^Jin szemszöge^

... Jiát ott hagytam az asztalunknál és elindultam Hye Min után! ... [...] ... Már végzett, amikor meglátott... Persze elmosolyogtam magam, ahogy megláttam őt ijedten! ... [...] ...

-Mit keresel itt?? ...-kérdezte...

-Helyesbítenék, tubicám! ... Nem mit, hanem kit! ...-beljebb mentem és a falhoz szorítottam...

-Menj ki, ez a női mosdó! ...-erőlködve mondta, ahogy próbált kiszabadulni...

-Hmm... Szót kellene fogadnom?? ...-hangom elhalkítottam...

-... [...] ... Felőlem aztán itt elkaphatnak, de te jársz rosszul! ...-mondta ki...

... [...] ... Nem szóltam egy szót sem! ... Végig arcát pásztáztam, majd hallottam kopogásokat, amik a cipő sarka okozza! ... A hang egyre erősebbé vált, majd magammal együtt az egyik fülkébe rejtőztünk el...

-Szállj le rólam! ...-ellökött magától, de befogtam a száját...

-Halkan! ...-suttogtam...

... [...] ... Kilépett... Mi is...

-Elárulnád, mégis mit akarsz?? ... Neked semmi sem elég?? ...-kérdezte...

... Nem számított semmi, derekánál megfogtam és magamhoz húztam... Megcsókoltam! ... Lassan mozgattam ajkaimat, amit követett... [...] ... Pár perc után eltávolodva lépett ki az ajtón! ... Utána mentem, de már sehol nem volt! ... Keresni kezdtem! ... Lelépett! ...

-Nem igaz! ..-mérgelődtem...

... Lehetséges, hogy haza ment! ... De akkor nála megyek! ... Nem fogom egyedül hagyni, mert szeretem! ... Mindennél fontosabb számomra, de olyan balek Lúzer vagyok, hogy engedtem! ...

^Hye Min szemszöge^

... Elfutottam, vagyis csak elrohantam a helyszínről! ... [...] ... Lassan a parkba értem, összeszorult szívemmel! ... Ismételten engedtem csókját, de úgy is tudom, hogy nem engem akar! ... Istenem, mintha elejétől fogva belezúgtam volna és csak most eszmélnék rá, hogy igen is ő kell! ... [...] ... Sétáltam hazáig! ... Letörve szelem az utcákat! ... [...] ... Már itthon vagyok épségben és mindent ledobok, ami nem oda való! ... Felsietek a szobámba és csak az ágyamra dobom magam! ... [...] ... Később már elaludtam, majd egy hangra lettem figyelmes! ...

-Hye Min??! ...-lassan kezdtem kinyitni fáradt szemeim, de elég homályosan látom a személyt, derekamnál ülni és arcomat firtatja! ...

-Hmm...-nyögdécselve keltem fel...-Mi a...?? ..-megakadt a szavam, amikor megláttam ismételten...-Normális vagy?? ...-kérdeztem kiugorva ágyamból...

-Nem! ... Nem vagyok normális! ...-vágta hozzám...

-Hogyan jöttél a szobámba?? ...-kérdeztem mérgelődve...

-Nyitva hagytad a bejárati ajtód! ...-mondta...

-Na jólvan! ... Most pedig menj el mielőtt hívom a rendőrséget! ...-hessegettem ki szobámból, de tiltakozva derekamra kapott és ölébe vett...-Tegyél le! ...-kiáltoztam! ...

-Örömmel! ...-letett az íróasztalomra és mélyen a szemembe nézett...

-Menten felejtsd el, ami a gondolataidban folynak! ...-mondtam, de csak elmosolyodott! ...

-Nem! ... Mivel végig csak te jársz a fejemben! ...-hajamat hátra simította és lábaim között helyezte el magát és megcsókolt! ...

... Engedtem és viszonoztam a csókot... Lábamat kezdte gyengéden simogatni, amibe beleborzongtam...  Nyári ruhám alsó részét elkapva kezdte apránként feljebb tolni, majd oldalamat kezdte érinteni! ... Megremegtem! ... Nyakamra tért át és csókolni kezdte... Felsóhajtottam... Morogni kezdett és elengedte nyakamat! ... Ruhám pántját vállamon lecsúsztatta és egy puszit nyomott rá! ...

-Miért csinálod??? ...-kérdeztem sóhajtozva...

-Mert teljesen beléd bolondultam és kívánlak! ...-zakóját levette és derekamra kapva rántott fel és az ágyra rakott...

... Feljebb mászott és el is helyezte magát, így felettem volt... Teljesen kiterültem és csókolni kezdte ajkam... Mélyítésként nyelvét számba csúsztatta és nyelvemmel együtt mozgatta... Ingjéért nyúltam és már gombolni is kezdtem... [..] ... Mellkasára helyeztem kezemet, de nem toltam el... Engedelmeskedtem... [...] ... Érzem, hogy teste teljesen hozzám simul... De még most se hagyja abba... Be kell vallanom, remek, de... Félek, hogy durvább lesz! ...

-Állj! ... Mi itt a trükk?? ...-kérdeztem mérgelődve, miközben felültem...

-Nincs semmi trükk, tubicám! ...-megfogta kezem és szívére helyezte...-Amit most érzel, az a szívem heves dobbanása! ... Ez azóta, amióta megtörtén a bálon a csók! ...

-De azt mondtad, hogy nem szá....-félbeszakított...

-Hazudtam! ...-vágta vissza...-Igen is számított nekem úgy, ahogy neked! ...-elrántottam a kezem....

-Tudod, hogy mennyit szenvedtem... Miattad?? ...-kérdeztem...

-Tudom, de hidd el tubi, nem állt szándékomban! ... A fogadás tiltotta a beszélgetésünket, de nem akartam elfogadni! ...

-De bele mentél! ...-mondtan halkan...

-Felejtsük el az egészet és kezdjük előről! ...-mondta a kezemet fogva...

-Ahw...-sóhajtottam...-Érdemes szerinted?? ...-néztem rá lehangolódva...

-... Csak engedd, hogy bemutassam, valódi érzésem, amit érzek irántad! ...-szemembe nézett...

... Most jól megfogott az érzelmi világával! ... Mindenki megérdemel egy második esélyt! ... Nem?? ... Vagy hülyeség lenne??