10 évvel később...

Az erkélyről figyeltem ahogyan Loki Castellt tanítja vívni. Ügyes volt, és bár Loki nem hiszem, hogy valaha is be fogja ismerni, rendesen kifárasztották az ehhez hasonló edzések.

Már kilenc éve, hogy ő Asgard királya, és még kell hagyni, hogy valamit rettentő jól csinál, ugyanis a birodalom virágzik. A közbiztonság sokat nőtt, és egyre kevesebb az olyan polgár akinek nélkülözni kell valamiben. Bátran ki merem jelenteni, hogy most minden a legjobb úton halad. Crassus, aki mostanra az egyik legokosabb ember lett az udvarban, Loki tanácsosa lett. Bár inkább baráti a viszonyuk. Egyáltalán nem úgy tekint a fiúra, mint egy alattvalóra. Teljesen egyenrangúként kezeli. Kylus miután lemondott a tisztségéről, ő maga javasolta Crassust, ami Loki szerint is remek ötlet volt. A fiú nagy nehezen kibékült az édesanyjával is, és elfogadta azt, hogy micsoda is ő valójában. Isua szintén itt él az udvarban. Tizenhét éves volt, mikor visszatért közénk, és azóta  itt lakik a palota falai között. Orvosnak tanul, és remek úton halad affelé, hogy az egyik legkiemelkedőbb legyen az udvarban.

-Győztem! Láttad Anya? - kiabált Castell miközben kisétáltam hozzájuk.

Loki a földön feküd, miközben a fiunk vidáman ugrálta körbe a legyőzött apját.

Nos, elég nyilvánvaló volt, hogy Loki hagyta őt, de szükség van a motivációra.

-Igen Kincsem. Nagyon ügyes voltál. - feleltem, miközben a feltápászkodó Lokira kacsintottam.

A lányok közül Lucille rettentően hasonlított Lokira. A kiköpött mása volt mind külsőre, mind jellemben. Fekete egyenes haja a derekáig ért, és a szemei ugyanolyan zölden csillogtak, akár csak az apukájának. Lucille szinte mindig a könyvtárban olvasott, vagy az erdőben lovagolt. Nem igazán szerette a társaságot, viszont a testvéreivel remekül kijött. Ebben szerencsére nem hasonlított Lokira.

-Csak hagyta nyerni. - lépett mellém  Lucille.

-Na ná, hogy, hagyta! - helyeselt Kiara is.

Kiara a művészetekben lelt otthonra. Ő semmilyen fegyvert nem forgatott, aminek én kifejezetten örültem. Ő inkább zongorázott, és festett, mint a legtöbb kislány.

-Olyannak ismersz? Hogy hagyok bárkit nyerni, Kiara? Bármennyire is fáj elismerem a vereséget, Castellt legyőzött. - nevetett Loki.

Néhány héttel ezelőtt valamilyen társas játékban győzte le Loki a gyerekeket, és szó szerint örömtáncot járt a palotában. Akkor említettem meg neki, hogy esetleg hagyhat nekik egy kis egérutat, mert a siker igen is motiváló. Persze erre játszotta a felháborodottat, hogy akkor őt mi fogja motiválni, ha folyamatos veszít.

-Thor és Jane nemsokára itt vannak. - szólt halkan Lucille.

-Fantasztikus... - motyogta Loki.

-Legalább tegyél kicsit úgy mintha örülnél nekik. - nevetett a sötét hajú kislány.

-Repülhetek Thorral? - kérdezte izgatottan Castell. - Apa azt ígérted, ha legközelebb jönnek, repülhetek.

-Óh, én szeretném megismerni Hulkot. - gúnyolódott Lucille.

-Szerintem meg Vasember annyira helyes. - nevetett Kiara. - Olyan kár, hogy csak plakátokon láthatom.

Loki elképedve nézett rám én pedig csak megvontam a vállam.

-Ti összeesküdtetek ellenem? Te is benne vagy ebben Reena? Mond, hogy nem... - nézett rám Loki könyörgő tekintettel.

Én csak megráztam a fejem, ehhez tényleg nem volt semmi közöm, de a gyerekeken látszott, hogy pontosan kitervelték ezt az egészet.

-Kirara, kérlek, csak egy kicsit legyen jobb az ízlésed. Ő már öreg hozzád. - próbálkozott Loki, de látszott rajta, hogy nemsokára elneveti magát.

-Te hány évvel is vagy idősebb Anyánál? - vetette közbe Castell.

Okos fiú, ez talált.

-Igazad van Apa. - helyeselt Kiara. - Tényleg nem ő az igazi...

-Egyértelmű, hogy nem. - felelte Loki.

-Hanem Steve Rogers. - nevette el magát Lucille.

-Szerintem már rég órán kellene lennetek. - szólaltam meg mielőtt elfajult volna a dolog. - A tanáraitok így is teljesen ki vannak készülve tőletek.

A gyerekek csak nevetve szaladtak a könyvtár felé, ahol az óráikat tartják.
Lokival a kertben ültünk a padon, úgy, mint sok-sok évvel ezelőtt. Én a vállára hajtottam a fejem, ő pedig a hajamat bizergálta, annak ellenére, hogy tisztában volt vele, mennyire utálom.

-Alig tudom elhinni, hogy összefogtak ellenem. A saját trükkjeimet vetik be. Ez nem tisztességes. - nevetett a herceg. - De valahol örülök is neki, mert szeretik egymást, és biztos vagyok benne, hogy simán felülmúlnak majd minket.

Nagyon jó érzés volt ezt hallani a hercegtől, akarom mondani, már királytól. Annyira szerette őket, hogy bármit megtett csak azért, hogy nekik jó legyen.

-Együtt legyőzhetetlenek lesznek. - mondta miközben visszasétáltunk a palotába. - Már most azok.

Hosszú éveken keresztül kerestem az otthonomat, de sehol sem találtam a helyem. Egészen addig, amíg meg nem ismertem egy bizonyos herceget, aki megmutatta nekem, milyen is az élet. Mostanra rájöttem, lehetek bárhol és bármikor, csak akkor vagyok igazán otthon, mikor a szeretteim velem vannak...