám figyelve...

-Senki sincs nálam, de most... Miért kérdezed?? ..

-Hye Min! ... Beszéljünk! ....-megfogta a kezem és a kanapéra ültetett...

-Miről?? Történt valami??...-kezdte aggódni érte...

-Figyelj! ...Felejtsd Jint! ... Nem hozzád való, hiszen csak ki akar használni! ...-mondta, már szinte rám kényszerítve...

-Ez nem ilyen egyszerű, Lee! ...-mondtam nyugodtan...

-De legyen az! ... [..] ... Figyelj! ... Nem bírnám elviselni, ha folyton csak szomorkodsz miatta! ...-megértő szemekkel nézett rám...-Kérlek! ...-hangja elhalkult...

-Te most arra kérsz, hogy dobjam ki magamból, mindent amit érzek?? ...-felálltam és hátráltam tőle...

-Amit iránta érzel, az nem a valóság! ... Értsd meg! ...-felállt ő is majd közelebb kezdett el lépkedni felém...

-Akkor az egész, csak egy valótlan álom?? ...-szemeim újra megteltek könnyekkel...

-Hát nem érted?? ... Végig csak játssza neked a szerelmest, aki őrülten szeretne téged, de közben ezzel csak veled játszik! ...-magyarázkodni kezdett...

... Már a falnak ütköztem és tovább már nem tudtam mozdulni... De Lee csak közeledett felém... Majd megállt ő is, de már túl közel volt...

-Engedd, hogy bemutassam én az érzéseimet! ...-megfogta a kezem, majd egy kicsit hátra lépett és mellkasához rakta, ahol éreztem szívének minden egyes dobbanását...-Érzed?? ... Ez azóta van, amióta megláttalak! ... Amióta ismerlek! ... Csak is érted! ... -kezemet elkaptam volna, de akadályozta...-Ne húzd el, kérlek! ... 

... Nagyot nyelve néztem szemébe, ahogy ő is az enyémbe... Közelebb hajolt, majd éreztem meleg leheletét ajkamon, de hirtelen eltoltam magamtól...

-Menj el! ...-mondtam ki váratlanul...

Távolabb állt, majd az ajtóhoz sétált és maga után zártam az ajtót... Rögtön sírógörcsbe rándultam és a gyomrom is görcsben volt már... Nyomban a földre ültem le, a hátamat az ajtónak támasztva sírtam... Tényleg igaz lenne, amit mondott Jinnel kapcsolatban?? Csak játszik velem?? ... Valóban nem akar semmit?? ...Csak egy játék lennék?? ... Döntöttem! ... Véglegesen elhagyom Szöult! ...Nem bírom tovább! ... Visszaköltözöm a szüleimhez! ... És ebben senki sem gátol meg! ... [...] ... Próbáltam megnyugodni, így egy pohár vízért indultam a konyhába... Előkaptam a poharamat, majd a csapért nyúltam, megnyitottam, aláhelyeztem és máris töltöttem a poharat! ...  Elzártam és máris a számhoz emeltem... Kiittam a pohár tartalmát és nyomban a holmijaimért indultam fel a szobámba! ...

-Egy percet sem maradok! ...-jelentettem ki elég dühösen...

Felkaptam a bőröndöm, majd nyomban levezetett az utam, egészem a reptérig! ... Kiléptem a házból, becsuktam ajtaját... A ház tulajdonosának átnyújtottam, megköszönve, hogy engedélyt adott, ameddig meg nem hoztam a végleges döntésem! ... Majd a reptér felé igyekeztem... [...] ... Megérkeztem és nyomban megvettem a lefoglalt jegyemet... Még várnom kell 30 percet és már érkezik is a következő járat... Teljesen elfáradtam a sok sírástól, de nem hátrálok meg! ... 

Megérkezett a járat... A  hangosbemondóba szólították az utasokat, hogy felszállhatnak a  gépre... Elindultam és egy ismerő hangot hallok meg, ami a nevemet kiáltja...

-Hye Min! ...-hirtelen lefagyok és megfordulok...

Magam előtt láttam meg, akit a szívembe zártam! ... Teljesen... [...] ... Még mindig lefagyva meresztem szemeimet Jinre! ... A szívem egyre gyorsabban ver és hevesebben dobban...Miért teszi ezt velem?? ...